Börtönből az óvodába

A cím nem tévedés. Gyakran előfordul, hogy fogvatartottak végeznek önkéntes munkát, karitatív tevékenységet. Persze csak azokat engedik ki a rácsok mögül, akik már büntetésük nagy részét letöltötték, illetve jó magaviseletűek. A rabokat nemcsak az őrök, hanem a börtönlelkészek is elkísérik, és kiváló tapasztalatokról számolnak be.

Szívesen dolgoznak
Az óvoda és a börtön nagyon távoli világ, az apróságok azonban tudják, hogy azok a bácsik, akik a hétvégén „egyenruhában" festették az óvodát, rendezték az udvart, olyan emberek, akik korábban sok rosszat tettek, így a börtönben kell bűnhődniük. A gyerekeknek azonban nincs előítéletük, sőt azoknak a szülőknek sem, akikkel gyakorta együtt munkálkodnak a fogvatartottak, hogy szebbé varázsoljanak egy-egy óvodát, iskolát, játszóteret.
– A börtönökben megtévedt emberek ülnek, de hasonlókkal az utcán járva is találkozhatunk, csak éppen ők valahogy elkerülték a büntetést – vélekedik Mészáros Barna. A Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet osztályvezető börtönlelkésze azt mondja, hogy amikor csak lehetőségük adódik, szívesen segítenek a fogvatartottak, és felajánlják munkájukat. Nemcsak a Szeretethíd református önkéntes napokon segédkeztek, hanem a kezdetektől dolgoznak például az új debreceni, lenctelepi templom építkezésén, ahol főként tereprendezési munkálatokat végeznek.

Visszaadnak valamennyit
Azt feltételezhetnénk, hogy aki lop, csal, rabol, annak szívében sok a gonoszság, ettől az állapottól pedig nagyon távol áll az önkéntesség, amely arról szól, hogy ellenszolgáltatás nélkül, saját elhatározásunkból segítünk másoknak.
– A fogvatartottak tényleg örülnek, ha dolgozhatnak – véli Mészáros Barna. – Számukra is felüdülés, ha végre valami értelmes dolgot csinálhatnak, és nem kell a nap 24 óráját tétlenül tölteniük a rácsok mögött. Tapasztalatom szerint az őröknek is könnyebb feladatuk van azokkal, akik dolgoznak, mert ők kevesebb galibát okoznak, jobb a magaviseletük. Kinti munkavégzés alkalmával még nem is hallottam soha semmilyen rendbontásról, fegyelmezetlenségről,vagy szökésről. A fogvatartottak a munkájukkal végre visszaadhatnak valamit a társadalomnak, így nem csak költeni kell a fenntartásukra, hanem ők maguk is termelnek valamennyi hasznot.

Újra embernek érezheti magát
Lelkileg is sokat jelent, ha hosszas bezártság után a szabadban dolgozhatnak a fogvatartottak.
– Megszűnik a céltalanság, és újra értelmet nyer az élet. Mi, akik szabadon járhatunk-kelhetünk, fel sem fogjuk, hogy micsoda lehetőség számukra a zárt falak közül kimenni. Talán aki volt katona, átérzi, hogy milyen volt a laktanya bezártsága, de a börtön mégsem hasonlítható össze ezzel, mert ez sokkal szigorúbb hely. Az önkéntes munka lelkesíti a fogvatartottakat, és úgy érezhetik, hogy elindultak egy jó úton. Munka közben a velük együtt dolgozó gyülekezeti tagok megkínálják őket sütivel, kávéval, üdítővel. Néhány ilyen apró gesztus is elég ahhoz, hogy újra embernek érezhessék magukat.

Börtöntitkok
A börtönben számos olyan szituáció van, amelyet a kintiek elképzelni sem tudnak, talán a különböző börtönfilmek érzékeltethetnek valamit ezekből a történetekből, de a valóság sokszor túlszárnyalja a képzeletet is. Mészáros Barna nem beszél ezekről, csak annyit mond, hogy a börtönfalak között léteznek olyan zárkaközösségek, ahol leépülhetnek a fogvatartottak. A lelkésznek persze az is a feladata, hogy hirdesse az igét, beszélgessen, lelkigondozzon. A lelkipásztor számos olyan információ birtokosa, amely mások előtt örökre titok marad. A fogvatartottak a személyes és családi problémájukon túl gyakran beszélnek az elkövetett bűncselekmények részleteiről is. A lelkészben megbíznak, megbízhatnak, hiszen megőrzi a titkukat.
– Természetesen van, aki tiszta szívből megbánja a bűneit. Sokakat az is foglalkoztat, hogy vajon bejuthatnak-e a mennyországba. Előfordul azonban az is, hogy valaki a börtönben megbánást tanúsít, aztán fél év múlva újra bent találkozunk.

A viszont nem látásra
Az ilyen viszontlátásoknak egyáltalán nem örül a lelkipásztor, hiszen nem udvariatlanságból, de mindenkitől úgy búcsúzik el, hogy többet itt ne találkozzunk!
A társadalom számára egyelőre megoldhatatlan kérdés, hogy mit lehet tenni azért, hogy kevesebb legyen a visszaeső bűnöző. A lelkipásztor szerint sokat segíthetne az úgynevezett félúti házak megépítése, ahol megkapaszkodhatnának azok, akik kiszabadultak, de nincs hol lakniuk, nincs munkájuk. Hiába a jó szándék és az elhatározás, ha valaki a börtönből szabadulva hajléktalanként él, nem talál állást, előbb-utóbb újra a bűnözés útjára lép.

Fekete Zsuzsa