Áldás legyen a működésen is!

Felújított épületekben kezdődött el az idei tanév a Julianna Református Általános Iskola és a Csipkebokor Református Óvoda számára. A gyülekezet, az iskola és az óvoda közössége együtt adott hálát, hogy egy régi álmuk teljesülhetett ezzel.



Ünnepi istentisztelettel és rendkívüli közgyűléssel adott hálát szeptember 15-én a Budapest-Fasori Református Egyházközség azért, hogy a Julianna Református Általános Iskola és a Csipkebokor Református Óvoda az idei tanévet külön, felújított épületekben kezdhette el. Régi álom teljesült ezzel. Az egyházközségi fenntartású Budapest-Fasori Református Kollégium (BFRK) keretei között működő intézmények ugyanis eddig komoly helyhiánnyal küszködtek, és közös épületen kellett osztozniuk. Most azonban a Julianna iskola új helyre költözött, így lehetővé vált, hogy korábbi épületét az átalakítási és felújítási munkálatok után teljes egészében megkapja az óvoda.

Hármas egységben
„Nagyon nagy hála van a szívünkben, hogy van iskolánk és óvodánk, ez hatalmas kincs a gyülekezet számára, hiszen ezek a misszió területei is” – mondta portálunknak Devich Márton fasori főgondnok. „Sok családot tudunk így megszólítani, akár a gyerekeken, akár a szülőkön keresztül. Jómagam is úgy kerültem a fasori gyülekezetbe, hogy annak idején ebbe az iskolába járt a lányunk, és megszólítottak bennünket a lelkipásztorok. Ezért is jelentenek nagy örömöt számomra a diákoknak és szüleinek tartott családi istentiszteleteink. Ilyenkor a hatalmas fasori templom teljesen megtelik, sokszor pótszékeket kell elhelyezni benne, mert azok a családok is jönnek, akik egyébként más gyülekezetbe járnak.”

A főgondnok áldásnak tartja, hogy a gyülekezet és a kollégium intézményei egységben működhetnek. „Van természetes átfedés a gyülekezeti és kollégiumi családok között, hiszen sok gyülekezeti tag a mi iskolánkba adja a gyerekét. Külön intézményi lelkészünk van Somogyiné Ficsor Krisztina személyében, az ő munkája órási ajándék a kollégiumi lelki munkában. Az iskolai hétkezdő áhítatokat és az ünnepségeket a templomban tartjuk, és a családok első kézből értesülhetnek a gyülekezeti életről. Mindig figyelünk arra, hogy a kollégium családjait és a pedagógusokat is meghívjuk az evangélizációs és hitmélyítő alkalmakra. A konfirmáció is kezdődhet az iskolában személyes megszólítással. A most felújított óvodaépületben pedig iskolai tornaórákat és gyülekezeti alkalmakat is lehet tartani. Valóban Isten csodája ez a hármas egység: gyülekezet, iskola, óvoda. Együtt léteznek, együtt lélegeznek.”



„A lelki háttér nagy vonzerőt jelent az intézményeink számára, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szülők biztonságban érezzék nálunk a gyermekeiket. Meggyőződésem, hogy híre ment annak, hogy ebben a kollégiumban valóban Jézus Krisztus az Úr, és olyan szeretetteljes légkör uralja, amely sokak számára vonzó. Ezért is volt mindig túljelentkezés” – beszélt a népszerűség lehetséges okairól Devich Márton. „A megújult épületek csak tovább növelik majd a vonzerejét az intézményeinknek. Örülünk annak, hogy idáig eljutottunk Isten segítségével, mert ez komoly lehetőség, és most az a feladatunk, hogy áldás legyen a működésen is. Most, hogy befejeződtek a munkálatok, szeretnénk elsősorban a stabilitásra és a minél mélyebb lelki életre koncentrálni.”

„A kollégiummal kapcsolatban szeretnénk egy picit megpihenni. Ha valamit menet közben fejleszteni kellene, természetes, hogy megtesszük, de inkább a lelki épülés lesz az elsődleges. Egyelőre csak öt csoportot indítottunk el idén az óvodában, holott az új épület hat csoportot is lehetővé tett volna. Nem akartunk egyszerre túl nagy ugrást tenni. Először lakjuk be az épületet, szembesüljünk a mindennapi élet kérdéseivel, és jövő szeptembertől, ha Isten is úgy akarja, akár hat csoportot is el tudunk majd indítani. Most a templomunk felé kell fordulnunk, mert a műemlék épület és a parókia is felújításra szorul. A kormányzattól kaptunk ígéretet a felújítás támogatására, ezért most ennek jött el az ideje.”

A siker három feltétele
Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke a Krónikák második könyve 26. fejezete és a Példabeszédek könyve 1. fejezet 7. verse alapján hirdette Isten Igéjét. „Uzzijjá király történetéből megtudhatjuk, hogy  sikerember volt élete első szakaszában. Igen fiatalon került a trónra. Volt példa nála fiatalabb uralkodókra is, de a gyermek királyok felett volt egy-egy gyám, ezért elkísérte őket a felnőttek élettapasztalata. Uzzijjá azonban tizenhat évesen lett király, és ez veszélyes kor: se nem gyermek, se nem felnőtt. Mivel azonban Uzzijjá eleinte azt tette, amit helyesnek lát az Úr, továbbá félte és kereste az Urat, biztonságban haladt a siker útján.”



„A szülők az óvodásokat elsősorban biztos és jó helyre szeretnék adni. Később úgy vannak vele, hogy az iskolában emellett már el kellene indulni a sikeresség felé is. A siker azonban veszélyes dolog. Ha nem tesszük hozzá azt, ami a siker valódi forrása, akkor úgy járhatunk, mint Uzzijjá király, aki idővel felfuvalkodott lett, és vétkezett az Úr ellen. Később még papi tisztséget is tulajdonított magának: itt kezdődik a bálványimádás. Felfuvalkodottsága végül poklossághoz vezetett, és betegsége miatt a saját gyermeke lett a gyámja. Így jár az, aki nem teljesíti a siker három valódi feltételét: azt tenni, amit helyesnek lát az Úr, Őt keresni és félni. Ezért is fontos az a gondolat, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete.”

„Nem kell itt megállni, de eltérni sem szabad az éltető forrástól. Ez nemcsak forrás, de kritérium is” – folytatta a püspök. „Akkor támad nagy veszedelem, ha mértéket hamisítanak. Uzzijjá esetében pont ez történt, amikor papnak gondolta magát. Az elbizakodottság ugyanis gyámsághoz vezet. De hová vezet a bölcsesség? Istenhez. Tegyétek hát azt, amit helyesnek lát az Úr! Féljétek és keressétek őt, és erre tanítsátok gyermekeiteket is! Ez a tanítás csak akkor válik hitelessé, ha mi is e szerint élünk. Istent megtalálni és boldog lenni – ez a bölcsesség útja. És közben ne felejtsük, hogy nem a siker a végső cél, hanem Jézus Krisztus, aki az országába vezet. Azok a boldogok, akik az Úrban élnek.”

Három ünnepi gondolat
A hálaadó istentiszteletet követő rendkívüli közgyűlésen Somogyi Péter fasori lelkipásztor megemlékezett az iskola és az óvoda, valamint az őket összefogó kollégium történetéről. Beszédéből kiderült, hogy a nehézségek ellenére hamar felmerült az igény a bővülésre. Azonban bármit terveztek, a helyzet eleinte kilátástalan maradt. Később kiderült, hogy azért, mert Isten sokkal jobbat készített elő számukra. „Tudjuk és valljuk, hogy az Úr cselekedett értünk emberi eszközökön keresztül” – fogalmazott a lelkipásztor. „Végig imádságban hordoztuk mindazt, amit hitben reméltünk. Az Úr meghallgatta imáinkat, és megadta a lehetőséget arra, hogy gyarapodhassunk. Egyedül övé ezért a dicsőség!”

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédében köszönetet mondott az egyházaknak az oktatás ügyéért tett erőfeszítéseikért. Emlékeztetett arra, hogy templomaink mellé előbb-utóbb mindig épült iskola is, mert apáink fontosnak tartották, hogy a hit és a tudás együttesen tartsanak meg minket. Szerinte a mostani ünnep jelentősége akkor lesz átélhető, ha eszünkbe jutnak azok az idők, amikor a templomért és az iskoláért is meg kellett küzdeni. „Ma templomokat és iskolákat nyithatunk meg, és ezért mindenkit köszönet illet a munkájáért! Holnaptól azonban a gyerekeken és a pedagógusokon van a felelősség. Rajtuk múlik, hogy megújul-e a közösség is az intézményeivel.”

„Minden hatéves kor előtt dől el, ezért fontos, hogy minél több református óvodás legyen” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Bogárdi Szabó István. „Annak idején én is tartottam óvodás hittant, innen tudom, hogy ez milyen nehéz. Hogyan lehet átadni ilyenkor az Igét? Amikor Mózesről és az égő csipkebokorról beszélgettünk, egy dunántúli gyerek megkérdezte: Isten tényleg belement abba tüskés bokorba? Akkor meglepett ezzel. Ma már ezt felelném neki: Igen, Isten még a tüskés bokorba is belement értünk. Ennek köszönhető, hogy az óvodások nem lesznek tüskések, ha a Csipkebokorba járnak. Én azt kívánom, hogy ebben az intézményben is, ahogyan a nevének adójában, eleven tűz égjen!”