„Ez az épület a tiétek is”

Azért hívtunk ide titeket, hogy olyan embereket lássatok, akik arra készülnek, hogy egész életükben Istennek szolgáljanak – mondta Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a budapesti Ráday Ház átadását ünneplő Ráday-napok pénteki istentiszteletén. Ezen a napon ifjúsági napot tartottak, amelynek során Dunamellék református középiskoláinak diákjai ismerkedhettek meg a hitéleti képzéssel, a teológushallgatók életével, a megújult Ráday Házzal és a Dunamelléki Református Egyházkerület működésével.

– Több mint százéves története van ennek az épületnek, ami most újrakezdődik, és ti vagytok a „próbababák”, akik tesztelik – mondta Balog Zoltán püspök a megjelent gimnazistáknak. A püspök Veres Sándor főgondnokot felkonferálva arról is beszélt, hogy a református egyház nem csak a papok, lelkipásztorok egyháza, hiszen a gyülekezettől az egyház legfelső vezetéséig mindenhol világi vezető is van.

Szemetekkel és szívetekkel
Miután a főgondnok köszöntött mindenkit, emlékeztetett: a Ráday Ház egyházkerületi fenntartású, így „ez az épület a tiétek is, ismerjétek meg, szeressétek.” Röviden bevezetett mindenkit az épület történetébe, és elmesélte azt a napot is, amikor a tűz elpusztította a kollégiumot. Megemlékezett arról a nagycsaládos édesapáról is, aki az egyik vendégszobában rekedve vesztette életét a katasztrófában. Elmesélte, hogy másnap bekopogott az épületbe valaki, és a magyar miniszterelnök állt az ajtóban, akit körbevezettek a kiégett kollégiumban. Egy nyitott, félig megégett Biblia és egy félig elfogyasztott kifli emlékeztettek arra, milyen gyorsan kellett elhagyni az épületet.

– De az épület megújult – mondta –, és a teológushallgatók az ifjúsági napon bemutatják, hogyan élnek itt, és hogyan készülnek a lelkipásztori szolgálatra. Lássátok meg szemetekkel az épület szépségeit, és lássátok meg szívetekkel a Krisztust követő, róla bizonyságot tévő élet örömét és reménységét!

– A világ most kiszáradt és íztelen állapotban van, a háború, a járvány, az önzés sötét árnyékot vet ránk – jelentette ki Veres Sándor, aki szerint a jövő nagy kérdése az egész ország és a világ számára, hogy képes lesz-e megtanulni, mi az összetartozás, mi az egymás iránti felelősség, mi az áldozatvállalás.

– A változás annak a kezében van, aki sóz, mert a só ízesít, aki meggyújt, hogy a lámpa világítson, aki felépít, hogy a város oltalmazzon. Jézus így szól hozzánk: Ti vagytok a föld sója és a világ világossága. Így legyen – mondta a dunamelléki főgondnok.

Mások a kilátásaid, ha ő ott van veled
Az igét Somogyi Péter főjegyző, a Budapest-Fasori Református Egyházközség lelkipásztora Lukács evangéliuma ötödik része első tizenegy verse alapján hirdette. – A Genezáreti-tó partján álló Jézus körül ugyanúgy volt sokadalom, amelyből néhányat kiemeltek, és egy kiválasztott lesz – mondta a lelkész, aki szerint ebben mind magunkra ismerhetünk: a néhány leszünk, az egy, vagy azok, akik egyik sem. Arra is emlékeztetett, hogy nem a halászok mentek Jézushoz, hanem napi teendőik közben nem várt dolgok részesei lettek. És nem Simon Péter hívta a csónakjába Jézust, csak elfogadta, hogy belép a csónakjába, az életébe.

– Jézus szavára pedig újra kiveti a hálóját, és a korábbi kudarc ellenére most bőséges fogása van – emlékeztetett Somogyi Péter. – Milyen más az a halfogás, ahol ott van Jézus! A tó ugyanaz, a háló, a hajó, Simon ugyanaz, de ott van Jézus, és mindez az ő szavára, jelenlétében történik. Mások a kilátásaid, ha ő ott van veled. Általa azok lehetünk, akikké teremtettünk – emelte ki a lelkész, felhívva a figyelmet arra, hogy Jézus azt mondja Simon Péternek: Ezentúl emberhalász leszel. – Ezentúl, érdekes szó. Azt jelenti: mostantól valami más jön, valami új minőség jelenik meg Simon életében.

– Mindnyájan úgy vagyunk, hogy éljük az életünket, ami sikerrel, sikertelenséggel, pótcselekvéssel együtt is üres lehet, mert Jézus nélkül az emberi élet üres, mert Isten nélkül az ember nem lehet az, akinek lennie kell – mondta a lelkipásztor, és úgy folytatta: – Légy ura a helyzetnek, mondják sokszor, de nem te vagy az ura, hanem az Úr, aki az egész teremtés ura. Fogadd el a tervét, fogadd el, hogy ott van veled, és add át neki a vezetést, ahogy Simon Péter is kievezett Jézus szavára a tóra!

Igen vagy nem kérdése
Balog Zoltán püspök köszöntőjében arról az időszakról mesélt, amikor még ő járt református gimnáziumba. Elmondta, hogy mély vallásos nevelést kapott, egész életében jelen volt Isten, de 17 évesen kicsit szeretett volna „szabadságra menni tőle”. Nem elhagyni, csak pár évre kicsit távolodni. Aztán a korban „legjobb lázadásként” úgy adódott, hogy református iskola csapataként nyertek egy utat a Szovjetunióba a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyen. Édesapja adott neki négy orosz nyelvű Bibliát azzal, hogy úgysem vizsgálják át őket, csempéssze át ezeket a határon. Elmesélte kalandjait Szocsiban, hogyan kereste a helyi baptistákat – mert reformátusok nem voltak a városban –, és hogyan nézték KGB-s provokátornak, amiért Bibliákat akart embereknek adni, és kereste a helyi gyülekezetet. A baptisták is kételkedtek benne, de a kántor annyit kérdezett tőle angolul, hogy szereti-e Jézus Krisztust. Elmondta, hogy akkor rádöbbent, hogy erre a kérdésre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Igennel felelt, és eldöntötte: ha már szereti Jézust, akkor az életét is a szolgálatával akarja tölteni.

– Azért hívtunk ide titeket, hogy olyan embereket lássatok, akik arra készülnek, hogy egész életükben Istennek szolgáljanak – mondta a gimnazistáknak Balog Zoltán, majd hozzátette: – A legfontosabbat, az Igét hallottátok. Ma azt is megmutatjuk, hogy az Igéhez mennyi interaktív dolog kapcsolódhat.

Az istentisztelet áldással fejeződött be, a nap pedig közös ebéddel és tíznél több állomást felvonultató interaktív programmal folytatódott.

A reformatus.hu beszámolója az eseményről.

Képek: Bazánth Ivola, Hurta Hajnalka