Talicska és templom
Negyven fok van - állapítja meg az alkalmi kőművesnek felcsapott szociális munkás a gazdagréti gyülekezet udvarában egy július végi napon. Halkan jegyzem meg: valójában csak huszonhat. Szurkálódásomat mosollyal jutalmazzák, a kemény fizikai munkához nem szokott, javában értelmiségi gyülekezet férfitagjai láthatóan élvezik az embert próbáló feladatot. Egyikük szalmakalapja révén elnyeri a Sancho nevet is. Dél felé jár az idő, a „munkások" reggel hét óta keverik a betont.

- Járdát építünk a félig kész gyülekezeti ház mellé: kiástuk, kicsákányoztuk az alapot, most pedig betonozunk. Ez nagyon kemény fizikai munka, de összehozza a közösséget. Teljesen más oldaláról ismerem meg a srácokat, akikkel minden vasárnap találkozom a templomban és sokszor tisztes távolságtartásból köszönünk csak egymásnak. Itt viszont nagyon kijön az igazi valónk is: hogyha rágurítom a talicskát a lábára, akkor mit mond a másik, és hogyan mondja - nevet Orsolics Zénó. A családapa feleségét és gyermekeit is elhozta az építkezésre; mint mondja, az utódoknak is épül a templom, együttmunkálkodva pedig sokkal inkább magukénak érzik az épületet.

Szokatlan kérés
- Na, ezért érdemes szakemberrel dolgoztatni - szűrődik ki az épületből egy vidám női hang. Zénó felesége a jókedvű festőbrigád tagja, azt mutatja, ott, ahol oldalsó fény árad be a terembe, minden hiba kiütközik, ezért inkább kétszer is lefestette a falat. A munkálatok egész héten tartanak, a nyári gyülekezeti tábor helyett építőtábort szerveztek a gazdagréti reformátusok. Dobay Barbara elárulja, szomorú, hogy idén elmaradt a gyülekezeti hét, ám ő is úgy látja: most erre van szükség.
- Itt is vannak lelki alkalmak, aminek nagyon örülök. Reggel imával kezdjük a napot, az ebéd utáni áhítaton pedig van lehetőségünk elmélyedni az Igében.

- Csoda, hogy a nyári tábor helyett vagyunk itt, mert a gyülekezeti hetünkön mindig nagyon jól érezzük magunkat. Idén januárban azzal leptük meg a testvéreket, hogy elmarad a tábor, ráadásul azt kértük, hogy ugyanazt a pénzt fordítsák az épülő gyülekezeti házra. Amellett, hogy nem nyaralnak: dolgoznak, és még fizetnek is érte. Sőt, emiatt szabadságot is kell, hogy kivegyenek - ennél többet nem nagyon lehet kérni valakitől - ismeri el Fekete Imre gondnok.

Kinőtték az épületet
A gyülekezet mégis szívesen vállalta a munkát. Közel tíz esztendeje, 2004-ben épült fel a gazdagréti templom a Szomszédok című tévéfilmsorozatnak is forgatási helyszínül szolgáló huszonkétezer fős, tizenegyedik kerületi lakótelep szívében. Azóta megnövekedett a református gyülekezet, szükségük van a lelki alkalmak megtartására alkalmas újabb közösségi terekre.

- Az új épület a két kis közösségi terünkhöz hozzáad két kis termet, illetve kialakítunk még egy százfős nagytermet, kápolnát is. Eddig egy székraktárnak tervezett helyiségben kapott helyet az iroda, az új épületrészben viszont három iroda is lesz. Az emeleten lelkészlakást alakítunk ki, végül egy ifjúsági klubot, ami teljesen szeparált a templomtértől, külön bejárattal, mellékhelyiséggel, konyhával - számolt be Vörös Szabolcs, a munkálatok műszaki részéért felelős presbiter. Bár a gyülekezeti házat szakemberek építették fel, a református közösség tagjai vállalkoztak a könnyebben elsajátítható feladatok elvégzésére.

- A templomban tisztasági festést végeztünk, az új épületben szintén festünk és a fafelületeket mázoljuk. A lelkészlakás tetején a koporsófödémre készítjük el a szigetelést, ezen kívül járdát, lépcsőt építünk. A régi épület körül is voltak mázolási, csiszolási munkák.

Minél zöldebb
Kint az udvaron többen kesztyűben, metszőollóval a kezükben ügyködnek. A kertet teszik rendbe, parlagfüvet irtanak és az elburjánzott növényeket vágják vissza.
- Szisztematikusan megyünk végig a kerítés mellett és az évek alatt felgyülemlett bozótostól próbáljuk megszabadítani a kertet - mutatja Rigler Andrea.
- Ha az építkezés befejeződik és nem lesz már akkora rumli, az a célunk, hogy minél szebb, zöldebb, virágosabb legyen az udvar.

Mindenki eljött
Egész családok jöttek el az építőtáborba, úgy tűnik, mindenki talál kézre álló feladatot. Az asszonyok az ebédről gondoskodnak, az ifis lányok a kis konyhában sürgölődnek.
- Teát, kávét főzünk, és osztogatjuk a munkásoknak. Az apukám, a bátyám és a húgom is itt vannak - mondja Kenessey Zsófia. A fiatalok az egész hetet itt töltik, ők is teljes műszakot vállaltak, reggel héttől délután ötig. Itt jobban elfáradnak, mint a nyári táborban - mondják, de hozzáteszik: ugyanolyan jóízűen beszélgetnek, ahogy ott is tennék.
Eközben a legkisebbek a szemközti általános iskola udvarán vízi pisztolyoznak. Míg a szülők és a nagyobb testvérek dolgoznak, rájuk egész nap felnőtt segítők vigyáznak. Az építőtábor hete a legkisebbek számára felér egy napközis hittantáborral.

Az álom
- Elképzeltem, hogy a gyülekezetből sokan sisakokban felsorakoznak, és a gyerekeket sem hagyják otthon - mondja az építőtábor megálmodója. Győri Csaba presbiter arról beszél, erőn felüli kiadások vártak a református közösségre, amikor úgy döntöttek, a gyülekezeti házat is felépítik.
- Egy presbiteri gyűlésen épp erről beszélgettünk, mire másnap arra ébredtem: mi lenne, ha építőtábort szerveznénk. Segített anyagilag is, hogy idén elmaradt a gyülekezeti tábor, és azokért a kisebb feladatokért sem kell fizetnünk a szakembereknek, amelyeket magunk is el tudunk végezni.
Bár az ötlet merésznek tűnt, a presbitérium imádkozott, érlelte magában az építőtábor gondolatát, így az álom megvalósult.

Harc a lelki házért
Az örömbe azonban már a tábor első napján üröm vegyült - meséli Dabiné Komesz Mónika.
- Ebéd után néhányan észrevettük, hogy eltűnt a pénztárcánk. Elfogott a félelem, hogy fogom biztosítani a gyerekeknek a szükséges iratokat, amelyek a pénzzel együtt eltűntek. Ahogy próbáltam intézkedni, azon vívódtam magamban: „Istenem, miért most és miért mi? Az Isten házát szépítgetjük és közben ilyen lelkület jön be..." Ahogy visszaértem a bankból, láttam a testvéreket, ahogy dolgoznak, mindenki a helyén van, és az isteni békesség kezdett lassan visszaköltözni belém. Amikor a nap végén hazamentünk, kinyitottam a fiókot, és ott volt egy másik pénztárca. Ekkor jutott eszembe, hogy a múlt héten kitettem az iratainkat. Rádöbbentem, hogy Isten a harcban mellettünk áll, és hogy ugyan van kárunk, de a legnagyobb kár azt éri, aki az Úr ellensége, és őt sajnálom. Másnap elmondtam ezt a testvéreknek és láttam, hogy ők is ugyanazon mentek keresztül. Folyamatosan harcolunk, mert a lelki ház építése nem szokványos dolog, hanem kőkemény munka.

A próba
- Amikor csaknem tíz évvel ezelőtt beköltöztünk a templomba, készültünk arra, hogy a gyülekezet növekedni fog. Ez általános tapasztalat panelgyülekezetek esetében, hiszen láthatóvá lesz a közösség, rendes gyülekezetté válik az emberek szemében. Onnantól az Alpha-kurzusokon számtalan embert láttunk hitre jutni, átlag nyolc-tíz felnőtt konfirmandusunk volt azóta minden évben - számol be Lovas András. A gazdagréti lelkipásztor úgy fogalmaz, amikor 2008-ban eldöntötte a presbitérium, hogy felépítik a gyülekezeti házat is a templom mellé, az első próbakő, az elhatározás igazi jele az volt, hogy három hónap alatt kifizették a református családok az építkezés eddig nem törlesztett költségeit. Két évvel ezelőtt pedig már ásták a gyülekezeti ház alapját.

Újrakezdett hőskor
- Felismert idő volt az, amikor kimondtuk: újra építkeznünk kell. Őszintén, ha valamit nem kívántunk, az ez. A teremhiány és egyebek mellett az késztetett mégis erre a lépésre, hogy beláttuk: Isten nem arra hívott minket, hogy elég, ha belakjuk a felépített templomot. Hála Neki, jól zajlik az életünk, van közösség, van misszió, de az elhívásunk arra szól, hogy teremjünk gyümölcsöt, lépjünk tovább. Úgy fogalmaztuk ezt meg magunknak, hogy kezdjük újra elölről a hőskort; mint amikor először álltunk neki gyűjteni, templomépítést álmodni. Azok, akikre nézve akkor beszéltünk a misszióról, közben tényleg hitre jutottak, beköltöztek a templomba, a gyülekezet közösségébe - most velük együtt kezdjünk el dolgozni, imádkozni, áldozatot hozni azokért, akik még nem ismerik Istent...

Kép és szöveg: Jakus Ágnes 

Bölcsködések rovatunk 2011. novemberi Gazdag Rét című epizódját itt tekintheti meg:

Videó: Dobó Márti