Evangéliummal a város bálványai ellen

Hogyan lehet megszólítani az embereket egy multikulturális vagy züllött nagyvárosi kerületben? Mit kezdhetnek a reformátusok a kiüresedő templomi padsorok láttán?

Összeállításunkban a nemrégiben amszterdami látogatásukról hazatért teológusok és vezetőjük számolnak be a holland református gyülekezetekben tapsztaltakról.

– A gyülekezetplántálás kulcsfontosságú missziói stratégia. Egy nagyváros nemcsak a lakosság számát tekintve óriási, hanem a rétegkultúrák szempontjából is, ezért sok Krisztust hordozó közösségre van szükség ahhoz, hogy tényleg elérjük az embereket az evangéliummal – mondta el Lovas András lelkipásztor, a teológia városmissziológiai kurzusának vezetője. Szerinte követendő példa, hogy az amszterdami keresztyének folyamatosan reflektálnak a nagyváros struktúrájában elfoglalt helyükre, tisztázzák, hogy Krisztus testeként mi a feladatuk. – Az egyház számára újabb és újabb szituációk adódnak, amelyeken gondolkodni kell, és amelyek kreatív megoldást igényelnek – vélekedett.

 

Befogadó közösség, érthető üzenet
A teológusok és vezetőik első kézből akarták megtapasztalni, hogy milyen nehézségekre reagál a holland misszió. – Elsőként a várossal ismerkedtünk meg, hiszen a reformátusok ott szolgálnak. A belvárosban sétálva a hallgatókkal megfigyeltük, milyen más vallások vannak jelen a keresztyénségen kívül. Észleltük azt is, hogy Amszterdamban elterjedt a drog, a prostitúció és a homoszexualitás. Emellett erőteljesen szekularizált nagyvárosról van szó, hiszen a lakosságnak csupán három százaléka jár rendszeresen templomba. A korábbi tagok vagy elköltöztek, vagy kiléptek az egyházból – mesélte Lovas András.
A helyi viszonyokra tekintettel az amszterdami misszió három lábon áll: a holland reformátusok végzik régi gyülekezetek újraplántálását, új gyülekezetek építését, valamint mozgalomként ötvözik e tevékenységeket, hiszen az a céljuk, hogy újabb és újabb csoportokat érjenek el. A tanulmányút résztvevői élő példákon keresztül vonhatták le a tanulságot: egy gyülekezet újraplántálásának kulcsa többek között, hogy befogadó legyen a közösség, és a keresőknek érthető legyen az istentiszteleten elhangzó üzenet. A megújuló gyülekezet pedig évek múlva eljuthat oda, hogy maga is plántáljon új közösséget.

Figyelni és kilépni
A teológushallgatók az út végén hosszabb beszélgetésben vonták le az amszterdami út tanulságait. – A diákok szeme megnyílt arra, hogy mit jelent a misszió – fogalmazott Lovas András, aki szerint erre a látásmódra szert tenni lényegesebb, mint a misszió lépéseit elsajátítani – enélkül.
– Sok új dolgot láttam – árulta el Baintner Flóra elsőéves hallgató. Az egyik gyülekezetben a gyerekeknek istentisztelet alatt virágvasárnapi kézműves foglalkozást tartottak. Az alkalom végén a gyerekek bevonultak a templomba, bemutatták az alkotásaikat, a lelkész pedig arról faggatta őket, mit jelent számukra az ünnep. Nagyon élvezték, hogy a középpontban voltak, és nem is volt semmi helytelen abban, amit elmondtak. Ez jó módja annak, hogy a fiatal, kisgyermekes családokat megfogják.
Egy másik, merőben eltérő gyülekezetben az ragadta meg a magyarokat, hogy a megcsappant létszámú, főleg idősebb tagokból álló közösség felismerte, változásra van szükség. Lelkészüket éppen ezért teljes odaadással támogatták abban, hogy a multikulturális környéken soknemzetiségű gyülekezetet plántáljon. – A nemzetközi gyülekezetben indiaiak, afrikaiak, marokkóiak fordulnak meg, és itt minden hétvégén nemzetiségi napot tartanak. Mikor mi ott jártunk, az irániak mutatták be népviseletüket, ételeiket – mondta Baintner Flóra. – Mindkét gyülekezetnél azt láttam a legnagyobb pozitívumnak, hogy arra fordítanak figyelmet, ami fontos a tagoknak. Az is nagyon megfogott, hogy a keresztyének a piros lámpás negyedben is indítottak missziót. Beszélgetnek a prostituáltakkal és imádkoznak értük. Véleményem szerint itthon is lenne igény hasonló utcai misszióra.


Le a bálványokkal!
– Fokozatosan feltárult előttünk minden pozitívuma és negatívuma a városnak – mondta el Koncz Hunor Attila. – Nagyon jó stílusúak az emberek, tetszik, ahogy öltözködnek, szabadok. Elterjedt ugyanakkor a prostitúció, és sok a felismerhetetlen, nemi identitásában vélhetően bizonytalan ember. Ebben a sokkoló közegben egyre inkább megláthattuk, hogyan hat az evangélium. A komplex problémákra reagálva a különböző missziós pontok lelkipásztorai Isten Lelkére hagyatkozva működnek együtt, sejtekként. Nem széthúznak, hanem egységben gondolkodnak.
A teológushallgató értékesnek tartja a holland reformátusok mentalitását, akik kimennek a városi emberek közé az evangéliummal, és nem őket terelik be a templomba. Koncz Hunor Attila szerint a hollandok odafigyelnek a város bálványaira – Amszterdamban ilyenekké vált a szabadság és a szex –, és ezekre reagálnak az evangéliummal. – Tetszik a hollandok naprakészsége, és az, hogy nem nagy igazságokat puffogtatnak, hanem részt vesznek a város életében, foglalkoznak a közügyekkel. Az egyik gyülekezet közelében, ahol megfordultunk, lövöldözés tört ki. A gyülekezeti tagok – noha korábban nem ismerték őket – felkeresték az áldozat hozzátartozóit, hogy gyászukban vigasztalják őket.
A leendő lelkipásztor az úton szerzett tapasztalatait így összegezte: – Jó volt Amszterdamban testvérekre lelni! Közöttük megláttam azt is, hogy a misszió nem tanulható, hanem élhető.

Jakus Ágnes
Képek: Bölcsföldi András, Füle Tamás

Forrás: Dunamelléki Református Egyházkerület www.raday28.hu

Így várták a teológusok a hollandiai utazást.