Elfogadás, bizalom, készség a megbocsátásra - a szülő-gyermek kapcsolatban ezek megléte vagy hiánya mintázza a csemetéknek, milyen viszony alakulhat ki Isten és ember között - mondta a portálunknak adott interjúban Csáky-Pallavicini Zsófia. Sok szülő szeretné keresztyén értékrend szerint nevelni gyermekét, ám nemcsak otthon, hanem a gyülekezetben is akadályokba ütközhet a jó szándék. Hogyan imádkozzunk a gyerekekkel? Vigyünk-e templomba kicsi gyereket? Mit tehet a szülő, ha gyermeke egy nap megkérdezi: ott aludhat-e náluk a kedvese? - a többi közt ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológustól.

Az ima légköre
Már csecsemőkortól érdemes bevonni a gyerekeket az imádságba - javasolja Csáky-Pallavicini Zsófia.
- Ne azt várjuk, hogy a csecsemő fél óráig csendben legyen, viszont ha a baba jelen lehet abban a légkörben, amelyben a szülők elmélyülten figyelnek az Istenre, az fontos előkészítése lehet annak, hogy neki egyszer majd öröme teljék az imádságban.
Az életkori sajátosságokat és a gyerekek szükségleteit később is szem előtt kell tartani - hangsúlyozza a szakember. Óvodásoktól nem lehet elvárni, hogy csendben üljenek mindvégig, de a felnőttek bátran használhatnak szemléltetőeszközöket, hogy ébren tartsák a kicsik figyelmét. Az esti imát nem célszerű túl kései időpontra tenni, és bármely korosztályra tekintettel fontos, hogy érthető nyelven hangozzon el az imádság.

A templom légköre
Kisgyerekkel részt venni az istentiszteleten érettséget és bölcsességet kíván mind a szülők, mind pedig a többi gyülekezeti tag részéről.
- Joggal gondolhatja valaki, hogy istentiszteletre jött feltöltődni és valamilyen istenélményt szerezni, ehelyett pedig rohangászó gyerekek vonják el a figyelmét; a szülő viszont azon töri a fejét, hogy mit tett rosszul, hogy pont csak az ő gyereke nem képes csöndben ülni. A feszültség valószínűleg a gyerekeken fog lecsapódni - mondja Csáky-Pallavicini Zsófia. A szakember figyelmeztet: ha a szülő fegyelmezi a gyermekét az istentiszteleten, ne a Jóistennel példálózzon.
- Nem mondjuk, hogy a Jóisten most mennyire szomorú, mert nem tudsz rendesen ülni a padban, hanem legyünk őszinték saját magunkhoz is, és lássuk be, hogy én vagyok szomorú, mert a szomszéd néni árgus szemekkel figyeli, hogy milyen anyuka vagyok. Lehetőleg ne az kötődjön a templomhoz, hogy ez az a hely, ahol - ha tetszik, ha nem -csöndben és fegyelmezetten kell ülni, mert különben valaki borzalmasan mérges lesz.

A gyermek istentisztelete
A hittanár szerint a vasárnapi gyermekfoglalkozásoknak nem szabad arra szolgálniuk, hogy a rendetlenkedő gyerekeket távol tartsák az istentisztelettől. A céljuk az legyen, hogy a gyerekek érthető módon halljanak az evangéliumról, akár ugyanarról a történetről, amiről az istentisztelet is szól. Ahol nincsenek gyermek-istentiszteletek, a felnőtt alkalmat érdemes a gyerekek számára érdekessé tenni: kitalálni, mit tudnak a gyerekek hozzátenni az istentisztelethez, ha pedig végképp érthetetlen számukra, ami ott történik, színeznivalót vagy valamilyen - akár vallásos - olvasmányt érdemes vinni a templomba.

Megtérhet-e a gyerek?
Több fiatal beszámol arról, hogy hittantáborokban vagy csendes napokon tért meg.
- Tizenhárom évesen vagy még korábban is átélhetnek a gyerekek Istentől való, erős megérintettséget, ám a tudatos döntés az Isten melletti elköteleződésre sokkal mélyebb reflexiót igényel saját magunkra, valamint a szülői véleménytől való sokkal nagyobb függetlenséget. Ennek a korai életszakaszban nincsenek meg a feltételei - érvelt a szakember. Az Isten melletti elköteleződés katartikus pillanatait az életünk során nem is csak egyszer élhetjük át Csáky-Pallavicini Zsófia szerint.
- Saját magunkkal és a szerepeinkkel kapcsolatban válságokat élünk meg. Ha ezeket megdolgozva tovább tudunk lépni egy másik életszakaszba és mélyebb önismeretre is jutunk, akkor valószínűleg ismét választ kell adnunk arra a kérdésre, amit az Isten folyamatosan föltesz nekünk: akarunk-e vele élni. Az életünk sok más döntésére is újra és újra igent kell mondanunk, a különböző életszakaszok döntései tehát nem spórolhatók meg egy korai, globális igen által. A személyiségfejlődésünk lépéseit nem tudjuk húszévesen letudni előre, mert az idős kor bölcsességét elérni nincs lehetőségünk sok év tapasztalata nélkül.

A szülő aszkézise
A kamaszkor feladata, hogy a fiatal leváljon a szüleiről, és megtalálja saját válaszait azokra a kérdésekre, amelyekre addig édesapja és édesanyja megoldásait alkalmazta.
- Ilyenkor nincs már nevelés, a szülő részéről csak az eléélés marad. Wolfgang Langer osztrák valláspedagógus-professzor beszél a nevelő aszkéziséről, hiszen ezt az időszakot kibírni nem is olyan könnyű. A szülők ott lehetnek készenlétben, hogy a fiatalok számára válaszokat adjanak vagy - még inkább - modellt mutassanak arra, hogy hogyan lehet a nehéz kérdésekkel megbirkózni, de nem dönthetnek helyettük. Az eddigi nevelésükkel talán sikerült kialakítaniuk azt a légkört, hogy a fiatalok kérdezzenek vagy kikérjék a véleményüket, de lehet, hogy lesz egy olyan időszak, amikor a kamasz mindent lerombol maga körül, amit eddig szentnek tartott, hogy valami sajátot építsen föl - magyarázza a szakember.

Itt aludhat-e?
A szülő felelőssége, hogy megenged-e olyan dolgokat kamasz gyermekének, amelyeket helytelennek, akár veszélyesnek is tart. Joga van nem hozzájárulni ahhoz, ami az ő lakásában történik és számára elfogadhatatlan - érvel Csáky-Pallavicini Zsófia. Ha egy gyerek megkérdezi, hogy felviheti-e szülei lakásába a kedvesét, a szakember úgy véli, mondhat nemet a szülő, ugyanakkor érdemes megragadnia a lehetőséget, hogy megkérdezze a gyermekét, mit vár attól, ha továbblép a kapcsolatában, mire vágyik igazán.
- A legtöbb, amit tehetünk, hogy támaszt adunk a gyerekeinknek. Elmondhatjuk a mi példánkat és a vívódásainkat is, hiszen az sokat fog nekik segíteni. Még idejében - nem 17 évesen, mert akkor nem fognak a kedvünkért elmenni - keressünk nekik kortárs közösséget, ahol azok az értékek érvényesülnek, amiket mi magunk szívesen átadnánk nekik, tőlünk viszont nem úgy fogadnák, mint a fiataloktól vagy idősebb, tiszteletre méltó emberektől, akikhez kevésbé kötődnek, mint hozzánk. Akárhogy történnek is a dolgok, biztosítsuk arról a kamaszt, hogy nem fogunk minden döntésének örülni, de akkor is a mi szeretett gyermekünk marad, ha nagy marhaságot csinál.

Jakus Ágnes 

Kapcsolódó cikkünk:

A hibák jóvátehetők, a kapcsolatok újraépíthetők, létezik megbocsátás, a csalódások pedig túlélhetők - ezek a tapasztalatok segítik a gyermekek hitre nevelését. Hogyan lehet hiteles a szülő, és egyáltalán: megtérhet-e egy gyermek?

Gyerekcipőben járó hit