- Mindig csodálója voltam Udvardi Erzsébet művészetének, kiállításain számos alkotása közül minden alkalommal más és más ragadott meg. Ahogy a napjárással reggeltől estig változik a víz felületén a fények játéka, s miközben minden ugyanaz, ugyanaz a víz is, a fény is, a hullámkésztető szél is, a part is és az ég pereme is, aközben az összjátékban mindig minden másképpen szép. Így él, ami igazán él. Ha vitázni kellene, hogy a világ teremtés-e, Udvardi Erzsébet képeit is bizonyítéknak venném, hiszen nemcsak az észnek, a szívnek, hanem a szemnek is megvannak a maga érvei - fogalmazott az idén februárban elhunyt Udvardi Erzsébet alkotásaiból nyílt tárlat megnyitóján Bogárdi Szabó István. A dunamelléki püspök azt mondta, a Kossuth-díjas festőművész „láthatóvá teszi, miképpen szemléli a világot az, aki tudja: szereti őt az, ami szép”. Művészete ugyanis „nem akarnok utánzás, amely a világ sokféleségét és változatosságát folyton absztrahálni akarja”.

- Udvardi Erzsébet szublimál, felemeli a világot oda, ahonnan ered: a Teremtőhöz. S vajon mikor van legközelebb az ember a Teremtőhöz, mikor teremt a maga módján a leginkább istenképmáshoz méltót, ha nem akkor, amikor kísérletet tesz arra, hogy úgy szemlélje a teremtést, mint a Teremtője? Ennek az egyszerű és alázatos igyekvésnek vagyunk most tanúi, és ezt most jelen időben mondom. Mert bár Udvardi Erzsébet nem alkothat, hiszen elment közülünk, ez a kiállítás mégsem emlékkiállítás, mert amit itt láthatunk, az mind feltétlen jelenvalóság.

Udvardi Erzsébet impresszionista és szürrealista táj- és életképei, valamint bibliai témájú alkotásai egyaránt megtekinthetők a Teremtés című kiállításon.
- Mi, protestánsok tartózkodók vagyunk a vizuális világ kapcsán, de nem vetjük el azt. Nem képrombolók vagy képüldözők vagyunk, hanem giccsüldözők. Udvardi Erzsébet a szó legigazabb értelmében katolikus, vagyis egyetemes. Azért kedvelem a művészetét, mert annyira közel visz a kinyilatkoztatás mélységes igazságaihoz, hogy nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy ő maga is folyamatosan és szüntelenül táplálkozott az Isten igéjéből. Föltette az ige szemüvegét, amellyel egészen másként látta a világot - és ennek a szolgálatába állította a művészetét - mondta portálunk mikrofonja előtt a püspök.

- Ha az ember mozog, másként látja a képeken megjelenő fényeket. Kicsit így van az életünk is: nekünk is kell tenni azért, hogy fény alá kerüljünk - hívta fel a figyelmet a Biblia Múzeum igazgatója. Timár Gabriella elárulta, az Udvardi-kiállítás vágya sok éve megszületett, a megvalósítás azonban az infrastrukturális adottságok miatt váratott magára.
- A Biblia Múzeumot mindig is szakrális térnek éreztem, ahol az Isten igéjét hirdetjük a nyitott bibliákkal, a biblia történetével, világával. Fontos, hogy olyan alkotók munkái is ki legyenek állítva itt, akiknek a szívéhez-lelkéhez közel áll a Szentírás, és akiknek a művészetéhez is ez adja a hátteret. Udvardi Erzsébet örült annak, hogy a képei eljönnek ide, a biblia világába, de csak akkorra lett terünk munkáinak, amikorra a képek alkotójának tágas tér adatott az Isten országában.

- Egyetemes művész volt ő, amellett mindig hangsúlyozta, hogy természetelvű művész. Mindig azt mondta, hogy a természet sokkal gazdagabb, mint a fantáziánk. A természet ugyanis ad nekünk elég eszközt ahhoz, hogy kifejezzük azt, ami természetfölötti. Különösen az életműve második, befejező szakaszában ő is épp a természetfölöttit próbálta kifejezni természetelvű eszközeivel. Ezért merem remélni, hogy művészete érthető, vagyis mindenkihez szól - fejtette ki érdeklődésünkre Udvardi Anna. Udvardi Erzsébet hagyatékának kezelője szerint nagynénje a kortárs művészet kiemelkedő alakja.
- Nem állt be semmilyen áramlatba, nem befolyásolta őt sem a divat, sem az elvárások. Nem azért festett, hogy hasson, nem saját magát akarta kifejezni. Eszköznek tekintette önmagát, és belső késztetésre azt szerette volna továbbadni, amit föntről kapott.

Jakus Ágnes

Képek: Dobó Márti, Jakus Ágnes