Gyomlálás, plántálás, építés

Anyaegyházközséggé válásáért és lelkipásztorának beiktatásáért adott hálát a diósdi református gyülekezet 2026. február 22-én, vasárnap. Az istentiszteleti alkalmon Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese hirdette Isten Igéjét.

Pogrányi Károly és Pogrányi Mária másfél évtizede szolgálnak Diósdon, munkájuk nyomán ez idő alatt a plántálásból élő közösség, majd missziói egyházközség született. A gyülekezet 2021-ben vehette birtokba templomát, idén pedig megérett arra, hogy anyaegyházközséggé váljon. Február 22-én, böjtfő vasárnapján került sor Pogrányi Károly lelkészi tisztségbe történő beiktatására és a házaspár megáldására, mellyel együtt az önállósodásért is hálát adtak a diósdi reformátusok.

Nyilas Zoltán pomáz–csobánkai lelkipásztor, északpesti esperes Jeremiás könyvének első fejezete alapján tolmácsolta Isten üzenetét. „Böjti csendességünkben az Úr újra és újra megszólít, mintha többet akarna a hétköznapoknál. Hogyha Isten velünk van Lelke által, akkor az örömünk kiteljesedik, fájdalmunk pedig Isten szenvedésébe lép bele” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy Isten Igéjének jelentősége abban áll, hogy feltárja magát az előtte üres kézzel megálló ember előtt.

„Isten ide hívott benneteket. Akkor is, amikor még nem volt templom. Isten Igéje az, aki képes volt akkor és most is megszólítani és milyen jó, hogy meghallhatjuk a szavát és ez szó elvégzi a munkát. Gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj – olvassuk az igeszakaszban, de ennek önmagában nincs értelme. Isten arra küld bennünket, hogy vessünk, öntözzünk, építsünk, harcoljunk, küzdjünk.”

Az esperes hangsúlyozta, hogy Isten szava gyakran ellenkezést, szabadkozást vált ki belőlünk, ahogyan tette azt a Pogrányi házaspárral is: „Őszinték voltatok, a gyülekezet is tudja a belső vívódásotokat, hogy vajon mi a feladatotok. Ugyanígy szabadkozott Mózes, amikor Isten elhívta őt, hogy hozza ki a népét Egyiptomból, de szabadkozott Péter is, amikor Jézus belépett a hajójába. És ahogyan a felolvasott Igében, úgy most is mindig történik valami. Isten újra megszólal és újra elmondja a küldetéseteket: erre hívtalak.”

Az igehirdetést követően Nyilas Zoltán beiktatta lelkipásztori tisztségébe Pogrányi Károlyt, majd átadta az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát mint ünnepi jelképeket és áldást kért további szolgálatára. A Diósdi Református Egyházközség nevében Marton-Galambos Csilla köszöntötte a frissen beiktatott lelkipásztort és feleségét. A főgondnok hálát adott a házaspár tágabb és szűkebb családjáért, valamint azért a tizenöt évvel ezelőtti elhatározásért, amely Diósdra vezette az útjukat. „Itt mindig meg kell újulni, itt mindig mást kell csinálni, elég csak arra a vándorlásra gondolni, amikor még a templom előtt helyszínről helyszínre jártunk. Hálás vagyok azért a kitartásért, amely tovább vitt benneteket akkor is, amikor a lendület alább hagyott volna.” A főgondnok köszöntője végén átadta a gyülekezet ajándékait.

Pogrányi Károly megköszönte a gyülekezet odaadását és tettrekészségét mind a lelkészbeiktató istentiszteletért, mind az elmúlt tizenöt évben végzett szolgálatát illetően. Hálát adott az egyházmegye lelkipásztori közösségéért és vezetőiért, majd felidézte azok emlékét, akik előtte voltak a diósdi reformátusok őrállói. „Hálásak vagyunk a vezetőkért, akiket ez a gyülekezet adhatott az egyház közösségének, hogy olyan lelkipásztorok vannak a gyülekezet tagjai között, akik vállalják a szolgálat egy részét. Amikor megválasztottak minket, három célt tűztünk ki magunk elé: szeretnénk elvégezni a parókia építését, szeretnénk segítségül lenni a gyülekezetplántálásban és szeretnénk a missziót – bár kikerült a nevünkből – egyre jobban végezni.

De a céljainknál fontosabbak az imádságaink. Ezek mellett az istenélmény titokzatossága foglalkoztat a napokban: az irgalom erőnek ad teret, ahogyan az erő jelenléte mindig irgalomért kiált. Ennek a kettőnek kreatív feszültsége van. Gyengeségem és erőtlenségem mellett átélem, hogy keres az erő, hogy az erőtlenek felé lépjek, ezért én is, ahogyan ti is most megerősítőleg itt álltok, őrhelyemre állok ismét az Ige erejében.”

A háladó istentisztelet záróakkordjaként a jelen lévő lelkipásztorok áldást mondtak a házaspárra, az ünneplő gyülekezet ezt követően szeretetvendégségen vett részt a templommal szemben található iskola épületében.

Kapcsolódó cikkünk:
Szeretjük a sikertörténeteket. Gyógyítás, kenyérszaporítás, szabadítás – mind a marketingosztály kedvencei. A kereszt nem. A növekedés kínjairól a diósdi lelkészházaspárral beszélgettünk.
A lelkész, ha megállítható - Parokia.hu

Képek: Diósdi Református Egyházközség