Csillogás, márkás ruhák, méregdrága parfümök, mikulások, villogó fenyőfák. A "jingle bells" ömlik a hangszórókból. Egyre nagyobb a tömeg a bevásárlóközpontban. Katus Attilával behúzódunk a hideg elől egy kávézóba. Az Európa-és világbajnok sportolóval az adventről, a szeretetről és az adakozás szerepéről beszélgetünk. A kitűnő sportember a Magyar Református Szeretetszolgálat idei adventi adománygyűjtő kampánya élére állt.

Egy olyan plázában beszélgetünk, ahol valószínűleg semmit nem tudnának megvásárolni azok, akiknek a szeretetszolgálat gyűjt ajándékokat karácsonyra. Miért tartotta fontosnak, hogy csatlakozzon a reformátusok adventi kampányához?

Ha röviden kellene megfogalmazni, azért, mert szeretek adni. Az ember soha ne gondolja, hogy több, mint a másik, soha ne felejtse el, honnan jött, és ott milyen emberekkel találkozott. Ha szerencsésebb helyzetben élünk, akkor is tudnunk kell, hogy vannak szegények, akiken segíteni kell. Nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni az ügyet. Hasonló ez a környezetvédelemhez, ha én elzárom a csapot, hogy takarékoskodjak a vízzel, lehet, nem sokat számít, de ha mindenki a tusolást választja a pazarlóbb fürdőzés helyett, akkor már jelentős mennyiségű víz takarítható meg. A segítségnek milliónyi formája létezik, és ezek közül nem a pénz a legfontosabb, hanem az odafigyelés. Ha figyelek valakire, akkor érzi, hogy szeretem, és ebből a szeretetből energiát merít.

Szeretetből energia?

Igen, az embernek rengeteg energiája van, és jó ezt tovább adni. Látunk beteg embereket meggyógyulni, ha szeretettel veszik őket körül. Idős nagymamákat felépülni betegségből szerető családjuk körében. Azt hiszem, hogyha a hátrányos helyzetűek megkapják az odafigyelést, a szeretetet, ezzel együtt lehetőséget is kapnak arra, hogy elrugaszkodjanak arról a pontról, ahol éppen vannak. Ha időt fordítunk rájuk, megtiszteljük őket, már megtettük a magunkét.

Mivel lehet ösztönözni az embereket, hogy segítsenek egy idegennek a bizalmatlanság korában?

A szeretetünket egy ismeretlen felé is ki lehet mutatni, mint ahogyan gyakran előfordul akárkivel, hogy rámosolyog az utcán egy kisgyerekre vagy egy kutyusra. Nem ismeri és mégis! Mindenki szerethető, de mindenkihez meg kell találni a kulcsot. A pozitív hozzáállást nagyon fontosnak tartom. Ha az érzékszerveimre gondolok, akkor például elmondhatom, örülök, hogy van látásom. De látok olyan dolgokat is a szememmel, amelyek nem tetszenek nekem. Mégis boldog vagyok, hogy látok. Felelősségünk van abban, hogy segítsünk. Nem biztos, hogy minden próbálkozásunk sikerrel jár, de ne legyünk passzívak.

Hankiss Elemér filozófus, szociológus azt mondta egy interjúban, hogy az élet értelme: csökkenteni a szenvedést. Mit gondol erről?

Édesapám nekem mindig azt mondta, nem az a lényeg egy vitában, hogy kinek van igaza hanem az, hogy mi a gyengébb mellé álljunk. A mai napig is ugrok, ha egy erősebb visszaél az erejével, legyen szó akár az üzleti életről, akár másról. Nem szabad kihasználni az erőfölényünket.

Hanem mire kell használni az erőnket?

Az erőnket nem szabad a másik ellen bevetni, hanem arra kell használni, hogy a gyengébbet kihúzzuk a csávából és együtt legyünk erősek. A küzdősport sem arról szól, hogy kimegyek az utcára, és cséphadaróval mindenkit lekaszabolok. Az erőnek arra kell szolgálnia, hogy építsünk valamit és ne romboljunk. Egyetértek Hankiss Elemérrel. A szenvedés mérséklése nagyon fontos.

Ismerünk néhány sikertörténetet, amikor egy kissrác kitör a mélyszegénységből például focitehetségének köszönhetően. A sport ezek szerint bárki számára kitörési pont vagy lehetőség lehet egy jobb életre?

Igen, és nemcsak profi szinten. A sport mindenkinek, minden szinten tud segíteni az életben. Ha nincs energiánk, akkor megszűnik az élet. A betegeknek alacsony az energiaszintjük. A rendszeresen sportolóknak sokkal több energiájuk van, mint az egészséges átlagembereknek, akik nem sportolnak. Ha van energiám, az azt jelenti, hogy sokkal több lehetőségem (energiám) van arra, hogy megoldjam a problémáimat. A sport segít a gondolkodásban, fejleszti az akaraterőt, megtanít jól kezelni a stresszt, önbizalmat ad, megerősít testileg-lelkileg. Akinek van energiája, az nem fél, nekiveselkedik a feladatoknak, és nem csügged, ha nem sikerül elsőre. Megpróbálja, negyedszer, tizedszer, és majd jön az eredmény. Gyakorlással számtalan dologra képes az ember. Számomra nem is a tehetség a legfontosabb, hanem a szorgalom.

A sport mérhető számokban, centiméterekben, másodpercekben, gólokban. De miben mérhető a szeretet?

Talán abban, hogy hányan szeretik viszont az embert. Ha jó vagyok a környezetemmel, azt biztos, hogy visszakapom, még ha nem is attól az embertől, akinek én adtam. A szeretet abban is mérhető, hogy mit adok a másiknak, mennyit áldozok fel önmagamból, miről vagyok képes lemondani a másikért. A sport egyébként megtanít a lemondásra is.

Azt mondják, hogy egy sportolónak fejben is ott kell lenni, hogy eredményes lehessen, és hatalmas szerepe van a hitnek…

Hit nélkül élni azt jelenti, hogy céltalanul élni. Még ha van is energiánk, az célok nélkül elvész. A hit azt jelenti számomra, hogy valamihez, valakihez tartozunk. Tudom, hogy mi mentén haladok az életben, hogy jó irányba megyek. A hit által jobb lesz a világ. Az ember nem tud semmit tökéletesen csinálni, de ha minden tőlem telhetőt megteszek, akkor nyugodtan fekszem le a nap végén.

Advent a várakozás ideje. A mai világban, mikor szinte mindent azonnal megkaphatunk, nem könnyű várakozni. Önnek mit jelent az advent?

Türelmetlen, lendületes ember vagyok. Szeretek tenni, lépni, és szeretem, ha pezseg körülöttem az élet. Mégis, maga a várakozás jó dolog. Hasonló, mint a megtett út és a cél elérése. Maga az út is nagyon szép. Ebben az időszakban az advent valahogy belengi a hétköznapokat, megszínesíti a napjainkat. Nem szeretem a hideg telet, mégis ez a fajta melegség, ami adventkor átjár, felkészít a karácsonyra. Az emberek átváltoznak karácsony közeledtével. Az adventi várakozás olyan, mintha egy kicsit mindenki szerelmes lenne.

 

Meghitt, békés, áldott karácsonyt kívánnak az emberek egymásnak. Milyen az áldott karácsony?

Másként éli meg az ember a karácsonyt gyerekként és felnőtt fejjel. Még ha elcsépeltnek tűnik is, amit mondok, az a legfontosabb hogy a családdal együtt legyek. Ott legyenek a szülők, a testvérek, a szeretteim…

Nagyon elgondolkodott…Van, aki már nem lehet ott?

...nagymamám már nincs… Nagyon szerettem őt. Két éve ment el. Igazi karakter volt, a család motorja. Nagyon hiányzik… De szerencsésnek mondhatom magam, mert negyvenéves vagyok, a szüleim élnek és egészségesek. Bízom benne, hogy még sokáig elkísérnek engem.

Fekete Zsuzsa
Fotó:Füle Tamás

A Magyar Református Szeretetszolgálat adventi akciójáról, amelyben szegény gyerekeknek gyűjtenek "Együtt legyünk erősek" című cikkünkben olvashatnak.