Az emberi méltóságért

  • Kitekintés
  • Parokia.hu

Ma van a magyarországi holokauszt áldozatainak emléknapja, ennek apropóján azokat az írásainkat ajánljuk, melyekben magyar emberekre, mártírokra és hősökre emlékezünk.

Példaképek 

A megszálló hatalom szerint kém volt, mások hősnek látták – van, aki szerint egyenesen küldetésének tartotta, hogy meghaljon a rábízott gyermekekért. Jane Haining a második világháború alatt és az azt megelőző években a Skót Misszió egykori leányiskolájának budapesti internátusát vezette egészen az ország német megszállásáig. Nyolcvankét évvel ezelőtt halt meg Auschwitzban, karján tetoválással, ahogy a zsidó származású foglyok. Ki volt ő és mit is tett valójában? Ennek próbáltunk utánajárni.
Parókia – Talpalatnyi hűség

 

Mi a neve, mit vásárol, mivel foglalkozik, hol él – a második világháború éveiben és azt megelőzően is súlyos következményekkel járó megkülönböztető jegyekké váltak hétköznapi tevékenységek is. Zsidónak lenni együtt járt azzal: zsidónak lenni mások szemében – akármit is jelentsen ez. Volt azonban egy hely, amelyet a béke szigeteként emlegetnek ma is, egy iskola, ahol jó néhány család biztonságban tudhatta gyermekét a nyílt diszkrimináció éveiben is. A budapesti Skót Misszió leánynevelő intézetének egykori diákja idézte fel portálunknak azokat az éveket, amelyek egy darabig védelmet, majd megmásíthatatlan törést hoztak életébe.
Parókia – A vigasz mártírja
https://www.parokia.hu/v/a-vigasz-martirja/

 
Szenes Hanna, mártírhalált halt fiatal költő szintén üldözött volt zsidó származása miatt, a brit hadsereg ejtőernyőseként azért vállalt szerepet egy katonai akcióban, hogy az emberi méltóság sérthetetlen maradhasson. A Baár–Madas Leánynevelőintézet diákja volt, 23 éves korában halt meg. Az emlékére állított szimbólummal az iskola nemcsak megőrzi, hanem továbbviszi azt a szellemi és lelki kincset, amelyet a vészterhes és ellenséges időkben is képviselt: a gyűlölködés és ellenségeskedés helyett hirdetni és megélni a befogadást.
Parókia – Áldozat, mártír, hős

 

A művészet nyelvén a kimondhatatlanról

A legtöbben, akik beülünk a moziba, csak az auschwitzi kerettörténetet ismerjük, de az áldozatok történetét nem. Azokét, akiknek a halála napjával korai és tragikus véget ért egy önmagában egységes egész. Ahogy arról sem lehet fogalmunk, mit jelenthetett idegen nyelvű utasításra sietve meghalni. Már ha sietségnek lehet nevezni az akár húsz percig is tartó haláltusát a lezárt gázkamrában. Hogy mindez milyen hangokkal járt; hogy a megérkezés, az egymástól való elszakadás, a kétségbeesett tudakozódás és a halálba kergetés iszonytató másodperceiben ruhájuktól és személyazonosságuktól egyaránt megfosztva, vadidegenek között lökdösődve próbáltak szilárd pontot találni emberek. Hogy személyükben még csak nem is a holtakat fosztották ki, hanem az élőket. És hogy a hívő zsidókat a hamvasztás a földi életen túl is megrabolja. 
Jegyzetünk az Oscar-díjas Saul fia című magyar filmről:
Parókia – A létezés filmje
https://www.parokia.hu/v/a-letezes-filmje/

Ha én is üldözött lettem volna, nem éltem volna túl azt a kort, vagy csakis erkölcsi bukás árán menekülhettem volna meg. Ha pedig az elkövetők helyébe képzelem magam, arra jutok: előbb volt az irigység, aztán a fajgyűlölet.
Egyéni kínból alkotni nemzeti identitást ön- és közveszélyes – tűnődöm. Felfuvalkodás, ami a félelem sajátja. Ha Isten fennhatósága alá vonjuk magunkat, csakis akkor vagyunk képesek önmagunkat meghaladni. Szeretni. És csakis így gyógyulhat az egész rendszer, közösség, társadalom, amit együtt alkotunk. Nem pedig mások ellehetetlenítésével – azokéval, akik sérelmeink, hiányérzeteink megtestesítői, tükrei (szerintünk okozói). Csakis az az igaz, ami egyetemesen az – jutok a végső következtetésre. A valódi kereszténység egyetemes érvényű. Emberi, mert nem más, mint az emberré válás útja.
Benda Iván fotóművész kiállításán jártunk:
Parókia – Ami elválaszt és ami összeköt
https://www.parokia.hu/v/ami-elvalaszt-es-ami-osszekot/
 

Nem ez az első kortárs magyar ifjúsági regény, amely feldolgozza a holokauszt témáját, de talán az első, ami valós időben játszódik és így vet fel kérdéseket. Zágoni Balázs: A csillag és a százados című műve oldalról oldalra húzza közelebb hallgatóit magához, mint ahogyan tette azt szerzőnk gyermekeivel a közös családi olvasóestek során.
Parókia – Beszéld el fiadnak
https://www.parokia.hu/v/beszeld-el-fiadnak/

Küldetésünk mindenkire kiterjed, kivétel és kompromisszum nélkül

Hová vezethet évtizedek peremre szorító retorikája, a hátrányos megkülönböztetést erősítő cselekedetek? Vagy éppen az, ha tétlenül figyeljük embertársaink méltóságának megcsúfolását? A holokauszt nem gázkamrákkal és krematóriumokkal, hanem kirekesztő és bántó szavakkal, alsóbbrendűnek tekintéssel kezdődött. A tragédiában sok százezer cigány testvérünk is odaveszett, hazánk roma népességével pedig gyülekezeteink nagy része nem tud, vagy nem akar mit kezdeni. A missziói parancs azonban egészen másra kötelez minket.
Többek között erről is szól a roma holokauszt emléknapján megjelent írásunk:
Parókia – Kirekesztéstől a megbékélésig
https://www.parokia.hu/v/kirekesztestol-a-megbekelesig/