A 150 négyzetméteres Váci utcai helyiségben oktatótermeket, közösségi helyet, a gyerekeknek pedig játszószobát alakított ki a Református Missziói Központ (RMK) menekültmissziója.

A tanodában tizenhárom szociális munkás, pedagógusok, valamint csaknem harminc önkéntes segíti a betérő menekülteket és bevándorlókat. A külföldiek segítséget kaphatnak – a többi közt – a magyarnyelv-tanulásban, a hivatalos okmányok beszerzésében, a lakhatásuk megoldásában és a munkakeresésben is. A kétéves projektet az Európai Menekültügyi Alap finanszírozta.

Biztonságban vagyok
A menekültek világnapjához kapcsolódó átadó ünnepségére számos bevándorló és menekült család látogatott el a migráns tanodába, többségében afrikai és ázsiai országokból érkezők. A református menekültmisszió három jelenleg futó programját –iskolaprogram, migráns tanoda, lakhatási program – a Váci utca 78-80. szám alatti helyiségben bonyolítják ezentúl. Az iskolaprogram jelenleg mintegy 35 menekült fiatalt érint, a lakhatási programban pedig 13 családnak segítenek, hogy megfelelő albérletben élhessenek. A migráns tanoda a többi közt abban is segít, hogy a tanulás mellett értelmesen tölthessék el a szabadidejüket a menekültek. Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója a tanoda átadóján úgy fogalmazott, hogy a Váci utcai helyiség az oltalom helye.
– Keveset használjuk az oltalom szót, ami arra utal, hogy akár tudomásom van róla, akár nincs, biztonságban vagyok. Csak biztonságban lehet reménye az embernek az újrakezdésre és a holnapra. Sokan ezt a biztonságérzést veszítették el, amikor el kellett menekülniük hazájukból.

A statisztika rosszabb, mint a valóság?
Ma ünnepelünk, örülünk egymásnak, finom ételek vannak az asztalon. Hét közben rohanunk, főként a nyelvórákon és ügyintézés közben találkozunk egymással – mondja a menekültmisszió vezetője. Kanizsai–Nagy Dóra arról beszél, hogy mindig rácsodálkoznak munkatársaival, milyen hihetetlen erő és hit kell egy élet újrakezdéséhez.
– Amikor megbicsaklik a lendületük, igyekszünk mellettük állni, segítjük őket a küzdelmükben: gyökeret ereszteni egy számukra idegen országban, iskolát, munkát találni, vagyis mindent, amit elvesztettek a hazájukban. A menekültek többsége nagy traumákat szenvedett, vannak nálunk afgán fiatalok, akik születésük óta folyamatos életveszélyben éltek, ugyanúgy, mint a szomáliaiak, irakiak, a robbantásoktól, polgárháborúk elől menekülők. Missziónk olyan keresztyén teológust is segít, aki hazájában, Elefántcsontparton a hite miatt volt életveszélyben, ezért kellett menekülnie – meséli a misszióvezető.
Egy felmérés szerint a magyarok elutasítók az idegenekkel, de Kanizsai-Nagy Dóra szerint inkább csak a statisztikák a rosszak, a saját tapasztalatuk más. A református menekültmisszió oltalma alatt lévők arról számolnak be, hogy kedvességgel és segítséggel találkoznak Magyarországon. Sőt sokan visszatértek hozzánk Angliából és az északi országokból, mert – bár ott jobbak voltak az anyagi feltétételek – nálunk elfogadóbbak, barátságosabbak az emberek.

Nem vagy különb, mint egy répa
Sokak furcsállják, hogy egy keresztyén misszió befogad és segít Magyarországra menekült muszlimokat is. Az egyik muszlim fiatal arról beszél, hogy nálunk nem érez semmit a keresztyén-muszlim ellentétből. Ahmed hat éve érkezett Magyarországra, a héten fejezte be a középiskolát. Azt mondja, úgy tanították neki: ha nem teszel valakinek rosszat, ő sem tesz ellened. A menekültmisszióban békében vannak egymás mellett a legkülönbözőbb kultúrából érkezett emberek. Ahmed azt hangsúlyozza, hogy a hit a legfontosabb dolog az életben.
– Ha nem hiszel Istenben, nem vagy különb, mint egy répa. Isten azért küldött minket a földre, hogy tudjunk egymásnak segíteni. Ez biztos nemcsak a Koránban van így, hanem nálatok, a Bibliában is – néz rám kérdőn, majd folytatja. – Ezek alap dolgok. A muszlimoknál a hétéves gyerek már tud imádkozni. Nagyon csodálkoztam, amikor azzal szembesültem Magyarországon, hogy itt egy harmincéves, felnőtt, iskolázott, diplomás, intelligens nő nem tud imádkozni. Senki nem tanította meg. Hogy lehet ez? Az élethez Istentől kell kérni a segítséget. Furcsa volt nekem az is, hogy itt sok ember csak magában hisz: tervezi, hogy mi lesz vele tíz év múlva. Tervezi, hogy ha tanul, lesz diplomája, munkája. Pedig ismerek olyanokat, akik hiába szereztek több diplomát, nincs munkájuk, és ismerek olyanokat is, akiknek jó életük van, annak ellenére, hogy nincsenek magas iskoláik. A jó élet, a gazdagság vagy szegénység kérdése Istenhez tartozik – sorolja Ahmed az afgán és magyar emberek gondolkodásának általa tapasztalt különbözőségeit.
 

Ki a boldogabb?
Horváth Zsuzsanna felzárkóztató tanár arról a kihívásról szól, amit a külföldiek tanítása jelent, hiszen minden nap meg kell küzdeniük a nyelvi nehézségekkel is. Nehéz például úgy matematikát tanítani, hogy nincs közös nyelv. Szemléltető eszközökkel, rajzolással, kézzel-lábbal mutogatással, a legkülönbözőbb kreatív megoldásokkal próbálják elmagyarázni a gyerekeknek, hogy miről van szó.
– A külföldi gyerekeknek egészen más a mentalitásuk, mint a magyaroknak. Sokkal vehemensebbek, nyitottabbak, bátrabbak és hirtelen természetűek. Ezeket a tulajdonságokat a megfelelő pedagógiai módszerekkel jó mederbe lehet terelni és kiválóan lehet hasznosítani. A háborúk elől menekülő gyerekeknek hatalmas felszabadultságot ad, hogy nálunk biztonságban érzik magukat. Kommunikációjukban is próbálnak valamit visszaadni abból, amit itt kaptak. Éppen a héten érettségizett néhány fiatal, akik az iskolaprogramunkban vesznek részt. Nem is tudom eldönteni, hogy a tanárok, vagy a gyerekek boldogabbak, amikor egy-egy vizsga sikerül.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Kontsek András