Az életben, és nem azon kívül

A társadalmi felelősségvállalás nem lehet jól hangzó címke, ami egyben ürügy arra, hogy csak akkor vegyünk tudomást keresztyéni kötelességünkről, amikor nekünk jólesik - vélekedik egy, a demokratizálódás útján megrekedő állam, Srí Lanka szülötte. Vinoth Ramachandra atomfizikus hazánkban tett látogatásán azt mondta, az egyház leginkább tagjain keresztül lehet só és fény a világban.

A szegényekhez való helyes viszonyulásról, az értelmiségért vállalt lelkipásztori felelősségről és a keresztyének politikai szerepvállalásáról is szó esett a közelmúltban Vinoth Ramachandra hazánkban tett látogatásán. A Srí Lanka-i atomfizikus professzor és felesége, Karin Ramachandra magyarországi tartózkodásakor felkereste az Evangélikus Hittudományi Egyetemet is, ahol a keresztyének társadalmi felelősségvállalásáról tartottak előadást, valamint nyilvános beszélgetést folytattak a teológushallgatókkal.

Vinoth Ramachandra író, tanár a londoni egyetemen végezte tanulmányait, majd doktori fokozata megszerzését követően visszatért szülőhazájába, az India délkeleti partjához közeli Srí Lanka szigetére. 1980-tól aktív részt vállalt az ottani egyetemi misszió elindításában, néhány évvel később a Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (IFES) dél-ázsiai régiójának titkára lett. Feleségével megnyitották otthonukat a szigetország keresztyén értelmisége előtt azzal a céllal, hogy segítsék az egyetemistákat, politikusokat vagy más felelősségteljes tisztséget betöltő diplomásokat, hogy szakmájukat magas színvonalon, evangéliumi hitükkel összhangban műveljék.

Amiről nem prédikált senki
Mielőtt tapasztalataikat megosztották budapesti hallgatóságukkal, előrebocsátották: keresztyénként hajlamosak vagyunk ugyan felcímkézni bizonyos bibliai részeket, és azt mondani, egyes részek az evangéliumról, míg mások a társadalmi felelősségvállalásról szólnak, ám szerintük e kettő nem választható el.
- Bármit tesz az egyház, Isten országának előízeként minden megnyilvánulásával az eljövendőre mutat - fogalmazott a professzor. Kijelentése azért érdemel figyelmet, mert mint mondta, a huszonhat éven át tartó Srí Lanka-i polgárháború idején keresztyén diákok azzal fordultak hozzá, szerinte részt vállalhatnak-e a kormányellenes gerillaharcokban. Akkor, amikor az egyetem falain kívül fegyverek ropogtak, a pályakezdő értelmiségnek meg kellett vizsgálnia, milyen állásfoglalásra készteti őket hitük az etnikumok helyzetével vagy a széles skálán értelmezett hazaszeretettel kapcsolatban. (A polgárháború a kisebbségi helyzetben lévő tamilok felkelésével vette kezdetét 1983-ban. A tamilok és a többségi szingalézek ellenséges viszonya több száz éve tart a szigeten - a szerk.)
- Erről sosem hallottam igehirdetést Angliában. Ahogy a szegénységről, a forradalomról vagy az igazságos kormányzásról sem - tette hozzá Ramachandra.

Rajtuk keresztül hatni
Srí Lanka lakosságának csupán 8 százaléka keresztyén, míg 70 százalékuk buddhista, 15 százalékuk hindu, 7 százalékuk pedig muszlim. A parlamentet alkotó 225 képviselő közül mindössze hárman hitvalló keresztyének. Az anglikán felekezetű Ramachandra-házaspár kettejükkel testvéri kapcsolatot ápol, és nemcsak azt tartják fontosnak, hogy ők hordozzák terheiket, hanem a lelkészeket is hasonlóra buzdítják. Szerintük ugyanis a vasárnapi istentiszteletek valódi szigetet kellene hogy jelentsenek a közéletben aktív szerepet vállaló hívek számára.
- Fontos, hogy egy-egy gyülekezeti alkalom ne az életen kívüli valami legyen, az Istennel való kapcsolat gyakorlásának egyetlen színtere. A vasárnaponkénti összejövetelek inkább jó alkalmat adhatnának arra, hogy a lelkipásztorok imádkozzanak az üzletemberekért, orvosokért, politikusokért is. A gyülekezet feladatai közé kell tartoznia annak, hogy felkészítse tagjait a társadalom számára hasznos életre. Ennek egyik eszköze nálunk, hogy vasárnap megkérdezik a szakmájukban nagy felelősséget hordozó híveket, hogyan telt a hetük, szükségük van-e segítségre, és miért imádkozhatunk értük. Laikusként abban segítjük a lelkészeket, hogy ráérezzenek: mi vagyunk az egyház. Az egyház pedig elsősorban tagjain keresztül tud só és fény lenni a társadalomban, nem prédikációkon vagy projekteken keresztül.

Mindenkit képviselnek
Bár a demokratizálódás útjára lépett - államformája elnöki köztársaság lett -, Srí Lanka sokak szerint vissza is fordult ezen az úton. A szingaléz kormány túlkapásainak egyik szomorú példája, hogy haderői 2009-ben lemészároltak legalább hatezer, a harcok elől menekülő tamil civil lakost. Valójában húszezer áldozata volt a mészárlásnak, ám a kormány ezt nem ismerte el. Vinoth Ramachandra szólt arról is, mit is jelent pontosan keresztyénként részt vállalni a közéletben ilyen körülmények között.
- Miközben a rendszer szemében gyanús közéleti szereplőket lehallgatják, a keresztyén politikusok arra törekszenek, hogy krisztusi szeretetben hozzák meg döntéseiket. Sok más politikai szereplővel szemben nem korruptak, és nemcsak saját etnikumukat vagy felekezetüket képviselik, hanem mindazoknak az érdekeit, akiknek szüksége van rá, hogy valaki az igazságosság jegyében felszólaljon értük.
Így történt ez akkor is, amikor a buddhista kormány részéről politikai támadás érte a muszlim lakosságot. A parlamentben két keresztyén képviselő ítélte el az atrocitásokat - tette hozzá.

A professzor hangsúlyozta, a világ bármely pontjára nézve igaz, hogy a keresztyéneknek nem szabad csak az alapján megítélniük egy rezsimet, hogy az hogyan bánik velük.
- Nem lehetünk ennyire önzőek. Ha olyan elnyomó rendszerben élünk, ami esetleg minket enged élni, de másokat igazságtalanul üldöz, akkor ugyanúgy föl kell szólalnunk ellene.

Sok változást politikusok értek el
Az egyetemisták és keresztyén politikusok támogató szolgálatát végző Ramachandra-házaspár kérdésünkre - miszerint javasolnák-e keresztyén fiataloknak, hogy politikusi pályára lépjenek - így feleltek:
- Nagyon sok jót, ami jelen van a mai világunkban, azok érték el, akik politikai pályára léptek. Hogyan mondhatnánk akkor keresztyéneknek, hogy ne vállaljanak ilyen szerepet, amikor sok mindent ezen keresztül lehet elérni? Nem lehet csak olyan emberekkel kapcsolatban lenni, akik hozzánk hasonlóak. Lelkészként például azokkal is kell foglalkozni, akik egyáltalán nem hisznek a Bibliában. Kompromisszumokat pedig minden keresztyénnek kell kötnie abban, hogy valamilyen küzdelembe belebocsátkozik-e, elhalasztja, vagy egyáltalán nem is megy bele.

Szemüveggel olvasunk
Míg a politikai berendezkedések széles palettát alkotnak emberi világunkban, a szegénység a Föld minden nemzetét érintő probléma. Miközben civil szervezetek és szakemberek ezrei próbálnak tenni valamit a társadalmi igazságtalanságok felszámolása érdekében, a keresztyénség mintha a világnak ezen a felén tehetetlenül nézné a nyomorban élők helyzetét - már ha egyáltalán észreveszi.
- Az angol bibliai szótárban mindössze féloldalnyi szómagyarázatot találtam a szegénység szónál, míg a fazekasságnál legalább harmincoldalnyi szöveget. Vajon a Biblia Istenét jobban érdeklik az agyagedények, mint a szegények? - tette fel a kérdést a professzor, majd meg is válaszolta azt:
- Isten gyűlöli az igazságtalanságot, ám a keresztyénségben ez gyakran nem jelenik meg ennyire egyértelműen. A társadalmi környezetünk befolyásolja, hogyan olvassuk a Bibliát.

Jótékonyan ártani
A sokáig szociális munkásként tevékenykedő, dán származású Karin Ramachandra úgy véli, először is meg kellene tanulnunk a szegényeket egyenlőnek tekinteni önmagunkkal. Ennek egyik oka az, hogy a Biblia szerint ők Istennek ugyanolyan teremtményei, mint bárki más.
- Alapvető emberi jog, hogy mindenkinek legyen ennivalója, ezért ha adunk, ne tekintsük azt jótékonyságnak. Ha nem így teszünk, ártunk, és nem segítünk - állítja.

A másik okunk a szegények iránti tiszteletre szerinte az, hogy ők Isten képmásai, akiknek Isten éppúgy hatalmat adott arra, hogy uralkodjanak a teremtett világon, mint minden embernek.
- A növények táplálkozásra és nem haszonszerzésre vannak. Csakhogy az ember visszaélt hatalmával, és ezzel nemcsak a Földet, hanem embertárait is kizsigerelte. A szegényeknek azonban éppúgy joguk lenne ahhoz, hogy rendelkezhessenek saját életük felett.

Pénz helyett egészség
A jómódú keresztyén gyülekezetek a szegénységre reagálva gyakran adományokat gyűjtenek, hogy enyhítsék embertársaik szenvedését. Vinoth Ramachandra szerint azonban nem az adakozás lenne az elsődleges megoldás, hanem a szemléletváltás - ami egyúttal sokkal nagyobb felelősségvállalást is jelentene.
- Az önzetlen segítségnyújtás egyik fontos formája az lenne, ha a jómódú keresztyének szaktudásukkal segítenék a szegény embereket. (Ilyen kezdeményezés hazánkban az Eduvital elnevezésű egészségnevelési program, amelyről portálunk korábban megjelent cikkében olvashat - a szerk.) Srí Lankán például sokat jelentene, ha a hívő orvosok nem azokban a kórházakban helyezkednének el, ahol rendesen megfizetik őket, hanem olyan intézményekben, ahol a szegénysorban élő betegeket ápolják. Egy jómódú gyülekezet talán azzal tehetne a legtöbbet ezekért az emberekért, ha maga is betegellátó intézményt nyitna vagy kárpótolná a hívő orvosokat kiesett jövedelmükért. A keresztyén politikusok pedig azzal tehetnének sokat, ha amellett kardoskodnának, hogy több állami támogatás jusson a szegénykórházaknak.

A reményt képviselni
- Nem azon kell gondolkodnunk, hogy valami valóban megvalósíthatónak tűnik-e - hiszen annyi minden van, ami nem tűnik annak -, nekünk abban áll a felelősségünk, hogy próbáljuk meg elérni a jó célokat. Az Úristen sem hagyta a saját levében főni a világot azért, mert szemmel láthatóan nem úgy történik sok minden, ahogy Ő akarja látni. Keresztyénként nekünk az a felelősségünk, hogy megpróbáljunk megtenni minden tőlünk telhetőt - fejtette ki véleményét Karin Ramachandra, majd hozzátette: Isten adott hatalmat az emberek kezébe, és a hatalommal bíróknak büntetnie kell a rosszat és jutalmaznia a jót.
- Nekünk azt a reményt kell képviselnünk, hogy van szépség és van isteni ebben a világban. Ez nem jelenti azt, hogy nem halhat bele a keresztyén ember, ha ebben a hitben él és cselekszik... Ezt jelenti az igazi politikai szerepvállalás, nem pedig csupán azokat a szép dolgokat, amiket a templomban mondunk és hallunk.

A Ramachandra-házaspár hangsúlyozta: első helyen egy keresztyén ember értékrendjében hite kell hogy álljon, és csak azután a demokrácia eszménye. Krisztusi értékrend nélkül ugyanis az igazi demokrácia megvalósíthatatlan. Végül hozzátették, könnyű recepteket osztogatni egy idegen országban, ahol csak rövid ideig tartózkodik valaki, ám jóval nehezebb abban a közegben hirdetnie az Igét, ahová született és ahol dolgozik. Reményeik szerint azok közül a diákok közül, akiket lelki gyermekeiknek tekintenek, a legjobbak ott fognak maradni Srí Lankán és a társadalom javára fognak szolgálni keresztyén értelmiségiként.

Jakus Ágnes