Csatlakozás a társadalom legjobb erőihez és szándékaihoz
A püspök az egyház jelenlegi helyzetének feldolgozásáról és a következő időszak lehetőségeinek feltárásáról szólva úgy fogalmazott, hogy az egyik felfogás szerint az egyháznak a társadalom legjobb erőihez és szándékaihoz kell csatlakoznia és ott kell sajátos egyházi jelenlétet és működést kifejtenie, ahol ezek a társadalmi igyekezetek tartósan is jóra mutatnak.
– Egyházunknak csatlakoznia kell a félig-meddig szekularizált, meglehetősen vallástalan és sokszor közönyös társadalmunk altruista törekvéseihez. Elsősorban a közoktatásban, a szociális szférában, az elesettek és a rászorulók gondozásában és mindenféle jóakaratú társadalmi ügyben kell szervezetten, akár ezen erőknek alárendelt módon is tevékenykednünk.
A püspök szerint minél inkább kifejti hatását az egyház ezeken a területeken, annál stabilabb lehet a társadalmi jelenléte.

A nyugati civilizáció süllyedése
A másik nézetről szólva azt mondta Szabó István, hogy az éppen az ellenkező irányba tekint.
– Ez igen élénken, olykor szinte apokaliptikusan számol a nyugati civilizáció süllyedésével, s ezért az egyház számára egyáltalán nem tanácsolja a csatlakozást a társadalom nagy mozgásaihoz. Az egyházi létet áttekinthető, jól szervezett, bensőséges és szigorúan védelmezett közösségekben kell megélni, akár úgy is, hogy a közösség teljesen izolálódik a társadalmi valóságtól, akár úgy is, és inkább ez a jellemző, hogy valamiféle szűrőn keresztül jutnak el gyülekezeti tagjaink a lelki javakhoz, s ezeknek áldásait legkevésbé sem jelenítik meg a már szinte teljesen romba dőlt civilizációban.

A misszió mint elsőrendű feladat
A harmadik felfogás a missziót tekinti elsőrendű feladatának és, mint a püspök fogalmazott, ennek a nézetnek a képviselői sokszor könnyedén hozzáidomítják a keresztyén üzenetet és létformát a kortársi környezethez.
– Aztán mindent missziónak neveznek, ami pedig talán csak egy találkozás, talán csak egy figyelemfelkeltő megnyilatkozás vagy valami egyéb. Az, hogy vagyunk és erről jelzést adunk, még nem misszió. A misszió azzal az üzenettel kezdődik, hogy Isten van és üdvakaratát Krisztusban megvalósította.
Szabó István a három nézettel összefüggésben úgy vélte, a következő évek izgalmas kérdése az lesz, hogy ezek a meggyőződések képesek lesznek-e egymást „kiegészíteni, korrigálni, korlátozni vagy éppen inspirálni", vagy pedig elkülönülnek egymástól. Arra kérte a közgyűlés tagjait, hogy előlegezzenek bizalmat minden olyan megfontolásnak és igyekezetnek, amely az egyházi élet elevenítésére irányul.

A minőség református erény
Szabó István püspöki jelentésében szólt arról is, hogy a tavaly elfogadott Alkotmány, illetve az új egyházügyi törvények életbe léptetése óta jelentősen felgyorsult az intézmények áramlása és áramoltatása az egyházak felé. A püspök felhívta a figyelmet, hogy az Európát sújtó gazdasági krízis miatt az oktatási és szociális intézmények esetében is elképzelhetőek megszorítások.
– Csak egy módon lehet kilépni ebből a lassan csapdává váló helyzetből, hogy meglévő intézményeinket – iskola vagy öregotthon, ellátó szervezet vagy bármi más – elindítjuk a minőség felé. A minőség egyébként is református erény, s remélem, még senki nem felejtette el, milyen jó íze van annak, amikor nem azon mérjük a dolgokat, hogy kicsik vagy nagyok, hanem azon, hogy jók és értelmesek-e.

A közoktatásban bevezetendő etikaoktatásról szólva a püspök azt mondta, hogy az új rendszer egyelőre nem tűnik szilárdnak. Az etikaoktatás alternatívája lesz a szintén közoktatásba bevezetendő hittannak és ez a kettő együtt alternatívája lesz a jelenleg folyó hitoktatásnak.

Imádság mindenkiért
A missziói gyülekezetekről is beszélt Szabó István a közgyűlésen. A püspök az egyházkerület egész közösségének támogatását kérte az új gyülekezetek az alapításához és az ott szolgáló – döntően fiatal – lelkészek erősítéséhez.
– Jelenleg tizennégy missziói posztunk van, és reméljük, hogy néhány éven belül megerősödött, önmagukat fenntartani képes közösségekről, gyülekezetekről adhatunk számot. Lám, milyen mély értelme van annak, amit az apostol mond: tartassanak könyörgések mindenkiért, s ebbe most azokat értjük bele, akik semmilyen nyilvántartásban nem szerepeltek, akiknek címeit korábban nem tudtuk, most mégis élő közösségek tagjai. 

Tízszeres különbség a lelkészi javadalmak között
A püspök jelentésében a lelkipásztorok javadalmazásáról is szólt.
– Az egyik egyházmegye jelentéséből kiderül, hogy felmérést készítettek a lelkészi javadalmakról, mely felmérés önbevallás alapján egyértelműen bizonyítja, hogy tízszeres javadalmi különbség is van lelkipásztor és lelkipásztor között. Lépnünk kell, és emlékeztetnünk kell a gyülekezeteket, hogy méltó a munkás a maga bérére.

A közgyűlésen szó volt a lelkipásztorok fizikai és lelki kondíciójáról is. Szabó István szerint számos lelkipásztor nem tud megfelelő módon pihenni, feltöltődni, emiatt lépéseket tesznek az úgynevezett szombat félév bevezetésére mind a nyolc dunamelléki egyházmegyében. A lelkészek egészségmegőrzését a református egyház fenntartásában lévő Bethesda kórházzal kötendő megállapodással segítenék elő.

Lelkészi oklevelek
Tizennyolcan vehették át lelkészi oklevelüket a Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésén. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán befejezte tanulmányait Ablonczy Tamás, Andrási Kristóf Imre, Apostagi Zoltán Adorján, Csőri-Czinkos Krisztina, Csűrös-Varga Vanda, Dányi-Nagy Márió, Édes-Fogarasi Tünde Csilla, Kiss Andrea, Máthé Zoltán, Molnár Péter, Papp Szabolcs, Pádár Zoltán, Pete Violetta, Sándor Emma, Sebőkné Babos Boglárka Olimpia, Sepsi Krisztina, Skultétyné Fekete Katalin és Tavaszné Kertész Ilona, majd sikeres vizsgát tettek az Egységes Lelkészképesítő Bizottság előtt.

A lelkészjelöltek letették a szolgálatba állásukhoz szükséges esküt. A közgyűlés új alkotótagjai közül Kohn Zsolt Mihály egyházkerületi tanácsos tett esküt a testület előtt.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás