Senki sem gondolná manapság, hogy egy latin szakos diploma, vagy legalábbis egy holt nyelv kiváló ismerete piacképes lenne bárhol a világon. Félő, hogy az a kor már csak porszemcséiben létezik, amikor nagyformátumú személyek - a kiváló intellektus mellett - nagy beleérző képességgel bírtak. Nem felolvadtak az életben, hanem ők tüzesítették át és tették rá az üllőre, hogy kalapácsuk hajlítson rajta egy kurtát, olyan magyaros bajuszút. Lénárd Sándor, aki tízéves korában elhagyta Magyarországot és soha többé nem tért vissza, mégis magyar maradt. A benne éledő virtus valahogy mindig szülőhazájához kötötte. Dél-amerikai emigrációjában - mivel más lehetőség nem adatott - a macskájával beszélgetett magyarul. Sajátos észjárása, egy jellegzetes „magyar műveletre" késztette: lefordította a Micimackót latinra. Gondolhatnánk milyen balgaság ez, viszont az oxfordi egyetemisták egytől egyig elkapkodták. Az eredmény több mint százezer eladott példány és a világhírnév. A magyar lélek és a magyaros észjárás, úgy tűnik, értékálló befektetés.

Egy barátom minden évben egyszer Zürichbe utazik. A legtöbben nem sejtik, hogy hol is jár ő, de a beavatottak tudják. Bankba megy. Oda, ahová a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb emberei helyezik a pénzüket. Ő általában biciklivel és busszal közlekedik, ruházata egyszerű és a barátait sem a felső tízezerből válogatja. Elvegyül a tömegben, ha valami mégis feltűnik rajta, az a közvetlensége, kedvessége és a világ dolgaiban való jártassága. Viszont van benne valami rendkívüli és figyelemre méltó. A megtévesztő felszín a vizslatót, kutakodó tekinteteket eltéríti. A titka, hogy vagyonát nem éli fel, nem tékozolja el. Dél-afrikai emigrációjában megspórolt pénzét a legjobb feltételek között kamatoztatja. De nem ám a családjának, rokonainak szánja, ha majd elszólíttatik ez örömökkel és gyötrelmekkel terhes földi életből. Végrendelete a vérszerinti hozzátartozók hiányában lassan készül. Azok szerepelnek benne, akik valaha egy jó szóval, köszöntéssel, mosollyal fordultak hozzá, a vargabetűkkel terhes életútján. Milyen értékálló befektetés is az irgalmasság.

Sokan keressük a módját, hogyan töltsük el hasznosan az életünket. Mibe fektessünk, hogy jó döntést hozzunk? Egy könyv olvasása, egy rég nem látott ismerős meglátogatása, gyermekeink nevelése, virágok, fák plántálása a kertbe mindenkor megfontolásra érdemes. A nemzeti érzület, a felkészültség, a könyörület bizony megfoghatatlan értékek, amelyek beváltása, árfolyama problémás lehet. Aki ezek mellett dönt, nem számolgat úgy, mint Jézus tanítványai: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" A Mester nem botránkozik meg a kérdésükön, nem feddi őket. A krisztusi közgazdaságtan erre a kérdésre a következő választ adja: „...mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja és megörökli az örök életet."

Szalay László Pál
A szerző református lelkipásztor.

(Az idézett igeversek Máté evangéliuma 19. részének 27. és 29. versei.)