A vallásos nevelés már a szoptatással elkezdődik, meghitt szülő-gyermek kapcsolatban, hiteles élet felmutatásával lehet csak hitre nevelni a gyermekeket - vallják a szakemberek. Elfogadás, bizalom, készség a megbocsátásra - a szülő-gyermek kapcsolatban többek között ezek megléte vagy hiánya mintázza a gyerekeknek, milyen viszony alakulhat ki Isten és ember között. Hogyan kérjen bocsánatot a szülő? Mit ne mondjunk a Jézuskáról és az Ördögről? - többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus-hittanár segítségével.

Nem vagyok tökéletes
Bár a teológiai elvek hangoztatása önmagában mit sem ér hiteles élet nélkül, nem kell kétségbeesnie a szülőnek akkor sem, ha hibázik - véli a szakember.
- A hitelesség nem akkor csorbul, amikor hibát követünkv el, hanem akkor, amikor nem reflektálunk rá. A hiteles szülői magatartás annak a beismerése - először a magam számára -, hogy nem mindent csinálok jól, vannak hibáim, mi több, bűneim. A következő lépés pedig hogy ezt valahogyan a gyerek számára is nyilvánvalóvá tegyem és segítsem, hogy szembesüljön azzal: a szülei nem tökéletesek és nem mindenhatók. A hibák jóvátehetők, a kapcsolatok újraépíthetők, létezik megbocsátás, a csalódások pedig túlélhetők - mindez nagyon fontos tapasztalat a gyerekeknek is. Ha ezt megélhetik a családi kapcsolatokban, a hibák ellenére is megőrizhető a hitelesség, ami sokkal fontosabb, mint a hibátlan élet képe - fogalmazott Csáky-Pallavicini Zsófia.

Bocsáss meg!
Még óvodás korú gyerektől is bocsánatot kérhet a szülő, de fontos, hogy ne a saját bűntudatát zúdítsa bocsánatkérés formájában a gyerekre - figyelmeztetett a gyermekpszichológus.
- Gyakori hiba, hogy a szülő bűntudatot érez amiatt, hogy fölpofozta a gyermekét, és ez olyan bocsánatkéréshez vezet, amitől a gyerek megzavarodik. Nem érti, hogy a szülő a rosszallását, a tiltását vonja-e vissza, vagy pedig a fegyelmezés eltúlzása miatt kér bocsánatot. Amikor a szülő indulatból sokkal erőteljesebb fegyelmezési eszközhöz nyúl, mint amilyet helyesnek tartana, nagyon fontos szétválasztania, mi az, amit nem tart jónak abból, amit tett; és mi az, amit továbbra is úgy gondol, csak éppen nem megfelelően fejezett ki.

Ketten egyek?
Nem csak a mindennapi élethelyzetek adnak alkalmat a gyermekek hitre nevelésére. Arról, hogy mikor és milyen sorrendben érdemes Istenről beszélni a gyerekeknek, a valláspedagógia konkrét iránymutatással szolgál.
- Mivel a kisgyerekek átélik, hogy a szüleik gondoskodnak róluk, náluk hatalmasabbak és jók, érdemes nekik először az Atyáról beszélni, és csak azután Jézusról, majd a Szentlélekről. Amikor a gyerek képes különböző jelenségeket megfigyelni, elmondhatjuk neki, hogy Isten teremtette a világot. Többnyire csak az iskoláskor kezdetén adhatjuk át azt a tudást a gyerekeknek, hogy az Atya és Jézus valamiképpen egyek, még ha két isteni személyről van is szó. Elmondhatjuk, hogy Jézus ugyanolyan kicsi gyerekként kezdte az életét, mint ők, de ne fókuszáljunk csupán a kis Jézusra vagy a Jézuskára: a felnőtt Jézust mutassuk be nekik, aki találkozott az emberekkel, tanított, gyógyított, és aki ma is figyel ránk.

A harmadik
A Szentlélekről kiskamaszkorban, kb. 12 éves kor körül érdemes beszélni a szakember szerint, hiszen a gyerekekben ekkorra alakul ki az elvont jelenségek befogadását lehetővé tevő fogalmi gondolkodás. - Korábban sem kell persze eltitkolni, hogy létezik egy harmadik isteni személy - teszi hozzá a hittanár, aki szerint fontos, hogy ne állítsunk valótlant azért, mert a gyerekek bizonyos kérdéseket még nem értenek. Ahogy cseperednek, a szülők kiegészítsék és ne megmásítsák, amit korábban mondtak nekik a Szentlélekről vagy a Mennyről - javasolja Csáky-Pallavicini Zsófia.

A figyelő Jézuska
Az ünnepek és a népszokások is alkalmat adhatnak a vallásos nevelésre. A karácsonyi ajándékozás kapcsán elmondhatjuk a gyerekeknek, hogy az Atya nekünk szánt ajándéka Jézus. Óvatosan bánjunk azonban a figyelő, pontozó és esetleg az ajándékokat büntetésből megvonó Jézuskának a képével - figyelmeztet a szakember.
- Ezzel azt üzenjük, hogy a gyereknek a huncutságai vagy engedetlenségei határozzák meg, hogy az Isten őt megajándékozza-e vagy sem, ez azonban nem fér össze a minket úgy, ahogy vagyunk elfogadó, nagyon szerető és az ajándékát a jóságunktól vagy az érdemeinktől függetlenné tevő Isten képével. Nem helyes a szülőként megélt fegyelmezési nehézségeinket áthárítanunk, és az Isten nevében nagy büntetést kiszabnunk, például megvonnunk egy megígért ajándékot - magyarázta a gyermekpszichológus.

Miért kérdezi?
- Nem muszáj a fejünkben lévő igazságot egyszerre eldarálni a gyerekeknek; bízzunk abban, hogy lesz még lehetőségünk újra elővenni egy-egy kimerítetlen témát, bármelyikünk hozza is szóba azt - folytatja a szakember.
- A gyerekek bátran felteszik a kérdéseiket, a felnőttek azonban gyakran azon aggódnak, hogy esetleg egy-egy válasszal megterhelték őket. A kicsik viszont nem vesznek tudomást a válasz számukra lényegtelen részéről, és azzal dolgoznak tovább, ami érthető vagy fontos volt nekik. Mindig próbáljuk viszont meg megérteni, miért kérdezi a gyerek azt, amit kérdez! Van, hogy valóban az érdekli, létezik-e mennyország, és mi vajon oda fogunk-e kerülni; de bizony olyan is előfordulhat, hogy valaki azt mondta rá az iskolában, hogy ő rossz gyerek, és az ilyen gyerekek nem kerülhetnek a mennyországba.

Ördög és Pokol
Nem előrevivő az Ördögöt emlegetni a gyereknek, mint a tetteink rossz útra terelőjét - hangsúlyozta a gyermekpszichológus.
- Ha egyfajta mumusként jelenik meg a gyerek fejében az Ördög - ami nehezen elválasztható a mesevilág más fontos szereplőitől -, akkor a világban meglévő rosszról irreális képet kap. Ha viszont a sebeinket, sérüléseinket, rosszra hajlásunkat azzal indokoljuk, hogy minderről az Ördög tehet, az azt sugalmazhatja, hogy ne gondolkodjunk arról, mi a mi felelősségünk. Azt kellene megértetnünk a gyerekekkel, hogy a pokol az Istentől való távollét állapota, amit az ember maga választ, és annak a hitnek a hiánya vezet oda, hogy az elrontott dolgok helyrehozhatók.

Jakus Ágnes

Hogyan imádkozzunk a gyerekekkel? Vigyünk-e templomba kicsi gyereket? Mit tehet a szülő, ha kamasz gyermeke egy nap megkérdezi: ott aludhat-e náluk a kedvese? - Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ az interjú folytatásában, amelyet hamarosan olvashatnak portálunkon.