Az angolban a Magyarország és az éhes szavak nagyon hasonlítanak egymásra. Mikor rákerestem az angol hungry szóra, a második találat az országunk Wikipédia-oldala volt. Ez gyakran mulatságos pillanatokat eredményez bemutatkozáskor. Lehet, hogy néhány honfitársam zokon veszi az efféle poénokat, én viszont lehetőséget látok benne: a kapcsolatteremtésre, a jégtörésre – és akár egy vacsorameghívásra is.

Ettél már?
Az ázsiai országokban az ételnek központi szerepe van. Sokan azzal kezdik az étkezést, hogy készítenek egy fényképet az ételről – és egyből megosztják ismerőseikkel a látványt a Facebookon. Van olyan ismerősöm, aki „kajanaplót" is vezet, hogy el ne felejtse, mikor mit evett. Taiwanban pedig vannak, akik úgy köszönnek, „Szöpáoma" – ami annyit jelent: „Ettél már?"

Az ázsiaiak nem egyénben, hanem közösségben gondolkoznak – így általános szokás az, hogy az ételt megosztják másokkal. Sok étteremben nem is egyesével szolgálják ki a vendégeket, hanem tálakban hozzák ki az ételt az aktuálisan kialakult asztaltársaságnak – cserébe viszont nem ritka a 7-8 fogásos étkezés sem.

Félre a késsel, villával!
Mivel otthon általában minden banán ugyanúgy néz ki, azt hittem, csak egyfajta banán létezik – a Fülöp-szigeteken jöttem rá, hogy tévedtem: létezik kicsi, tömzsi, hosszúkás és még sorolhatnánk. Ráadásul, a helyiek a banánt nem is csak nyersen eszik, mint mi: bizonyos banánokat megfőznek, másokat megsütnek. Főzés után a gyümölcs állaga majdnem olyan lesz, mint a krumpli; meg is esett, hogy disznóhúshoz banánköretet tálaltak fel.
A filippínók egyik kedvenc étele a balut, ami nem más, mint főtt kacsatojás – azzal a különbséggel, hogy a kiskacsát főzés előtt 16 napig a tojásban érlelik, így amikor a gyanútlan európai feltöri a tojást, megcsodálhatja a kisállat szemét, szárnyát, csőrét... A balutot ecettel vagy sóval fogyasztják.
Egyébként, ha a Fülöp-szigeteken kézzel eszel, nem megszólnak, hanem megdicsérnek.

Babfagyi
Taiwan az az ország, ahol a babból nem gulyást, hanem fagyit készítenek, és ahol nem a fagyiárus, hanem a kukásautó zenél.
A kanalat és a villát itt el lehet felejteni (a kést már a Fülöp-szigeteken elfelejtettük) – ehelyett az evőpálcika és a kínai kanál a menő. Hivatalosan a pálcikákat nem X, hanem V alakban tartjuk (vagyis, a két pálcika nem keresztezi egymást). Jó hír, hogy az emberek többsége nem szabályosan eszik – azt viszont nagyon értékelik, ha valaki (főleg egy külföldi) igen.

Fekete tojás
Egyszer összefutottam itt egy kőműves bácsival, aki megkínált egy levélbe tekert zöld terméssel. Amint ráharaptam, egyből ki akartam köpni. Mint később kiderült, a batyu egy stimuláns, rendszeres fogyasztása szájrákot, illetve függőséget okoz.

Ha az utcán jársz, és hirtelen az az érzésed támad, hogy beleléptél valamibe – nyugi, lehet, hogy csak egy büdöstofu-árus mellett mentél el... Sajnos sehogy sem tudtam kicsikarni a kereskedőkből, mitől ilyen büdös – annyit viszont elárultak, hogy a záptojás az összetevők között szerepel.

A századtojás (century egg) nevű különlegesség hasonlóan kétes illatú: olyan, mint egy főtt tojás – csak feketében. Ennek még a fehérje is fekete – a sárgája meg még annál is feketébb...

Ne kérdezz, egyél!
Az itteni ételközpontú kultúra hátulütője, hogy ha egy ázsiai barátod meghív, és rendel neked „valami finomat", amire te grimaszokkal reagálsz, azt a másik könnyen zokon veheti. Ezért mióta a hajón vagyok, Jézus tanácsát igyekszem szem előtt tartani: „amit elétek tesznek, egyétek meg" (Lukács evangéliuma 10. rész, nyolcadik vers). Az ételeket, amelyekről írtam, kivétel nélkül magam is megkóstoltam. Sokat segített az az alapelv, miszerint előbb eszel, és utána kérdezel.

Bevallom, akadt olyan is, amikor nem azért próbáltam ki bizonyos ételkülönlegességeket, mert olyan íncsiklandozóak voltak, hanem azért, mert szerettem volna kifejezni a házigazdámnak, hogy értékelem a meghívásukat és a főztjüket – vagyis, hogy szeretem őket.

Kép és szöveg: Szabó Viktor