Most elment az Aranyhídon, és itthagyta nekünk hitből ihletett szakrális színeit (ő még tudta, hogy a színeknek is van szent rendje), az aranyból, ezüstből, az Áldozat bíborából előtűnő és azokban feloldódó alakokat, a szép víz, a magyar Genezáret folyton illó, de inkább invitáló fény-játékát. Igen, egész művészete alázatos invitálás volt, invitálás a túlpartról, ahonnan idáig vetül a világosság, és aki arra fordul, hogy szemlélje vagy hagyja, hogy a világosság szemlélődjön rajta, az nem marad árnyékban sosem. Olyan helyen írom e sorokat, ahol ritkán süt a nap. Hosszadalmas éjszakákra rövid nappalok jönnek, és napközben sincs igazán, inkább csak felhő- és esőközben van itt. Ezért élesebben kell mindent az emlékezetbe vésni. Ez az életünk képe is. Mert nem a csodás tó, a Balaton az isteni átfénylés metaforája, hanem az, ahogyan Udvardi Erzsébet megfestette – ez a Teremtő gazdag szeretetének emlékezete, és a Megváltó reményre-hívogatása; ez az, amit oly ritkán kapunk meg e zavaros, délibáb-világban. De aki szeret, és a szentek szeretnek mind, azok tudják: „tóvá lesz a délibáb” is. Köszönet minden kép-ajándékért, minden szépséggel átnyújtott isteni meghívóért. Isten nyugosztalja, drága festőnk, a boldog feltámadás reménye alatt.

Bogárdi Szabó István
Edinburgh, 2013. február 5.

---

Életének 84. évében súlyos betegségben elhunyt Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész - közölte a családja.

Karácsonykor, december 24-én került a keszthelyi kórházba és ott is halt meg február 4-én, hétfőn késő este Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festő – mondta el unokahúga, Udvardi Anna. A 84 éves művésznek a festészet volt az élete: mindig azt mondta, hogy addig él, amíg festeni tud. Rokona az utolsó fél évben együtt volt vele Badacsonytomajon, ahol kórházba kerüléséig dolgozott, igaz, az utóbbi hónapokban ülve festett. Ott van az állványon utolsó munkája, amely Szent Pált ábrázolja. A képet már nem tudta befejezni.

Udvardi Erzsébet a balatoni táj és a mély hit festője

Udvardi Erzsébet 1929. december 27-én született Baján. Szülővárosában Rudnay Gyulától tanult festeni, majd Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Hincz Gyula volt a mestere. Badacsonytomajon 1958 óta élt. A balatoni táj és választott szűkebb hazája, Badacsony világa, az ott élő emberek, a víz, a hegy, a tó évszakainak látványa expresszív szürrealista stílusú festményein köszön vissza. Műhelye mellett 2000-ben saját képtárat alapított, ahol munkáit állandó kiállításon láthatja a közönség. A rokonok az Udvardi Erzsébet Képtárat a művész halála után is működtetni kívánják.
Udvardi Erzsébet művei mély hitet tükröznek. Alkotásainak állandó témája a Biblia, az Ó- és Újszövetség, a szentek élete volt. Festett biblikus vázlatokat, oltárképeket, amelyek Badacsonytomaj, Badacsonyörs, Ábrahámhegy, Keszthely, Eszterháza, Vaja, Hévíz és a Szabolcs megyei Flórapuszta templomait és kápolnáit díszítik.

Baja saját halottjának tekinti a sokat díjazott művészt

A Magyar Posta az utóbbi években Udvardi Erzsébet festményeiből készítette karácsonyi bélyegeit, amelyek több millió példányban keltek el. Főleg hazai tárlatokon szerepelt a művész, de bemutatkozott külföldön is, például Bécsben, Bostonban, Brüsszelben, Kölnben, Velencében, Párizsban, Újdelhiben és Lublinban. Műveit nagy közgyűjteményekben őrzik, köztük van a Magyar Nemzeti Galéria, az esztergomi Keresztény Múzeum, az MTA, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a székesfehérvári Szent István király Múzeum.
Uvardi Erzsébet munkásságát számos díjjal ismerték el, így Munkácsy- és Kossuth-díjjal, Érdemes és Kiváló művész címmel, de megkapta a Magyar Művészetért- és a Magyar Örökség-díjat, valamint a Szent Fortunatus Lovagrend Művészeti Nagydíjat is. Udvardi Erzsébet Baja díszpolgára volt, szülővárosa saját halottjának tekinti és ott helyezik végső nyugalomra a családi sírboltban, ahol szülei is nyugszanak.

Forrás: mno.hu