Lelkészből főnök, presbiterből menedzser?
Az egyházkerület missziói stratégiájáról szólva a dunamelléki püspök úgy fogalmazott, hogy „a rendszerváltozástól napjainkig eltelt idő folyamatai sokak figyelmét elfordíthatták a gyülekezetek, vagyis az istentiszteletet gyakorló spirituális közösség, az Ige vezetésére figyelő, a Krisztussal való egységben egymást is bátorító Isten népe valóságától." Felhívta a figyelmet „a veszélyre, amelyben rutinizálódik a karizma, a hivatásból hivatal lesz, az egyházközség szent pecsétjéből bélyegző, a presbitériumból menedzseri közösség, a lelkészből főnök, az igehirdetésből programbeszéd vagy politikai kiáltvány."

Nyugat felé
A fogyatkozó gyülekezeteket látva Szabó István úgy vélte, hogy napjainkra „a nagy és meghatározó településeken is szórványosodási helyzet következhet be". Szavait a múlt évi népszámlálási adatokkal támasztotta alá, amely szerint a magyar lakosság egyharmada nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról, és legalább egyötöde ateista, vagy nem tartozik egyetlen felekezethez sem.
– Szervezett gyülekezeteink esetében is sok helyütt folyik küzdelem, sokszor szinte már szórványgondozási módszerekkel, hogy a megrendült közösségek megmaradjanak. A helyben lakó és szolgáló lelkipásztor, presbitérium, hitoktató és diakónus nélkül nagyon hamar kiüresedik egy-egy gyülekezet spiritualitása. Még egy-egy hosszab ideig elhúzódó lelkészválasztás is jól mutatja, micsoda kríziseket okozhat, ha nem szól az élő Ige.
Szabó István hangsúlyozta, hogy a vándorló lakosság miatt (is) új gyülekezeteket kell szervezni, hiszen az ország több mint harmada Budapesten és környékén él, de nem szabad magára hagyni a nehéz helyzetbe került, elnéptelenedő vidékeket sem. A virágzó református gyülekezeteknek az erőtlenebb közösségek felé kell fordulniuk.
– Miközben egy-egy gyülekezet akaratlanul is bezáródik a maga intézményeibe, azok fenntartásának gondjaiba és örömeibe, a szervezőmunkába, és könnyen elfeledkezik bárki másról, aközben az igaz egyházi közösség arra mutat, hogy a testvéri közösség gyakorlásánál nincsen reményteljesebb és igazabb.

Élen az adakozásban
A püspök továbbra is követendő példának tartja, hogy egy-egy jubileum vagy hálaadás alkalmával az istentiszteleten összegyűlt adományt egy szegényebb gyülekezet számára ajánlják fel, ezzel is jelezve, hogy a keresztyén ember hálás minden isteni jóért, és a gesztus nagymértékben javítja az adakozási kultúrát is. A Dunamelléki Református Egyházkerület élen jár a közadakozásokban, és nagy létszámmal vesz részt a közös egyházi szervezésű rendezvényeken.
– Ez nem ok a dicsekedésre, de ok arra, hogy belássuk, sokkal több reménnyel támaszkodhatunk magunkra, függetlenítve magunkat esetleges külső forrásoktól – tette hozzá.

Csatákat kell vívni
A hitoktatás új rendje is bekerült a püspöki jelentésbe. Az egyházvezető köszönetet mondott a hittantanároknak, hitoktatóknak, lelkipásztoroknak, gyülekezeteknek és az egyházi adminisztrációs munkatársaknak, akik az új rend kialakulásának nehézségei közepette is bátran láttak a nehéz munkához.
– Az átstrukturálódás évekig tartó folyamat lesz, és menet közben még várhatók nehézségek, ám ha három-négy év múlva megfelelően és jól képzett hitoktatókat tudunk szolgálatba állítani, látni fogjuk, hogy a változtatás inkább hasznunkra lesz, mint kárunkra. Egyházkerületünk népmozgalmi adatai is ezt a reményt támasztják alá. A keresztelők száma plusz-mínusz 10 százalékos mozgással évek óta ugyanazt mutatja: 2003-ban 4661 keresztelő volt egyházkerületünkben, 2012-ben 4600. A konfirmációk száma is évek óta 2700-2800 között mozog, az esküvők száma is stabilizálódott, míg a temetések száma folyamatosan csökken. Ugyanakkor tíz évre visszatekintve tavaly volt az első esztendő, amikor nőtt a választói névjegyzékekbe felvettek száma.

Új templomok
Az elmúlt évben négy teljesen új református templom épült a Dunamelléki Református Egyházkerületben, és nyolc építése van folyamatban – tudtuk meg a jelentésből.
– Ezek az új templomok nem a régi templom helyére épülnek, hanem valóban új közösségek új templomai lesznek. Így örülünk együtt egy-egy gyülekezettel, ha jubileumot ünnepel, ha valamit anyagi erőket megmozgatva felújít, ha új szolgálót hív meg és iktat be, és ha alapos tervezés és nagy lelkierő mozgósítása mellett intézményt alapít(...) Ezek döntő többségéről egyházkerületünk hírportálja, a Parókia is rendszeresen tudósít.

A törvényekről
A tavasszal elfogadott lelkészekről szóló törvényről úgy fogalmazott a püspök, hogy sok tapasztalatot fogalmazott meg a törvényalkotás szintjén, ugyanakkor számos olyan utat nyitott meg, amelyek meglehet, hamarosan zsákutcának bizonyulnak. A törvény alapvető rendelkezéseihez igazodva az esperesekkel elkészítik az egyházkerület új szabályrendeletét a lelkészekről, és ezt a Jogi Bizottságon keresztül a következő közgyűlés elé terjesztik.
– Egyházunk új gazdasági törvénye minden egyházi szervezetet minden szinten érint, így azokat a gyülekezeteket is, ahol nem jelenik meg ugyan az állami gazdálkodási szabályokhoz való igazodás kötelessége (pl. intézményfenntartás, -gazdálkodás, pályázat), hanem csak saját bevételeikből kell a maguk bölcsessége szerint gazdálkodniuk. Sikerült elérnünk a törvényalkotás során, hogy a zsinat Gazdasági Bizottsága a törvény hatályba léptetésekor (január elsejére) olyan egyházközségi szabályrendelet-mintákat is közzétesz, amelyek segítik a gyülekezeteket, hogy a maguk helyzetére alkalmazva juttassák érvényre a törvényben foglaltakat. Ez a törvényünk majdnem ugyanolyan fontos, mint a lelkészekről szóló törvény, mert bizony, sokszor egyáltalán nem rosszindulat visszaélési szándék vagy hanyagság okozott gondot az anyagiak terén, hanem a nagy törvény alkalmazhatatlansága, vagy – ahogy a zsinaton divatba jött a szó - életszerűtlensége.

Megláthatjuk
Szabó István szerint az egyházmegyékre és a kerületre vár, hogy a következő esztendőkben tisztázzák az egyházi intézmények és a gyülekezetek bonyolult összefüggését, a prioritásokat.
– A zsinat által felállított Egyházi Jövőkép Bizottság jelentése is erős impulzusokat ad ehhez. De amit nagy átfogó rendszerekben nem mindig lehet észrevenni, azt mi igen jól megláthatjuk a magunk körében. Tegyünk lépéseket ebben az irányban, s nemcsak azért, mert a gazdasági törvény ezt eleve kikényszeríti, hanem legfőképpen azért, hogy az instituálás korszaka után is tisztán és világosan lássuk, mire irányul egyházi életünk lényege.

Közelegnek a választások
Szabó István felhívta a figyelmet, hogy jövőre parlamenti, uniós és önkormányzati választások lesznek, és már most látható, hogy sokan az egyházellenességgel próbálják szavazótáborukat mozgósítani.
– Addig ez nem rendít meg minket, amíg világos, hogy Krisztus és az övéi ellen irányul a mesterkedés – elküldelek titeket, mondja Mesterünk, mint juhokat a farkasok közé (Máté evangéliuma 10. rész 16. vers). Akkor van gondunk, ha magunk szolgáltatunk emberi gyarlóságból alapot a vádra – tette hozzá az egyházfegyelmi eljárásokra utalva.
– Bízom abban, hogy akár hivatali hanyagság, akár felelőtlen gazdálkodás, evangéliummal ellentétes magatartás, tanfegyelem, akár botránkozás és botránkoztatás okán indított vizsgálataink azzal az eredménnyel végződnek, amire minden igazi egyházfegyelem céloz, ez pedig a vétkes megjobbulása.

A püspöki jelentésben Szabó István megköszönte a nyugdíjba vonult lelkipásztorok sok évtizedes munkáját, hűségét, és megemlékezett a tavalyi közgyűlés óta elhunyt lelkipásztorokról is.
A közgyűlésen lelkészi esküt tett, valamint átvette lelkészi oklevelét: Bíró Zsuzsa, Farkasné Tóth Zsuzsanna, Fodor István, Kiss Gergely István, Kókai Géza, Murányi Melinda, Nagy Dávid, Szűcs Tamara, Virág Balázs és Zsengellér-Kekk Edina.

Bomba
Este 26 református lelkipásztort szenteltek volna fel a Nagyvárad téri református templomban, azonban második világháborús bombát találtak a közelben, így a lelkészszentelési istentiszteletet december elsejére halasztották. 

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás