Bogárdi Szabó István református püspök laudációja:

„Aki megért
s megértet
egy népet
megéltet."
– mondja Kányádi Sándor „Játszva magyarul" című versében. Hát mennyivel inkább az, aki az ének titkos hatalma révén teszi ezt! Ő, Berkesi Sándor, a Debreceni Kollégium Kántusának karnagya és számos más tisztség betöltője, aki esetében a tiszt nem titulus vagy stallum, hanem karnagyi dobogó és munka. Hogy a magyar protestáns éneklés immár énekkultúra s nem kegyes dalárda, abban Berkesi Sándornak elévülhetetlen érdemei vannak. Hogy a karnagy, a tanár, a zeneszerző és zenetudós majd' öt évtizedes állhatatos, olykor makacs, ihlető és átszellemült munkája mit termett valójában, azt ez a díj és a benne foglalt hálás méltánylás csak töredékes gesztussal tudja megköszönni.

Ha személyesen is szólhat a laudátor, azt mondhatom: Berkesi Sándor volt az a tanárom, aki megtanított tanulni egy olyan korban, amikor káprázatos tehetségek is engedték rezignáltan fölre hullani azt, ami jó, igaz és szép. Az együtt éneklés fölülmúlhatatlan nagyszerűségét is ő tanította meg. A protestáns népi énekektől kezdve a legmagasabb rendű műalkotásokig értő és ihlető módon mutatta be, adta tovább az istendicsőítés méltóságát. De mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ezt velem együtt sok ezren elmondhatják, nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében, hanem szerte a világon, ahol zeng magyar zsoltár. Tehát mi, tanítványok, egykori és mai kóristák, éneklők és dünnyögők, mind-mind köszönjük, Tanár Úr!

„Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint az galamb, elröpöltem volna.
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna."
– énekli a Psalmus Hungaricus Dávidja. Köszönjük, hogy mi, akiknek nem adatott szárny és elröpölés, megengedés és elfutás, megérthettük, hogy ez nem szerencsétlenség, hanem nagy ajándék, mert éppen Berkesi Sándor révén a leggazdagabb világot találhattuk meg, hiszen sosem a helyünk és a helyzetünk, hanem mindig a szívünk rejti a kegyelem énekét és dicsőség szimfóniáját. „Felfelé nézz. Ha szárnyad nincs: kapaszkodj" – mondja egy mai költő (Szabó T. Anna) – ha nincs szárnyad: énekelj – mondom én.
Isten éltesse, tanár úr! 

Balog Zoltán az díjak átadóünnepségén elmondta: „Méltó, hogy az a díj, amellyel kulturális és tudományos teljesítményeket ismerünk el, Károli Gáspár nevét viseli. Akiket ma elismerünk, azok ajándékot hoznak a magyar kultúrába: a zenét hozzák, a zene újraalkotását, az egyháztörténetet és a nyelvészetet."
A miniszter kiemelte: „Mindez azt fejezi ki, hogy a kultúra és a hit, ezen belül a kultúra és a keresztény hit, ezen belül a kultúra és a protestáns hit egymásnak nem ellenfelei, még csak nem is riválisai, hanem összetartoznak."

Az egyházügyért is felelős miniszter a Reformáció Napjával kapcsolatban elmondta: ezen a napon alakult meg a Reformáció Emlékbizottsága, ez az állam és az egyház olyan közös szervezete lesz, amelyen keresztül közösen készülhetünk a reformáció elindulásának 500. évfordulójára, 2017. október 31-re.

A Károli Gáspár-díjat azon kiemelkedő tudósok kapják, akik a hittudományok terén maradandót alkotva gazdagították a magyar vallásos és szellemi életet és kimagasló eredményeket értek el a biblikus tudományok területén.

A díjazottak:

Berkesi Sándor karnagy, zenepedagógus, a hazai zenei élet elismert képviselője, a magyar kóruskultúra kiemelkedő művelője. Zeneakadémiai diplomájának megszerzése évében, 1967-ben lett a Debreceni Református Kollégium gimnáziuma énektanára, a Kántus vezetője, utóbb vezető karnagya. Vezetése alatt a nagy múltú Kántus idehaza és mintegy 30 országban igen nagy számú szerepléssel és hangversenysorozattal öregbítette a magyar zenekultúra hírnevét. Berkesi Sándor két református énekgyűjteményt szerkesztett, írásai gyűjteményes kötetben jelentek meg.

Dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész, teológus, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető tanára. 2011-ben lett az MTA doktora „A reformáció nyelve" címet viselő értekezésének megvédésével. Csaknem száz tudományos közleménye, tanulmánya és cikke jelent meg. Kiemelkedő a száma a külföldön német nyelven publikált írásainak. Újabban Luther Válogatott Műveinek magyar fordítója, sajtó alá rendezője és szerkesztője.

A. Molnár Ferenc nyelvtörténész, filológus, a Miskolci Egyetem professor emeritusa. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet, a nyelvi emlékek művelődéstörténeti vonatkozásainak vizsgálata különös tekintettel a régi magyar irodalomra, továbbá a finnugor filológia. Legutóbb Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításainak szöveghagyományozódásáról jelent meg könyve 2012-ben. További öt könyv, szerkesztések, háromszáznál több tudományos közlemény fűződik nevéhez. Angolul, németül, finnül is publikál.

Képek: Orientpress, Promenád, Magyar Hírlap