Mit keres egy református portálon az internetes biztonság témája? – merülhet fel a kérdés sokakban, hiszen első ránézésre úgy tűnhet, informatikáról van itt szó, amely idegen ettől a felülettől. Ha azonban alaposabban elgondolkodunk rajta, világossá válhat, hogy a kérdéskör etikai vetületeinek nemcsak a mindennapjainkhoz, de a bibliai erkölcsiséghez is igen sok köze van. Ezt ismerték fel a XV. Harkányi Szabadegyetem szervezői is, amikor a zene, a történelem, a néprajz, az irodalom és a művészetek mellett olyan témákat is szerepeltettek rendezvényükön, mint az etikus hackerség vagy a mesterséges intelligencia.

Tomcsányi Domonkos informatikus, fehérkalapos hacker az online tér biztonsági kihívásairól, az adatainkért folytatott versenyről, az információs buborék csapdájáról adott elő a Harkányi Szabadegyetemen 2019. november 14-én. Előadásának az Építeni vagy rombolni? címet adta, mivel megtetszett neki a szabadegyetem idei tematikájának ellentétpárja: Oldás és kötés – ő is ezt a formát akarta követni. Vajon az a kifejezés, hogy etikus hacker, tartalmaz-e ellentmondást? Összeegyeztethető-e a hackerség az etikussággal, vagy itt is ellentétpárról van szó? – tette fel kérdéseit a hallgatóságnak.

A hacker lehet olyan szakember, aki technikai tudásának segítségével oldja meg a problémákat. De hackernek nevezik azokat is, aki egy rendszer határainak feszegetésével foglalkoznak kíváncsiságból. Az etikus hacker kifejezetten abból a célból használja fel tudását, hogy a megbízója rendszerének biztonságán javítson. Az ügyféllel kötött szerződése legitimálja működését, egyúttal pontosan meghatározza a célpontot és a használható eszköztárat. Így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad: a szakember kiélheti mindazt, ami motiválja őt, de mindezt segítő és hasznos módon teszi.

Olyan korban élünk, ahol az informatika elterjedésének következtében a korábban magasabb szinteken zajló csatározások hirtelen megjelentek a mi életünk szintjén. Nemcsak az álhíreknek és hamis információknak vagyunk kitéve, de felfoghatatlan mennyiségű személyes adat kering rólunk az interneten. Egy részét begyűjtötték rólunk, más részét mi magunk adtuk meg. Mindezeket a közösségi médiában arra használják fel, hogy olyan tartalmakat mutassanak, amelyre nagyobb valószínűséggel fogunk rákattintani. Ez azzal jár, hogy véleménybuborékokba kerülünk, és más véleményekhez egyre kevésbé férünk hozzá.

Könnyű lenne azt mondani erre, hogy akkor kizárjuk az életünkből a világhálót. Ezt azonban egyre kevésbé tehetjük meg. Lassan, de biztosan eljutunk oda, hogy nincs lehetőségünk kimaradni, mert egyre több szolgáltatás lesz csak számítógépről elérhető. Ezért meg kell tanulnunk ezzel együttélni. Ennek során az a legfontosabb, hogy tudatosan használjuk az internetet! Ne felejtsük el, hogy semmi sincs ingyen, mindennek megvan az ára: ha nem pénzzel, akkor valami egyéb módon fizetünk érte! Azt is tartsuk szem előtt, hogy az interneten igyekeznek lekövetni az aktuális érdeklődési körünket, és a kedvünkre tenni!

Ha minderre tudatosabban odafigyelünk, jóval nagyobb esélyünk marad arra, hogy valamivel teljesebb képet kapjunk a minket körülvevő világról, mintha csak a buborékunkon át néznénk – hangsúlyozta előadásában a szakember, aki mindezek mellett néhány gyakorlati tanáccsal is ellátta hallgatóságát. Ahhoz ugyanis, hogy megvédjük magunkat, nem kell hackernek lennünk. Mindannyiunknak felelőssége van abban, mekkora szabadságunk marad ebben a virtuális világban, amely ugyan az elhangzottak alapján talán ijesztően fest, de rajtunk is múlik, hogy építő vagy romboló hatással lesz a társadalmunkra, közösségeinkre.