Mindegy milyen rendfokozatot viselünk
A Szeretethíd az adni tudó és a segítségére szoruló emberek között teremt kapcsolatot. A Magyar Református Szeretetszolgálat évek óta megrendezi a református önkéntes napokat. A rendezvényen tavaly több mint tízezren ajánlották fel munkájukat, szabadidejüket, és segítettek számukra teljesen idegen embereknek. A Szeretethíd egyik fővédnöke idén Jákob János. Mielőtt a református tábori püspökkel rálépnénk a „hídra" a katona és szeretet szó távolságát próbáljuk meg csökkenteni.
– Isten nem tesz különbséget ember és ember között. A katonára is ugyanúgy érvényes az Isten szeretete – magyarázza a püspök. – Húsz éve dolgozom katonák között és mindig megtapasztalom, hogy a szeretet számukra is nagyon fontos. Mindegy, milyen ruhát hordunk, milyen beosztásban vagyunk, milyen rendfokozatot viselünk a ruhánkon, a 21. században nincs más, aki megsegíthet minket, mint a szeretet Istene.

Afganisztánban mélyebb értelmet nyer
A szeretet egy afganisztáni misszióban még mélyebb értelmet nyer, mint otthon, biztonságos környezetben.
– Távol a családtól, a szeretteinktől, válságövezetben hiányként lép fel a szívekben. Az ingerszegény környezetben nincs lehetőségünk az újratöltődésre. Forrásunk az Istennel és néhány bajtársunkkal való kapcsolat: a beszélgetésekben, imádkozásban, csendességben újra átélhetjük a szeretet valóságát, mélységét, gazdagságát.

Az eskü mögött szeretet van
A Szeretethíd olyan rendezvény, ahol önkéntesek tesznek másokért. A katonák is önként adják az éveiket, sőt akár az életüket áldozhatják a hazájukért. Miért vállalkoznak erre a küldetésre? – faggatom a tábori püspököt.
– Ez egy legbelülről fakadó érzés. Ha egy katona fogadalmat tesz, hogy ha kell, feláldozza az életét a hazájáért, akkor az esküje mögött maga a szeretet van. Egyedül a szeretet képes arra, hogy maga elé helyezzen egy szeretett személyt vagy ügyet, a katona esetében a haza szolgálatát. Az önkéntesség itt úgy bukkan felszínre, hogy Isten ügyének megüresítjük magunkat, és ebbe bőven belefér a haza szolgálata is – teszi hozzá.

Parancsuralmi rendszerben
Jákob János arról beszél, hogy katona szinte félrabszolga életet él, számos olyan dologról le kell mondania, amit a civilek nehezen tudnak elképzelni. Nagy hivatástudat kell ahhoz, hogy valaki lemondjon a szabadidőről, hétvégékről, és egy olyan szigorú szervezetben, parancsuralmi rendszerben mozogjon, amelyben mindig készültségben kell lenni. Ez nemcsak a katona, hanem a családja életét is felboríthatja.

Nem receptek alapján
Aki önkéntes munkára vállalkozik, számtalanszor megtapasztalhatja, hogy sokkal többet kap vissza, mint amit adott, így az idei Szeretethídon május 24-én, pénteken, és 25-én, szombaton is érdemes a hétvégi lustálkodás helyett „játszóruhába" bújni, és elindulni segíteni. A püspök szerint van, amikor önmagáért kiabál a segítség, de sokan, éppen a legnagyobb bajban lévők, gyakran szégyellnek segítséget kérni.
– Vannak, akik szerényen, a háttérben húzzák az igát. Nem mernek beszélni róla, hogy túl nagy a terhük. Fontosnak tartom, hogy a keresztyén ember megvallhatja gondjait egy közösségnek, és van, aki meghallja a szavát. Nem receptek alapján indulunk el jót tenni valakivel, hanem ott, ahol szükség van rá. A Szeretethíd egységbe kapcsolja, összeköti az embereket, ezért is vállaltam el, hogy fővédnöke leszek a szeretetszolgálat rendezvényének.

Az első szeretethíd
A szeretethíd csodálatos kifejezés – folytatja a püspök. – Az első szeretethídnak azt érzem, hogy az Atya odaadta a Fiát. Jézus meghalt értünk, és megnyitotta a lehetőséget a kegyelem által az örök életre. Aki ezt megértette, az bárki felé tud szeretethidat építeni, és hasznossá tud válni a másik ember számára.

A hídépítők
Egy katonának azonban a hídról nem feltétlenül a szeretethíd jut az eszébe – firtatom, mire a püspök egy kilencvenes évekbeli történetet mesél el.
– Fiatal tábori lelkészként szolgáltam Boszniában. Abban a szétbombázott országban hívták fel a figyelmem a híd fontosságára a katonák. A balkáni háborúban a hegyes-völgyes országban az egyetlen védekezés az volt az ellenség ellen, hogy felrobbantották a hidakat, így tették megközelíthetetlenné a másik partot. A magyar katonák az újjáépítésben segédkeztek. Boszniában éltem át először, hogy mit jelent a híd, mit jelent összekapcsolni két partot. A hidak olyan embereket, népcsoportokat kapcsoltak össze, akik irtották egymást, de mi az újraépülő hídrendszerben az újrainduló életet láttuk. Vallom, hogy hídépítőnek kell lennünk, nemcsak fizikailag, hanem a lelkekben is.

Amikor összeborul a két part
A híd azt is jelenti, hogy akit korábban nem engedtünk magunkhoz közeledni, most újra jöhetnek felénk?
– Nemcsak hogy engedem közeledni, hanem elkezdem beverni a cölöpöket is. Az előkészítésnek nagy szerepe van a hídépítésben. A jó híd ereje a pillérekben és a hídfőkben van. A hídszerkezet már a látványos rész, amikor összeborul a két part, de a híd teherbírása szemmel nem látható, mert az lent van a víz alatt. Az emberek közötti kapcsolatépítésben is a cölöpök kapnak nagy szerepet. Szeretetcölöpök, amelyek mélyre hatolnak, egészen addig, amíg elbírják felszínen lévő terhet.

Fekete Zsuzsa 

A Szeretethídról bővebben a Magyar Református Szeretetszolgálat honlapján olvashat.