Raoul Wallenberg születésének századik évfordulója alkalmából a 2012-es esztendőt a magyar kormány Wallenberg-évnek nyilvánította. A svéd diplomata a második világháborúban magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálásoktól – augusztus 30-án, csütörtökön rá, valamint evangélikus és református embermentőkre emlékeztek a magyarországi protestáns egyházak vezetői, az emlékülésre meghívott vendégek és az érdeklődők a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében, miután imádságra összegyűltek és megkoszorúzták Raoul Wallenberg szobrát.

Színes arcképek
– Vannak olyan esetek, amikor az állam és az egyház érdekei egybeesnek, akkor is, ha meg vagyunk győződve az állam világnézeti semlegességének szükségességéről – fogalmazott Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. A Wallenberg Emlékbizottság tagja hozzátette, „Wallenberg ügye túlmutat ezen a helyen, ezen az országon, sőt, ezen a kontinensen".
– Mind az egyháznak, mind az államnak szüksége van arra, hogy a saját múltjával szembenézzen, ne tagadjon meg ebből a múltból semmit, hiszen minden a sajátja. Ez a színes arcképcsarnok mind mi vagyunk, ki-ki megtalálhatja magában ugyanúgy a rosszat, mint a jót – figyelmeztetett a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője utalva azokra a történelmi személyiségekre, akiknek megítélése ma is vitatott, ám hőstetteik tagadhatatlanok.
– A zsidómentő Wallenbergben látjuk azt a morális, erkölcsi nagyságot, azt az iránymutatást, amit az ő bátorsága jelent, ugyanakkor a kommunizmus áldozatát is – tette hozzá.

Helyünkre kerülve
– Szükségünk van arra, hogy helyet találjunk magunknak Wallenberg mellett – mondta Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. A püspök felelevenítette, hogy az ötvenes évek elején a hortobágyi lágerekbe száműzött emberektől elvették a személyazonosságukat igazoló papírokat. Hozzátette, Raoul Wallenberg tetteinek üzenete, hogy „az ember méltóságának és személyazonosságának megőrzése minden körülmények között krisztusi emberségből fakadó feladat, kötelesség".
Bölcskei Gusztáv azt mondta, az emlékülés alkalom arra, amit a zsidóség és a keresztyénség legfontosabb közös kifejezése, a shalom hordoz: hogy „minden dolog az örökkévaló Istentől elrendelt helyére kerüljön".

Egy kisebbséggel sem történhet meg újra
Wallenberg Magyarország történelmének legsötétebb időszakában érkezett ide, elszántságával több mint tízezer embert mentett meg – hívta fel a figyelmet Anna Boda. Svédország magyarországi nagykövetségének ügyvivője hangsúlyozta: a borzalmakat soha nem szabad elfelejteni, a következő generációkkal pedig tudatni kell, hogy mi történt a holokauszt idején.
– Amíg antiszemitizmus és diszkrimináció létezik, Wallenberg munkája nem érhet véget, és a társadalmi párbeszédre szükség van – tette hozzá.

Raoul Wallenberg tevékenységét Izrael a Világ Igaza címmel ismerte el, rajta kívül pedig több mint 23 ezer embert tüntettek ki, akik zsidó embertársaikat mentették a vészkorszak idején, noha ők maguk nem voltak zsidók – emlékeztetett Izrael budapesti nagykövete.
Ilan Mor elmondta, az izraeliek „felülemelkedtek a bosszúvágyon", és jutalmazták az üldözőkkel szemben jelentős kisebbségben lévő embermentőket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Világ Igaza díj a párbeszéd jele, és ez a párbeszéd nem a bűntudatkeltésről, hanem a kollektív felelősségről szól, hogy mint mondta, „ami velünk megtörtént, soha ne történhessen meg újra sem velünk, sem más kisebbséggel".

A köszöntőket követően Martin Modeus svéd evangélikus püspök előadásában megemlítette, „Wallenberg személye lenyűgözi az embereket", ennek ellenére alig tíz éve csupán, hogy szobrot emeltek neki Svédországban, ahol tevékenysége is alig szerepel a tankönyvekben.

Aki ment, maga is megmenekül
Horváth Erzsébet, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának igazgatója előadásában ismertette a református zsinat és a konvent elnöke, Ravasz László (1882–1975) püspök központi intézkedéseit, melyek meghatározták a református egyház és tagjainak munkáját a zsidómentésben. Az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke szólt a Jó Pásztor Missziói Bizottság, a Skót Misszió, valamint néhány református egyházi személyiség embermentő tevékenységéről is.

– Amikor Raoul Wallenberg Magyarországra érkezett 1944-ben, az elsők között kereste fel Soos Géza református lelkészt, aki akkoriban a Soli Deo Gloria református diákmozgalom elnöke volt. Sokan úgy emlegetik őt, mint „Jézus Krisztus jó vitézét". Valóban akként tevékenykedett. Amikor valakinek szüksége volt segítségre, legyen az idős, fiatal, férfi vagy nő, Soos Géza a rendelkezésére állt. Egy Wallenberggel közös akcióban az Újpesti rakparton tizennégy embert szabadított ki a nácik fogságából, életét veszélyeztetve. Soos Géza nyíltszívű, tiszta ember volt, szerette az igazságot, rövid élete az akkori fiataloknak például szolgált, és ma is az. Mivel a Gestapo kereste, el kellett hagynia az országot. 1947-ben megfosztották magyar állampolgárságától, és amikor menekülnie kellett, egy olyan zsidó ember segített neki, akinek korábban Soos Géza mentette meg az életét – számolt be Horváth Erzsébet a Parókia portálnak.

A kisemberek naggyá lettek
Gombocz Eszter főiskolai tanár előadásában elmondta: „a protestáns egyházak embermentő szolgálatának eredményei nem a nagy egyházi intézményekhez, hanem a kis egyházi szervezetekhez köthetők."
– Ezek a – jobbára kiemelkedő személyek köré szerveződő – közösségek lazább szálakkal kötődtek a politikai vezetéshez, így nagyobb cselekvési szabadsággal rendelkeztek a vészkorszak idején – fogalmazott. A Holokauszt Emlékközpont munkatársa többek között szólt a keresztlevelek kiadásáról, amelyekkel a protestáns felekezetek zsidó emberek életét menthették meg, valamint néhány evangélikus lelkész, így Sztehlo Gábor és Keken András mentőtevékenységéről is. Gombocz Eszter azt mondta, a protestáns egyházak zsidóüldözések idején hozott intézkedései miatti felelősség megoszlik az evangélikus és a református felekezetek között.

A protestáns egyházak közös Wallenberg-emlékülésén megjelent Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Jákob János protestáns tábori püspök, Román István főrabbi és Szita Szabolcs, a fővárosi Páva utcai Holokauszt Emlékközpont vezetője is. A rendezvényen Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel zsoltárfeldolgozásokat adtak elő, az ülést Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök zárta be egy svéd imádság felolvasásával.

Jakus Ágnes 

Képek: Földi Imre (MTI), Jakus Ágnes