De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! címmel rendezett szakmai konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tegnap Budapesten. A rendezvényen a házasság és a gyermekvállalás bibliai és pszichológiai alapjairól, valamint családpolitikai kérdésekről esett szó.

Nagycsalád = szegénység?
A kormány célja, hogy családbarát klímát alakítson ki, ennek megvalósításában pedig számít az egyházi és civil szervezetekre, hangsúlyozta Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára megnyitó beszédében.
Az államtitkár elmondta, a kormányzat megkülönbözteti a családtámogatási rendszert és a segélyezést, hogy – mint fogalmazott – a gyermekvállalás ne jelentse a szegénység vállalását is. A kormány eddigi intézkedései közül kiemelte a kismamák foglalkoztatása után adott járulékkedvezményt és a családi típusú személyi jövedelemadó bevezetését.
Szászfalvi László elmondta, hogy az új alaptörvény védi a tulajdont, az emberi méltóságot, valamint a házasság intézményét mint férfi és nő közötti, önkéntes elhatározás alapján létrejött közösséget. Szólt arról, hogy az alkotmány kimondja, a magzat életét a fogantatástól kell számítani, míg az alaptörvény a családra mint a nemzet fennmaradásának alapjára tekint.

Ígéretes életforma a házasság
Noha a felmérések szerint a kilencvenes évek második felében köttetett házasságok több mint fele válással végződött, Komlósi Piroska pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense arról beszélt a Parókia Portál mikrofonja előtt, hogy mégis ígéretes életforma a házasság. A pszichológus úgy fogalmazott, ha bölcsen, alázattal keressük a saját adottságainkhoz illő társat, és nem hajszoljuk a hófehér paripán a királyfit, akkor igazi partnerre találhatunk, akivel kiegészítjük egymást. Ha nem tudunk valakihez tartozni, akkor az életerőnk megcsappan. A másik emberhez tartozás energiát termel bennünk és ez a házasság fontos erőforrása. Nem véletlen tehát, hogy a házasság felbomlásával az emberek maguk alá kerülnek és főként a férfiak nehezen tudnak talpra állani. A pszichológus beszélt arról is, hogy tíz-tizenöt évvel az esküvő után nem a párválasztásról bizonyosodik be, hogy téves döntést hoztak a felek, hanem gyakran az életciklus-változásokkal, a gyerekek növekedésével bekövetkező normál kríziseket éli meg kudarcnak a férj és a feleség. A szakember úgy véli, ezeket a konfliktusokat meg lehet tanulni kezelni és nem szabad kicsinyhitűnek lenni és rögtön arra gondolni, hogy a házasság nem sikerült.

Ellenállni a csábításnak
A jó választáshoz mindenekelőtt belső stabilitásra, önismeretre van szükség a pszichológus szerint. – Mindennek ára van. Ha a hiányzó dolgok között találom azokat, amelyek nekem nagyon fontosak, akkor mérlegelnem kell, hogy tényleg le tudok-e mondani róluk, vagy egy idő után ez a hiány dörömbölni fog – fogalmazott. Komlósi Piroska hangsúlyozta, hogy mindazt a jót is tudatosítani és becsülni kell, amit a másik megad a társának. A pszichológus hangsúlyozta, elengedhetetlen a házasságban a kommunikáció és a közös jövőkép. A szakember szerint azonban előfordulhat, hogy egy időre más a házasfelek fejlődési tempója. – Ilyenkor érdemes gondolatban visszamenni oda, amíg még egyet akartunk. Ezt segíti a beszélgetés, az őszinte önmegmutatás, a másikra odafigyelés és egymás szeretetnyelvének az értése – vélekedett. – Fontos a világ sokféle csábításának is tudatosan ellenállni. Aki képes önfegyelmezően, önszabályozóan létezni, az tudja őrizni a kapcsolatot – tette hozzá.

Magukra maradt várandós nők
Mágori Katalin, az MRE Házasság- és Családsegítő Szolgálatának védőnője kérdésünkre elmondta, a családvédelmi szolgálat felvilágosító munkájának köszönhetően csökkenhetett az utóbbi években az abortuszok száma. – 1993. január elsejétől, mióta ezek a szolgálatok megalakultak, 2010-re felére csökkent az abortuszok száma annak ellenére, hogy a születések száma nem növekedett – árulta el a szakember. Mágori Katalin úgy véli, a családi támogatás optimális megszervezése nagyban segíthet az abortuszok számának csökkentésében. Azt is kiemelte, hogy a szociális bizonytalansághoz képest a párkapcsolat bizonytalansága még fontosabb oka a magzatelhajtásnak. – A hozzánk jelentkező nem egyszer azt meséli, hogy sokat szenvedett, és nem akarja, hogy az ő gyermeke is szenvedjen, mert nem bízik a kapcsolatában. Gyakran találkozunk olyanokkal, akiket a partnere elhagyott, mikor bizonyosságot nyert, hogy kisbabát vár, vagy már egyedül nevel egy gyermeket – árulta el a szakember.

Férfiaknak kötelező?
A családtervezési tanácsadó kiemelte, az abortusznak komoly testi és lelki szövődményei lehetnek, ezért szerinte a férfiakat is kötelezni kellene, hogy megjelenjenek a tanácsadáson. Mágori Katalin fontosnak tartaná kialakítani a védőnői tanácsadó hálózat mentálhigiénés hátterét is, valamint olyan jogszabály létrehozását, ami arra kötelezné az abortuszon átesett nőket, hogy a műtét után vegyenek részt a fogamzásgátlásról szóló beszélgetésen. – A félelemtől, szégyentől beszűkült tudatállapotban nem fogékonyak a tanácsadásra – mondta el a védőnő, aki szerint jutányos fogamzásgátló eszközökkel lehetne motiválni a rászorulókat a védekezésben.

Jakus Ágnes