A szoboravató ünnepségre Szabó István tárogatóművész hangszerjátékának dallamai hívogattak a Hungarikum Liget közepén álló nemzeti pantheon legújabb, a sorban a 17. mellszobrához.

A köszöntések után Lezsák Sándor, a rendezvény házigazdája, Gulyás Gergely miniszter és ifj. Hegedűs Loránt református lelkész leplezték le Hegedűs Loránt néha püspök mellszobrát, amelyet Kókai Géza lakitelki lelkipásztor áldása követett a János evangéliuma 10. részének 11. versével – „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” – és az ároni áldás szavaival. A lelkész hangsúlyozta: az egykori püspök és író mindenekelőtt lelkipásztor volt. „Vannak, voltak és lesznek pásztorok, akik életüket Isten szolgálatára szánják oda. A mi életünk pásztora pedig Jézus Krisztus” – fűzte hozzá az áldásként hozott ige szavaihoz.

Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola alapító elnöke, az országgyűlés alelnöke köszöntőjében bemutatta a nemzeti pantheon szobrait, majd az új alkotásról szólva elmondta: „Hegedűs Loránt nemcsak a protestáns református lelkek pásztora volt, de annál jóval több: sokat segített a rendszerváltoztató években, mert nem forgatott köpönyeget, mert a köpönyege a palástja volt” – idézte fel a néhai püspök politikai szerepvállalását.

Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter beszédében kiemelte, a reformáció ünnepén állunk itt. „Ezen a napon Magyarországnak is jó oka van számba venni mindazt, amit a reformáció a magyarságnak adott.” A magyar nyelvhasználattól kezdve, a demokratikus intézményi gondolkodás kialakulásán át, számtalan nagyszerű, a hazát gyarapító református egyházi és világi közéleti személyiségig, akik közül a XX. században Ravasz László és Hegedűs Loránt emelkedik ki.

Elmondta, hogy a későbbi püspök akkor kezdte meg lelkészi tanulmányait, amikor a kommunista diktatúra kiteljesedett. „Hegedűs Loránt hitből élt, ezért bátor volt. Bátor volt Ravasz László segédlelkészeként a Kálvin téren 1956-ban, amikor a forradalom áldozatait siratva megkondította a harangokat; amikor november 4. után a köztemetőben temette el az elesett forradalmárokat. Nem törte meg, sőt a szolgálat lehetőségét látta az 56-os forradalom utáni száműzetés stációiban.”

A miniszter hangsúlyozta: az egyházkormányzó rendszeralkotó ismerete rendkívüli volt, új utakra vezette a rábízott egyházat, felismerve, hogy az átmenet nehéz évei egyedülálló lehetőséget tartogatnak az újjáéledő egyházaknak. Harcolt a református ingatlanok visszaszerzéséért, újraszervezte a református egyházi oktatást, megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet, templomokat és közösséget épített határokra való tekintet nélkül, az egységes magyar nemzet elvét szem előtt tartva. Mindeközben fáradhatatlanul prédikált, úgy hirdetve Isten igéjét, ahogyan azt a XX. század utolsó évtizedeinek nemzeti sorskérdéseinek fényében erkölcsi parancsnak érezte.

„A XX. század nagy magyar közéleti személyiségeinek sorsában ő is osztozni volt kénytelen, amikor hagyatékának gazdagsága egy ideig nem elismerést, hanem elhallgatást szült” – fűzte hozzá. A miniszter személyes szavakkal emlékezett vissza arra, hogy Hegedűs Loránt az ő gyermekkorának is része lett, édesapja egyházi hivatása miatt. „Mostantól e szobor földi mementója mindannak, ami életművéből az örökkévalóságban visszhangzik. Maradandóságában emlékeztet arra, amit hosszú és küzdelmes élete során, Isten dicsőségére és nemzetünk megmaradásáért tett” – zárta a méltatást Gulyás Gergely.

Az Erős vár a mi Istenünk kezdetű reformációi ének közös eléneklése után Balog Zoltán dunamelléki püspök igei köszöntője következett. A Zsidókhoz írt levél hithősökről szóló 11. fejezetét felolvasva vont párhuzamot az Ószövetségből ismert bizonyságtevő példaképek hitbeni nagysága és az egykori püspök, Hegedűs Loránt jelentősége között. „A Biblia üzenetét szent írásként olvasni, azt isteni ihletettséggel, iránta való tisztelettel, retorikai igényességgel és teológiai tisztasággal, mélységgel és magassággal hirdetni” – ezek a református lelkipásztor nélkülözhetetlen ismérvei. „Hegedűs Loránt lelkipásztor volt mindig, életművének ez a kulcsa” – mutatott rá az elöljáró.

Nem elégséges, de szükséges lépésként nevezte meg a református egyház Zsinatának 2023. április 25-én tett nyilatkozatát, amelyet idézett is: „Fejet hajtunk dr. Hegedűs Loránt püspök teológusi és egyházkormányzói öröksége előtt, melynek méltó megőrzésével és ápolásával nemcsak a református püspöknek és tudósnak tartozunk, hanem egyházunk múltjának, jelenének és jövőjének is. Állhatatos elkötelezettségével győzte meg az akkori kétkedőket, s vitte keresztül nemcsak az egyetem ügyét, hanem egyházunk minden területen szükséges építését. Hitvalló bátorságának példájára ma legalább annyira szükségünk van, mint harminc évvel ezelőtt.”

Tőkés László nyugalmazott királyhágómelléki püspök Hegedűs Lorántot mint rendszerváltó dunamelléki püspököt, egyetemalapító zsinati elnököt, jeles teológiai tudóst jellemezte. „Kiváltságomnak tartom, hogy egyetemes egyházunk felszabadulása, talpra állása és megújulása idején hivatali kollégája és harcostársa lehettem. Az egész magyar nyelvterületen mindenkit megelőző módon munkálta egyházaink és a nemzet határokon átívelő egyesítését” – fejezte ki elismerését.

Életének és hivatásának bátor, próbatételekkel teli időszakára is kitérve beszélt arról, hogy mégis helytállva és megerősödve jött ki a hátrányos megkülönböztetés nehézségeiből, példázva azt, hogy az Istent szeretőknek minden javukra van. Tőkés László végül Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményéből idézett, majd megáldotta az egybegyűlteket.

Ezt követően Juhász Gyula Testamentum című megzenésített versét énekelte a néhai püspök leánya, Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna előadóművész, a Budapest-Cimbalom Utcai Református Egyházközség lelkipásztora.

Testvére, Ifj. Hegedűs Loránt, Budapest-Szabadság téri lelkipásztor háláját fejezte ki a szoborállításért, és ezáltal édesapja hagyatékának maradandó megörökítéséért. Megköszönte a szervezők, Lezsák Sándor és Gulyás Gergely támogatását, az alkotást pedig Lantos Györgyi szobrászművésznek. Kifejezte, hogy a két lelkésszé lett Hegedűs-leszármazott gyülekezeteiben, a Szabadság téri és a Cimbalom utcai egyházközségben igyekeznek Ravasz László örökségét is tovább vinni.

Őszintén beszélt arról, hogy belső revízió alá kellett vetnie nemzeti radikális elkötelezettségű közéleti szerepvállalását, és hogy mindez mennyiben szűkítette be édesapja egyházkormányzói mozgásterét. A múltbeli vagy akár jövőbeni nézetkülönbségek ellenére is az Isten iránti szeretet, a honszeretet és az ebből fakadó nemzetféltés azok, amik fontos összekötő kapcsot jelentenek a református egyházban – fogalmazott.

Az ünnepség koszorúzással ért véget, amely alatt Szabó István tárogatóművész hazafias dallamokat játszott. A rendezvény zárásaként a résztvevőket a szoborpark túloldalán álló Kölcsey házba invitálták, ahol a család jóvoltából kiállítást rendeztek Hegedűs Loránt életéről.

Képek: Vargosz