Volt, aki komoly elvárásrendszerrel keresett párt, és olyan is, aki csak annyit tudott: „jó vele lenni”. Mindannyian huszonévesen házasodtak, és számukra megtartó erő az Istenbe vetett hitük. Megismerkedésükről és nehézségeikről is vallottak közismert házaspárok az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében rendezett Őszintén a házasságról elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen szerda este. A meghívottak: Semsei Rudolf üzletember és Dobay Eszter, a házasság hete idei arcai; Pálúr János orgonaművész és Pálúr Kornélia, valamint Hamar Donát és Hamar Noémi vloggerek voltak. Stumpf Kata, az M2 Petőfi TV riportere először a megismerkedésükről kérdezte a párokat.

Intimitás és védelem
„A belső számít, de a külső fog meg” – állította Hamar Noémi, aki egy gyülekezeti összejövetelen ismerkedett meg későbbi férjével. Dániai tanulmányai ideje alatt távkapcsolatuk – annak minden nehézsége ellenére – bőven adott alkalmat arra, hogy sokat beszélgessenek Donáttal. Mindössze féléves jegyesség után házasodtak össze, eleinte sokan kétkedve is fogadták szándékukat.

„Furcsán néztek rám, amikor 22 évesen bementem – életemben először – egy ékszerboltba, mindjárt jegygyűrűért. Számomra is egyszerre volt ijesztő és nagy kaland ez az elhatározás, de az értékrendem alapján döntöttem így. Tudtam, hogy az intimitáshoz, amire vágyom, szükség van védelemre is. A házasság az az elköteleződés, amely ezt a védelmet biztosítja” – fejtegette Hamar Donát.

„Nem bírnám nélküle”
„Amikor megláttam Kornéliát, elcsodálkoztam, hogy ilyen okos, kifinomult emberek vannak a világon” – ez volt az első benyomása választottjáról Pálúr Jánosnak. Ők még az előző rendszerben találkoztak, amikor a hívő embereknek behatároltak voltak a lehetőségeik az ismerkedésre – idézte fel Pálúr Kornélia. Jánossal egy induló diákközösség rendezvényein adódott lehetőségük a „finom ismerkedésre”, hiszen akkoriban még telefonjuk sem volt. A művész egy meghatározó koncertje jelentett fordulópontot mindkettejük számára, bár erről csak később vallottak egymásnak. „Ott éreztem meg, hogy egy ilyen fiúra rá tudnám bízni magam, ő jó vezetője lenne a családunknak, vannak elgondolásai, elkötelezett a munkája, a kapcsolatai iránt.” János fejében aznap este az járt, hogy már nagyon szeretne társat, és reméli, Kornélia lesz az, mert nem bírná ki nélküle.

Golyóstoll és papír
Később nekik is át kellett élniük a távkapcsolat romantikáját és nehézségeit is. „Nyaraltunk a családommal, így gondolatban kísértem végig, ahogy Kornélia felszáll az Atlantába tartó repülőjáratra. Ő a fedélzeten sírt eközben.” Az alatt az egy év alatt, amíg 8000 kilométer választotta el őket egymástól, két eszköz: golyóstoll és papír állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy kifejezzék egymás iránti érzéseiket. Állítják: levélben ugyanúgy meg lehet sértődni egymásra.

Igen? Nem?
„Amikor megláttam Esztert, éreztem, hogy vele egy életen át közösen tudnánk megtenni az utat, anélkül, hogy folyton útelágazásokhoz érkeznénk” – idézte fel kapcsolatuk kezdeti időszakát Semsei Rudolf. A lánykérésre azonban már másként emlékeznek. „Rudi átnyújtott két kulcskarikát, és megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha bearanyozná. Boldogan mondtam igent, de egy hét gondolkodási időt kértem, mert nem sokkal azelőtt halt meg az édesanyám, és nem tudtam, hogy abban az évben vagy a következőben legyen-e az esküvő” – idézte fel Eszter.
„Ezt az igent nem hallottam meg, csak az időkérést, ami abban a pillanatban nagyon rosszul esett” – ismerte el nevetve a férje. A döntést azonban nem bánták meg. „Ma minden azt sugallja, hogy csak akkor szabad házasodni, ha már a tanulmányainkban, a szakmánkban vagy egzisztenciálisan kiteljesedtünk. Szerintünk ez nagy probléma ebben a tökéletességet hajszoló világban. Idejében el kell indulni a közös úton, és ráérünk közben dolgozni a többin.”

„Apám elvette az anyósomat”
Pontos elképzeléseink vannak arról, milyen társat szeretnénk, de vajon hogyan készülhetünk arra, hogy milyen társai szeretnénk lenni a választottunknak? – vetette fel a kérdést Stumpf Kata. „Mi úgy készültünk a házasságra, hogy nem tudtuk, hogy készülünk, hiszen nagyon jó példákat láthattunk magunk előtt. A hívő családi háttér sokat segített abban, hogy azzá lehessünk, akik most vagyunk, de szívesen eljártunk Pálhegyi Feri bácsi házasfelkészítő előadásaira is” – mondta Pálúr Kornélia.

Hamar Donát és Noémi Pál Feri atya szavait itták, akinek keddi előadásain azzal is szembesültek, hogy komoly önismereti munka vár rájuk. „Képletesen szólva azt is mondhatnánk, hogy apám elvette az anyósomat” – összegezte Donát. „Sok minden nem derül ki a házasság előtt, mert ha mindent tudnánk, talán el sem köteleződnénk, de a fogadalmunk erőt ad ahhoz, hogy ha bármi jön, azt mondjuk: együtt ezen is átmegyünk.”

„Bárcsak többet lettem volna velük!”
A házastársak csapattársak is – ezt erősítik meg Semseiék is. Mint mondják, egyiküknek a vállalkozásukban, másikuknak otthon van munkája. De a családfő elfoglalt üzletemberként is igyekszik minden estét a családjával tölteni, időt szakítani az óvodai betlehemesre és besegíteni a házimunkában. Ha valami mégsem a terveik szerint alakul, Eszter akkor sem helyez rá érzelmi nyomást, nem kezd el követelőzni.
„Ha Rudi otthon van, akkor százszázalékban van otthon, és ez nagyon jó érzés. Ő úgy csatol vissza nekünk, hogy részt vesz a gyerekek és az én életemben is. Az nem működne, hogy mi mindenben kiszolgáljuk, ő meg éli az életét.” Férje tovább árnyalja a képet: „Én az egzisztenciális biztonságot teremtem meg, Eszter pedig a harmonikus hátteret. Még az üzleti életben elért sikereim is legalább annyira neki köszönhetők, mint magamnak. Nagyon fontos a hivatás, de a boldogságot az ember számára a kapcsolatai minősége határozza meg. Amikor nézegetem a régi családi képeket, amiken a gyerekeink még kicsik voltak, azt érzem: milyen jó lett volna még többet velük lenni.”

Babák és papák
Ez a vágy munkált Pálúr Jánosban is, amikor külföldi fellépéseire elvitte magával valamelyik gyermekét. Különben sem szeret egyedül utazni – vallotta meg, ilyenkor pedig sok közös élményben lehetett részük. Felesége így fogalmazott: „A gyerekek azt érezhették, hogy fontosak a papának, és akár segíthettek is neki, ha éppen jól beszélték valamelyik idegen nyelvet. Mi háttér vagyunk Jánosnak, soha nem voltam féltékeny a karrierjére, viszont az is igaz, hogy ő olyan apa volt, aki első perctől fogva gardírozta a pici babát is.”

Három hónapos kisbabájuk érkezése új fejezetet nyitott Hamarék házasságában is. Noémi arról vallott, hogy férjével szeretnek külön is időt tölteni, és férje még a kicsi mellett is biztosítja, hogy legyen naponta egy szabad félórája, amikor edzhet vagy megihat egy kávét a barátnőivel. „Nem arról van szó, hogy én szültem magamnak egy gyereket. Donát is igényli, hogy a babával legyen.”

A gránittömb
A fiatal családapa hozzáteszi: „Mi azt a hazugságát a világnak, hogy a karrier a legfontosabb, sosem hittük el. Azt viszont komolyan hisszük, hogy a kapcsolatunk az. Az együtt járás során, persze, csak valamilyen felszíni réteget kapargatunk, aztán később derül ki, hogy a mélyben egy gránitréteg van. Ez félelmetes. John Gottman kutatása szerint a párok 70 százaléka megoldhatatlan, rendszerszintű problémákkal küzd. De úgy tűnik, nem is megoldani kell ezeket, hanem megtanulni velük együtt élni.”

Ilyen lehet például az eltérő kötődési minta – fejtette ki. „A kötődési minta abban segít, hogy úgy tudjunk közeledni egymáshoz, ahogy azt mindkét fél igényli. Az, hogy ez egyezzen, ritka. Noncsi elárasztó típusú mintával rendelkezik, én pedig elutasítóval. Ha stressz ér minket, akkor számára az jelenti a megnyugvást, ha ölelkezünk, és vele vagyok, míg az én szorongásomat az oldaná, ha visszavonulhatnék, elmehetnék sétálni például. Stressz nélkül, persze, lehetetlen élni, így azt kell megtanulnunk, hogyan lehet kompromisszumot kötni.”

Internetfüggő szülők
A közösségi média értékes időt vesz el a kapcsolatoktól – figyelmeztetett a vlogger házaspár. „Simon Sinek meghatározása szerint akkor vagy függő, ha reggel előbb nézed meg a telefonod, mint hogy megpuszilnád a feleséged. Az egy dolog, hogy a gyermekünket mire szeretnénk nevelni, de előbb azzal kell kezdeni valamit, hogy mi, szülők vagyunk függők. Az észrevétlen okostelefonozások akár heti húsz órát is kitesznek, ami annyi, mintha félállásban dolgoznánk valahol.”

Az emberiség kudarca
Vajon mit ad hozzá az Istenbe vetett hit a házassághoz? – hangzott az utolsó kérdés. Sosem kérdőjelezték meg választásukat, de egy-egy összeveszés arra is jó volt, hogy lejjebb adjanak abból a beképzeltségből, hogy ők sosem tudnának elválni – ismerte el Pálúr János. „Nagyon hamar el lehet oda jutni. A környezetünkben sokan elváltak, közeli barátaink is. De ez nem az ő kudarcuk, hanem az emberé, az egész emberiségé.” Ők ezért is igyekeznek igazodni a végső, megfellebbezhetetlen igazsághoz, Isten Igéjéhez.

Dobay Eszter elárulta: a Szentlélektől kér erőt, és úgy tapasztalja, Isten meghallgatja az imádságait. „Nemcsak egymásban, de benne is bízunk.” Semsei Rudolf szerint az ember elodázhatatlan felelőssége, hogy munkát fektessen a házasságába: „Avilai Szent Teréz mondta, hogy imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna.”

„Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül a kapcsolatban, Isten a javunkat akarja. Hívő emberként sokszor nehéz kapcsolódni Isten szeretetéhez, de az, hogy itt, a földön van valaki, aki a legrosszabb állapotomban is kitart mellettem, egyfajta viszonyítási pont: segít felfogni, hogy Isten még ennél is jobban szeret” – jegyezte meg Hamar Donát. Felesége, Noémi hozzátette: „a nehéz helyzetekben máshogy nézünk egymásra: látjuk Isten alkotását a másikban”.

Képek: Füle Tamás