Sokat gondolkodtam azon, vajon honnan származhat ez a képrészlet. Aztán az egyik napon megvilágosodott számomra, amikor a wittenbergi városi templom oltárát figyeltem éppen. Ez a kéz ennek a Cranach által megfestett oltárképnek az egyik részlete, mégpedig Luther Márton keze és ujjai a Biblián.

Ez az oltárkép gyönyörűen szimbolizálja előttünk a reformációt magát. A márványtemplom rideg falai adják a kép keretét. Ám a tartalom élettel van tele. Az igehirdetés folyamatát, az igehirdetés csodáját ábrázolja ez a kép. Az ige hirdetése lüktet a statikus falak között. Az igehirdetést pedig a reformáció fedezi fel újra. Ahogy a II. Helvét Hitvallás is fogalmaz „Isten igéjének hirdetése Isten igéje". Isten emberi szavak által kommunikál, közli önmagát a Szentlélek Isten jelenlétében. Cranach ezt festi meg egy istentisztelet jelenetében. Nézzük meg, hogyan!

A legfontosabb momentum: Krisztus a középen. Maga a tartalom, maga az élet! Bár látszólag halottnak tűnik, de közeli szemlélődés által jól kivehető, hogy nem egy holttestet festett meg a művész, hanem egy szenvedő arcot és egy szenvedő testet. Krisztus tehát él, Krisztus szenved. Ez az igehirdetés központi üzenete, a szenvedő Krisztus, a szenvedő szolga. Ez az Isten akarata, hogy helyrehozza a kapcsolatot Önmaga és az ember között, amit a bűnök elrontottak. A bűnökért viszont valakinek fel kell vállalnia a büntetést. Ő, az egyszülött Fiú szenved és viseli a bűnök súlyát. Ez az evangélium, ez az üzenet. Semmi más nem léphet középre, csakis a szenvedő Krisztusnak van ott helye minden igehirdetés és minden istentisztelet középpontjában. Ez a reformáció egyik nagy felfedezése. Solus Christus.

Az igehirdetés tartalma mellett természetesen ott van az igehirdető is. Az igehirdető, aki közvetít – határozottan, mégis alázatosan. A képen Luther Márton látjuk prédikálni. Nagyon kifejező ez a részlet is. A két kéz pozíciója teológiai üzeneteket tartalmaz. A prédikátor bal kezének ujjai az ige betűit érintik. Az örök ige megtestesülése a Biblia lapjain, de mégis csak „holt betűk" ezek. Az ujjbegyek finom érintése a lapon mégsem egy halott utolsó érintése. Ez a mozzanat a kapcsolat direkt kifejezése. A Szentírás pulzusának, lüktetésének érintése ez. Az élővel való közvetlen kapcsolattartás. Isten szavának érintése, hogy az is megérinthesse az igehirdetőt.

Ennek következménye, hogy az igehirdető jobb kezének mutató- és középső ujja egyszerre irányítja – szinte erőszakosan – a figyelmet a középen álló, a kereszten szenvedő Krisztusra. A két kéz között, belül, pedig ott dobog elrejtetten egy újjáteremtett szív, amely nem kíván és nem is tud másról szólni, csakis Krisztusról, róla is mint megfeszítettről. Ez az igehirdetés, azaz Krisztus-hirdetés. Az út oda és vissza is járható, sőt, oda és vissza is kell járni rajta. A Biblia betűi Krisztusra nézve a Lélek által elevenednek meg előttünk, azaz a betűt csakis Krisztusra nézve tudjuk helyesen értelmezni és megélni. Ugyanakkor a betű Krisztust hirdeti nekünk, még ha az Ószövetséget is olvassuk történetesen. (Ha Luther a teljes Bibliát tartja maga előtt a képen, akkor az arányok szerint éppen az Ószövetség alapján prédikál.) Ez a reformáció másik nagy felfedezése: Sola Scriptura és Tota Scriptura.

Végül pedig nincs igehirdetés, ha nincs, aki hallgassa. Legalább egy emberre szükség van, aki hallgatja vagy hallani kívánja az evangéliumot. A kép jobb alsó sarkában megjelenik előttünk a gyülekezet. Az a gyülekezet, amely osztozik a megfeszített Krisztus érdemeiben. Ezekről nem tudnak másképpen tudomást venni, csakis az igehirdetés csodája által. Látni kell, a kitartóan figyelő szemek fókusza nem a szószékre irányul. Az igehirdető, még ha Luther Mártonról is legyen szó, nem fontos. Ő szolga. Verbi Divini Minister, Isten Igéjének szolgája. Itt nem ő van a középpontban. A gyülekezet nem tőle függ. A gyülekezet itt egyedül Krisztustól függ. Rajta függ a tekintetük, a fülük, de ami a legfontosabb, egyedül Tőle függ a hitük is. Amennyiben hiszik, hogy Krisztus értük szenved(ett), annyiban lehet az életük boldog és szabad. A reformáció nagy felfedezése ez is: nincs üdvösség, nincs szabad élet senki más által, csakis hit által a Krisztusban. Sola Fide.

Literáty Zoltán 

A szerző lelkipásztor, egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.