Belépés csak alázattal 

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja idén decemberben ismét a Szentföldön járt. Az ország különös atmoszférája ezúttal is elvarázsolta, annak ellenére, hogy a szent helyeken, Jézus születésének helyszínén a zarándokok tolongása közepette nem könnyű elcsendesedni.
– Betlehemnek különös mondanivalója van – kezdi a beszélgetést.
– A hagyomány szerint a török korban egy kalifa belovagolt a születés templomába, ezért a keresztyének befalazták az ajtó nagy részét, és csak egy szűk bejáratot hagytak, hogy többé ne fordulhasson elő hasonló eset.
Csak kétrét görnyedve lehet bejutni a templomba, ami azt jelképezi, kizárólag alázattal juthatunk be.
A karácsonyhoz is alázattal kell közeledni – magyarázza a professzor – mert Isten arra méltatta az embert, amire nem méltó: saját fiát küldte el és áldozta föl érte.

Az ajándék eltakarja az ünnep lényegét

– Az eldologiasult világban az ember a tárgyakkal próbálja kifejezni önmagát, érzelmeit és a másik emberhez való viszonyát, pedig az ajándék sokszor az ünnep lényegét takarja el. A mai, konzumált karácsonyban nincs időnk egymásra, inkább arra fordítunk energiát, hogy beszerezzük az ajándékot. A tárgyak azonban nem közvetítik azt, ami az ajándékozás lényege – vallja Zsengellér József.

Az ajándékozás eredetileg nem is volt része a karácsonynak, hanem egy későbbi szokás – mondja. Az ajándékozás gyökerei Szent Miklóshoz nyúlnak vissza. A püspök volt az, aki a szeretet kifejezésére ajándékokat adott a szegényeknek. A professzor szerint napjainkban sokan kényszerét érzik, hogy viszonozzák a rokonoktól, ismerősöktől kapott ajándékot, pedig karácsonykor nem az ajándék, hanem a találkozás a legfontosabb.

 – Az ünnep a szent idő, amikor újraéljük azt az eseményt, ami annak idején történt. Az egész ünnepünknek egy nagy istentiszteletnek kellene lennie.

Zsengellér József szerint az időnk odaajándékozásával ünnepelhetünk a legjobban, de ennek nem is kellene feltétlenül a karácsonyhoz kötődni.

 – Karácsonykor azért keresik fel a családok egymást, mert időt akarnak egymásra szánni, de már az is ajándék lehet, ha a másikra gondolunk. Néhány éve karácsony közeledtével meglátogattam egy távoli, idős rokonunkat, aki azt mondta, hogy a látogatásom volt számára az igazi karácsony, mert azt érezte, hogy fontos, és valaki szereti.
 

„Bepolgárosult” ünnep

– Az emberek többsége a karácsonyt gondolja a legfontosabb keresztyén ünnepnek, holott az őskeresztyének számára nem Krisztus születése a legfontosabb, hanem az, hogy a megváltásáért jön a világra. A karácsony megünneplése akkor kezdett fontossá válni, amikor később Krisztus ember voltát megkérdőjelezték. A kultúra negatív vagy pozitív hatása mindig formálja, hogyan jelenik meg a karácsony – véli a professzor.
– Ma már Európában egyre kevesebben hisznek keresztyén módon, ugyanakkor kultúránkban „bepolgárosult” az ünnep és valójában az ajándék lépett a megszülető Isten helyére.

Zsengellér József egy szomorú karácsonyról mesél, mikor a legemlékezetesebb karácsonyáról faggatom. Tizenöt évvel ezelőtt történt, amikor úgy érezte, hogy szüleit és testvérét leszámítva egyedül maradt a világban.
– Előtte halt meg a feleségem a kisgyerekünkkel, és kitettek a munkahelyemről is. Egyedül lógtam a világban, azt sem éreztem, hogy tartana legalább az egyház közössége. Ebben a nehéz pillanatban lehettem ott, ahol Krisztus megszületett. Különös volt átélni a betlehemi forgatagot, látni, hogy mindenki el akar jutni a Megváltó születésének helyére. Karácsony napján a szertartáson közösen énekeltünk, majd a templomon kívül üldögéltem. Jó volt nézni a csillagokat, elvonulni a tömegtől, imádkozni. Egyszer csak azt éreztem, hogy itt találkozott az ég a földdel, találkoztam Istennel, itt vagyunk együtt.

Fekete Zsuzsa