Ma is alapgondolata a fesztiválnak, hogy megőrizzük, megmutassuk református zenei kincsünket, kultúránkat a jelen és az utókor számára – fogalmazott Böszörményi Gergely főszervező a fesztivál megnyitó ünnepségén. A kilencedik Református Zenei Fesztiválra a Kárpát-medence egész területéről, de még Svédországból, Ausztriából és Prágából is érkeztek fellépők. A ragyogó napsütésben minden eddiginél többen fordultak meg a Bakáts téren és a Ráday utcában, hogy meghallgassák a kórusműveket, a különböző zenei stílusokban feldolgozott egyházi énekeket, valamint élvezzék a világzenei, szimfonikusrock- és táncelőadásokat.

„Aki nem lép egyszerre – a katonadal a keresztyén emberekre is érvényes, mert ha arra figyelünk, aki az életünket adta és megajándékozott minket mindennel, akkor nincs is más esélyünk, mint egyszerre lépni az Isten vezetésével. Sok ilyen ember találkozik a Református Zenei Fesztiválon, sokan lépünk, imádkozunk és énekelünk egyszerre. A zene lelket formál” – fogalmazott Jákob János református tábori püspök.

„Az egyházzenei művek egész évre szóló lelki és művészeti élménnyel gazdagítják hétköznapjainkat is. Belső-Ferencváros olyan találkozóhellyé válik a fesztivál idejére is, ahová érdemes eljönnie mindenkinek, időseknek és fiataloknak, hívőknek és nyitott gondolkodású embereknek egyaránt” – köszöntötte a fesztivál résztvevőit Bácskai János ferencvárosi polgármester.

A hit és az énekszó valóban nemzedéket képes összekötni. Soha nem látott tömeg vonult át zsoltárokat énekelve, égő mécsesekkel a kezében a Bakáts térről a Kálvin téri református templomig pénteken. A fényárban úszó Ráday utcába még több melegség költözött.

„Csodálatos a közös ének ereje” – mondta Sebestyén Márta. A Kossuth-és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekest lenyűgözte, ahogy a reformátusok szívből énekelve, csordulásig megtöltötték a Kálvin téri templomot a zenei fesztivál fáklyás felvonulásának végén.

Szabó István dunamelléki püspök a késő esti zenés áhítaton egyik régi gyülekezeti tagjáról mesélt. Az idős bácsi rendszeresen elérzékenyült az énekek hallatán. Könnyes szemeit így magyarázta lelkipásztorának: „Van az oldalamban egy lyuk, ahol bemegy az ének. Semmi nem érint meg, de a zene bemegy oda, és felforgat odabent mindent.”

„Hatalmas Isten! Népek közé szórva Tebenned bíztunk eleitől fogva!” – csendültek fel a jól ismert mű hangjai a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szombat délután. Az énekelni szerető reformátusok határainkon innen és túlról meghatódva zengték együtt az ötszáz fős Kárpát-medencei egyesített református kórussal a múzeum kertjében állva szeretett zsoltáraikat, dicséreteiket, valamint a Nemzeti dalt és a Szózatot.

Fotó: Kalocsai Richárd