Az Erdélyi Református Egyházkerület templomait bemutató "Itt voltunk, itt vagyunk" című fotóalbum-sorozat utolsó köteteit mutatták be a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében. A sorozat utolsó négy albuma a Maros-Mezőségi-, a Marosi-, a Kolozsvári-, valamint a Brassói Református Egyházmegyék templomainak külső-, belső- és légi felvételeit tartalmazza. A képeket Magyari Hunor készítette segítőivel, Veres Tünde magyartanárnővel és Juhász Ábel református lelkipásztorral. A fiatal székelyföldi fotós összesen 737 templomot fényképezett le, a képek egyházmegyénként külön albumokba rendezve, 15 kötetben jelentek meg.

Mint az ember élete
Gyakran pesszimisták az emberek, sokan csupán a romokat és a pusztuló épületeket veszik észre és raktározzák el emlékeikben – nyilatkozta a Parókia portálnak Juhász Ábel, a negyedik album szerzőtársa.
– Egy ilyen albumot azonban teljes egészében kell nézni – folytatta. – Olyan az egész, mint az ember élete, vannak benne szomorú és vidám epizódok. Lelkészként hiszem, hogy az erdélyi egyháztestnek a Teremtő Ura gondoskodik a szép napokról és ugyanúgy velünk van a nyomorúságban is. Képeinken keresztül is az Istenre kell tekinteni. Ha albumainknak legalább annyi „eredménye" lesz, hogy néha megáll egy-egy magyar turista autója egy elfeledett erdélyi faluban, és az ott élő magyarok magyar szót hallhatnak, megérezhetik, hogy valaki még mindig kíváncsi rájuk, akkor már megérte a munkánk.

A pókhálót sem
Élményekkel teli, de gyakran döbbenetes volt a templomok bejárása. A szórványban a szemem láttára lettek az enyészeté a templomok, évről évre fogyott a tető, a cserép, a tégla, a fal. Volt, ahol csupán a templom egykori helyét vagy korábbi falainak körvonalait sikerült lefényképezni – emlékeztetett Magyari Hunor. A műkedvelő fotográfus úgy vélte, hogy néhány helyen 10-20 év múlva már nem lesz semmi. – Az ősök felépítették, mi a pókhálót sem merjük leverni – mondták nekünk néhány helyen az idősek. Az egyszerű falusi emberek szívesen meséltek, volt, ahol úgy fogadtak: „Kár, hogy most jött fiatalember, mert amikor én még legény voltam, hatvanan konfirmáltunk, ötszázan voltunk a gyülekezetben, ma már csak hatan".

Emberleltár
Láttunk elhagyott templomokat és virágzó gyülekezeteket egyaránt - tette hozzá Magyari Hunor.
- Képeinkkel nem akartunk sem túl pozitív, sem túl negatív képet mutatni, csak az aktuális állapotot. A kötet bizonyos szempontból leltár, de nemcsak épület-, hanem emberleltár is. Ahol hiányzik a virág az úrasztaláról, azt jelenti, hogy már ember sincs, aki odategye. Jártunk templomokban, ahol már nem mi voltunk otthon, egyetlen magyar sem élt a faluban. Amikor például az ormányi templomban fotóztunk, a román szomszéd néni jött át megnézni, ki „zaklatja" az épületet. Azt mondta, negyven éve még nagy esküvők és konfirmációk voltak itt, ma már senki. Negyven év kellett a felszámolódáshoz. Szerzőtársaim a pozitív oldalt képviselik, de én örök pesszimista vagyok, úgy látom, hogy mi Erdélyben már összepakoltunk... Ötven év múlva eldől, hogy a szerzőtársaimnak vagy nekem volt igazam. Remélem, hogy nekik.

Egyetlen válasz létezik
A templomokat bemutató kötetek nagy érdeme, hogy a realitást mutatják meg – mondta a Parókia portálnak az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Kató Béla szerint aki nem él a valóságban, az csalódni fog. – Emberek nélkül nem tudjuk megtartani sem Erdélyt, sem Magyarországot. Ahol pusztuló templomok vannak, ott kevés lélek van. A gazdasági, politikai, szociális kihívásokra egyetlen válasz létezik: ha magyar gyerekek születnek a Kárpát-medencében, különben az egész munkálkodásunk nem ér semmit. Ha nincs örökös, értelmetlen a munkánk, viszont ha legalább egy van, már megéri. Minden fotó figyelmeztet valamire: a megújuló templomok embereket és álmaikat jelölik, ahol pedig tönkrementek, ott voltak ugyan vágyak, de kevés volt a hit. Álmodozó emberből van elég, álmodók kellenek.

Zsebben van
A püspök számítása szerint ahhoz, hogy Erdélyben minden templomot legalább konzerválni tudjanak, hozzávetőleg 400 millió euróra lenne szükség, ezzel szemben csupán kétmilliót tudnak erre a célra fordítani évente. – Egy épület felújítási költsége mindig a jövő nemzedék zsebében van. Ezért is fontos, hogy mi az emberekbe fektessünk be. A mindenkori felnövekvő generáció kezében ugyanis ott a lehetőség, hogy templomait felújítsa.

Fekete Zsuzsa