A teremtés koronái
A férfiak szeretik azzal áltatni magukat, hogy ők a teremtés koronái, azonban tévednek – állítja Szabó István. A dunamelléki református püspök egy nyári konferencián beszélt erről Vácott, ahol családról, munkáról, felzárkózásról tanácskoztak a résztvevők. A püspök előadásában először a teremtéstörténetet érintette.
– Isten a nőt teremtette utoljára és nem a férfit, márpedig a korona a végén jön. Isten Ádám oldalbordájából alkotta meg az asszonyt, tehát a nő ráadás. Miért? Mert Isten képmása csak mint férfi és nő, együtt az ember.

Az ember mint termék
A feleség szép magyar szó – folytatta a püspök –, a férfiember fele részét fejezi ki.
– Székelyföldön a férfira is mondják, hogy feleség, merthogy a nyelvi logika eredetileg azt fejezte volna ki, hogy fele-fele, így teljes az ember, az emberi élet maga.
Szabó István azért tartotta fontosnak elöljáróban a fentieket elmondani, mert számos kifejezés él a magyar nyelvben, amelyet jobbnak látná, ha nem kellene használni. Ilyen szó például a munkaerőpiac.
– Ez a szó Arisztotelészt juttatja eszembe a rabszolgapiaccal. A görög filozófus szerint a rabszolga beszélő szerszám. Amikor az emberről mint piaci termékről beszélünk, nekem bántja a fülemet, bár belátom, hogy vannak szakemberek, akik kénytelenek ezt a nyelvezetet használni. Még rosszabb ennél a gyerekkorom időszaka, amikor falun munkaegységben vagy termelési egységben számolták a mezőgazdasági dolgozókat. Az elnevezés kifejezte annak a rettenetes utópiának a roncsolását, amelyből két nemzedék után most kell feltápászkodnunk. Akkoriban a tizenöt éves lányokból sztahanovistákat neveltek, akik dolgozhattak, szánthattak a szocialista haza dicsőségére. A nők azonban, akik a mínuszokban, a fagyban dolgoztak, megbetegedtek, és képtelenek voltak gyerekeket szülni.

Üres házak
A püspök szerint a tendencia egy társadalmi drámát jelenít meg, mert ezek az emberek ilyen vagy olyan okokból, de nem biztosíthatták a reprodukciót. Miért vagyunk, miért élünk, dolgozunk és építünk házat, ha nem lesz utódunk? – tette fel a kérdést.
– Az én falum tele van a késő Kádár-kor hirtelen tehetősége nyomán épült háromemeletes falusi házakkal, de nem lakik bennük senki, mert a bővülési hajszában többen is elfeledkeztek arról, hogy gyermekeket kellett volna nemzeni és szülni.

Tud és szeret dolgozni
Napjainkban azt firtatjuk, hogy miért nem elég termelékeny a magyar társadalom, annak ellenére, hogy a magyar ember tud és szeret dolgozni.
– Az egyik ökumenikus konferencián egy angol egyházi vezető arról mesélt nekem, hogy Angliában nagyon kedvelik a magyarokat, mert jól és szorgalmasan dolgoznak. Keresik a magyar munkaerőt pincérnek, orvosnak, vízvezeték-szerelőnek, ácsnak, asztalosnak. Vajon miért nincs ez így itthon?

Egyetemes törvény
Az egyház szemszögéből nézve a püspök úgy véli, fontos feladat, hogy a magyar társadalom újra felépítse a nő méltóságát.
– A munkaerő-piaci kategóriák, ha akarjuk, ha nem, szépen lassan megfosztják a nőt a maga női mivoltától, és ha ezt elveszíti, akkor elveszíti a méltóságát is. E nélkül együttműködni férfinak és nőnek, édesanyának és édesapának, nagypapának és nagymamának, öcsinek és huginak nem megy. Sőt, ha a nő elveszíti a méltóságát, akkor a férfi is elveszíti, ez egyetemes törvény.

A pénz számolva, az asszony verve jó
A püspök szerint nem megoldás, ha az egyik fél a másik feje fölé kerekedik – mondjuk egy feminista hullám miatt –, és a férfiaknak nagyon szégyellni kell magukat, hogy több tízezer éves rabszolgaságban tartották a nőket, hiszen ezzel nem teremtjük meg a méltóságot.
– Ha a férfi támasztja a pultot a kocsmában és azt mondogatja, hogy a pénz számolva, az asszony verve jó, ezzel nem a nő méltóságát veszi el, hanem a sajátját veszíti el, de azonnal. A nő méltóságának helyreállításában újra komoly szerepet szeretnék szánni egyházainknak, hiszen a keresztyénség képes a személyiség teljességét látni.

Olimpiai szám?
Ágyban fekvő, súlyos beteg volt a magyar társadalom – folytatta Szabó István.
– Negyven-ötven esztendeig tartó ágyban fekvés után nem várhatjuk el, hogy hirtelen felkelve a londoni olimpián megnyerje a százméteres síkfutást. Újra meg kell tanulni járni, és elsajátítani az élet alapvető mozdulatait, amit elvettek tőlünk. Ezek között az egyik legfontosabb az emberi méltóság helyreállítása. Fontos, hogy a család kicsi sejtje és a durva társadalmi eresztékek között legyenek közvetítő közösségek. A családok és a nagy társadalmi struktúrák között közvetítethetnek a baráti társaságok, klubok, sportegyesületek, alapítványok, színjátszókör, dalárda, cserkészcsapat és – számomra a legfontosabb – az egyházi közösségek.

A közvetítők
Közvetítők nélkül nagy a veszélye, hogy a munka, a termelés, a GDP hengerként eltapossa a magára maradt családi sejteket – vélte a püspök. Hangsúlyozta, hogy éppen ezért erősítik a református gyülekezeteken belüli közösségeket, szerveződéseket, például a baba-mama köröket. Számos fontos dolog történik az egyházban, amelyet nem jegyez sehol sem közélet, sem a politika, de az Isten jegyzi – fűzte hozzá. Szabó István szerint sokat változott a világ: ma már szakemberek tanítják meg az édesanyáknak, hogyan kell a gyereket szoptatni, ringatni, elaltatni, holott régen, a többgenerációs családokban ezt teljesen természetes módon, egymástól ellesve sajátították el a nők. A püspök úgy fogalmazott, hogy a nők találékonyak, és míg a férfiak sokszor „kockafejűen" akarnak megoldásokat találni, addig a gyülekezetek alkotóerőben lévő asszonyai egy perc alatt megoldják azokat az ügyeket, amelyekkel a presbiteri gyűlés sokadszorra sem képes megbirkózni.

A nő méltósága
Előadása végén a püspök a teremtéstörténettel összefüggésben azt hangsúlyozta: az Úristen segítőtársnak teremtette az asszonyt a férfi mellé.
– Nem csicskát, nem a gyerekek anyját, nem törvényesített szeretőt, hanem valódi segítőtársat, feleséget adott az Úr. Ha ragaszkodnak a női méltóságukhoz, nem feminista, hanem valódi asszony módon, akkor ezzel egyidejűleg a férfi is megkapja méltóságát az életnek ebben a nagyszerű küldetésében.

Fekete Zsuzsa