Számomra Johann Sebastian Bach nem csak egy zeneszerző a sok közül, hanem ő a kotta elején a violinkulcs vagy az ének előtti levegővétel – ahonnan elindul minden; hasonlóan Schumannhoz, aki nagy csodálójaként Bachot egyenesen a zene alfájának és ómegájának tartotta.

A Bach Mindenkinek Fesztivál sem csak egy zenei ünnep, fesztivál a sok közül, hanem annak a kortalan zenének az ünneplése, ami a mai napig lélegzik és keresi a laikust és a zenészt, a hívőt vagy a még keresőt egyaránt.

Mit jelent számomra Bach zenéje?

Bach zenéje számomra a tökéletes rend. Minden hangnak, ütemnek megvan a saját helye, mondandója, szerepe vagy vallomása. Művei szigorúan szerkesztettek – gondoljunk csak egy fúgára –, de a szólamok párbeszédben állnak egymással, kérdeznek-felelnek, a helyüket keresik, pont, mint mi, emberek.

Gyakran említik Bachot az ötödik evangélistaként is, amivel én is egyet tudok érteni, hiszen a személyes hitét képes volt kottapapíron megmutatni, hangszerekkel mindenki által hallhatóvá tenni.

Az ember, aki a kottán túl inspirál

Bach egész életét a zenei szolgálat határozta meg, templomi kántorként, orgonista karnagyként, pedagógusként dolgozott – elképesztő munkabírással. Húsz gyermeke volt, adódtak vitái a feletteseivel, a hétköznapi küzdelmekben mégis minden héten megírt egy kantátát. A művei végén gyakran ott áll: Soli Deo Gloria – „Egyedül Istené a dicsőség.”
Ez nemcsak egy frázis volt számára, hanem hit- és életszemlélet, ami a mai zenésznek és embernek egyaránt remény és iránytű.

Miért istenélmény Bachot hallgatni és játszani?

Amikor orgonán játszom Bachot, például egy nagy prelúdiumot és fúgát, az olyan érzés, mintha a zene felemelne – az orgona hangzása, rezgései szó szerint is átjárnak. De az istenélmény nem csak a monumentalitásban rejlik; egy „egyszerű” korálelőjátékban is ott van, amit Bach gyakran egy ismert gyülekezeti ének dallamára komponált. A hallgató felismeri a dallamot, miközben azt a kísérő szólamok új megvilágításba helyezik.

Amikor a szólamok elkezdenek egymásba fonódni egy fúgában, megszűnik az idő. Ez az istenélmény lényege: a hallgató és a játékos is megérzi, hogy egy nagyobb egész része. Bachnál nincs felesleges hang. Mindennek célja és helye van, ami azt az üzenetet hordozza, hogy a mi életünkben is rend és cél uralkodik, még ha mi nem is látjuk át az egészet.

Hogyan tükröződik a hite a zenében?

A laikusok számára talán úgy fogalmaznék: Bach zenéjében minden hang „céllal” szól. A feszültségek nem öncélúak, hanem feloldás felé tartanak, mindig a disszonancia vezet a konszonancia felé – mint az emberi életben a szenvedés és a remény.
Vegyük például a passiókat! A kromatikus, lefelé haladó dallamvonalak gyakran a fájdalmat, a szenvedést vagy éppen a sírba szállást jelképezik. A világos, emelkedő motívumok a reményt. Ez nem puszta zenei technika – hanem teológiai gondolkodás, „szövegfestés”.
Bach gyakran használta a 3-as számot a Szentháromság jelképeként. Bach Esz-dúr prelúdium és fúgáját (BWV 552) – amely egyébként a Clavierübung gyűjteményt foglalja keretbe – szokás Szentháromság névvel is illetni a fúga három témája és a hármas tagolás miatt; nem véletlen, hogy a hangneme is 3b előjegyzésű. Amikor halljuk a hármas lüktetést vagy a hármas egységeket, ő a hit alapköveire mutat.

Ahogy J. S. Bach fogalmazott: minden zene célja és végső oka nem lehet más, mint Isten dicsősége és az elme felüdülése.

Nagyböjtre ajánlott mű

A nagyböjt az elcsendesedés és a befelé fordulás ideje. Orgonistaként erre az időszakra ajánlom a szerintem legszebb korálelőjátékot az Orgelbüchlein sorozatból: „O, Mensch, bewein dein Sünde groß” (Ó, ember, sirasd nagy bűnödet) (BWV 622). A mű a nagyböjti időszak elmélkedő hangulatát fejezi ki: a felső szólam gazdagon díszített koráldallama lassan bontakozik ki, miközben az alsó szólamok nyugodt, kísérő mozgással támasztják alá. A darab szövege az ember bűnösségéről és Krisztus szenvedéséről szól, ezért zenéje mélyen meditatív és bensőséges. Bach gazdag díszítésekkel és finom harmóniákkal erősíti a mű fájdalmas, mégis áhítatos karakterét. Külön kiemelném a darab utolsó ütemeit, különleges harmóniáit, ami a megnyugtató záróakkordhoz vezet.

Ha nem orgona, akkor passió, ha passió, akkor számomra a János-passió (BWV 245) a böjti idő ajánlása, ami véleményem szerint a barokk egyházzene egyik csúcspontja. Bach a bibliai történetet, a korálhagyományt és a korabeli zenei kifejezésmódot ötvözve rendkívül erős zenei és lelki hatást hozott létre. Gyors, feszültséggel teli kórusok és mélyen meditáló áriák váltják egymást, így a hallgató egyszerre éli át a történet drámáját és annak lelki mélységét, jelentését.

A Bach név németül „patakot” vagy „folyamot” jelent. „Ő nem patak” – szójátékozta Beethoven. – „Ő egy óceán.” Így gondolom én is, minden meghallgatáskor más arcát mutatja és mindig tud újat mondani, el lehet merülni benne.

Mit ajánlanék a fesztivál programjából?

A Bach Mindenkinek Fesztivál egyik legszebb sajátossága, hogy Bach zenéje nemcsak templomokban, hanem iskolákban, köztereken, piacon vagy cukrászdában is megszólal, így bárki, bárhol részese lehet, hallgatója és közreműködője egyaránt. Szeretettel ajánlom a közös koráléneklés programját a Kálvin téren a református templom előtt, vagy a szívemhez, hivatásomhoz közel álló orgonakoncerteket. Ha már említettem a János-passiót, lesz két különböző előadás, amit meg lehet hallgatni a Deák téri evangélikus templomban vagy a kelenföldi református templomban. Fantasztikus koncertek lesznek, kiváló előadókkal, különféle hangszerekkel és énekhangokkal – bátran válasszanak ízlésük szerint!

Végül azt kívánom, hogy az egész fesztivál alatt felhangzó műveken és előadóikon keresztül váljon valóra a korábban említett bachi gondolat és ige: „aki mást felüdít, maga is felüdül”. (Példabeszédek könyve 11. rész 25. vers)
 

Monostori Ferenc orgonaművész,
a Dunamelléki Református Kántorképző vezetője

Képek: Füle Tamás