A Sárospataki Református Presbiteri Népfőiskola két éves képzésének első évfolyama zárta le itteni tanulmányait. Egy ilyen, több évszázados intézmény életében a maga ünnepélyessége ellenére is megszokott, hogy évente újabb hallgatók végeznek. Ez a mostani mégis történelmi alkalom. A lelkészek mellett az utóbbi években hitoktatók és lelkipásztori munkatársak is indulnak már szolgálatukra, küldetésükre az Akadémia falai közül. Hálásak vagyunk azokért, akik ezen a szakirányon tanulnak, hiszen felnőtt, többnyire családos, polgári foglalkozású emberekként tanulási vágyukkal, élet- és gyülekezetszemléletükkel sajátosan gazdagítják az intézményt és segítik a gyülekezetekkel való kapcsolatot. Éppen ezen a területen érezzük különösen fontosnak, történelminek az oktatási lehetőség kiegészülését a presbiterekkel, gyülekezeti tagokkal.

Azzal ugyanis, hogy az ő felvértezésük is részévé válhatott a teológia szolgálatának, az Akadémia egy fontos és sajátos vonása erősödhetett tovább: a gyülekezetekkel, a gyülekezeti élettel való szerves és közvetlen kapcsolat.

A presbiteri népfőiskolai képzésben résztvevő mintegy hatvan testvérünk a szó szoros értelmében a gyülekezetek követe a teológián, akik itt a mai gyülekezeti élet örömeit, gondjait, sajátos feladatait, kérdéseit szólaltatják meg. Ezt az életkorra, polgári foglalkozásra nézve nagyon sokszínű közösséget örömteli módon egyformán jellemzi a gyülekezeti életben való helytállásra, az engedelmes keresztyén életre és megáldott szolgálatvégzésre való igyekezetet.

Nagyon jó érzés látni rajtuk azt, hogy küldetésük betöltése érdekében milyen odaszánással igyekeznek hitben, ismeretben és tapasztalatokban is gyarapodni, s mennyire készek ezért időben, erőben és anyagiakban is komoly áldozatot hozni.

Ez a csoport ilyen módon fontos alkotó tagjává vált az Akadémia közösségének. Jelenlétük formálja az intézmény lelkiségét, az oktatók számára pedig kihívást is jelent és lehetőséget biztosít arra, hogy újra és újra szembesüljenek a mai gyülekezeti élet hitbeli és gyakorlati kérdéseivel, szükségeivel, s azokban igyekezzenek a hallgatókon keresztül minél hatékonyabb segítséget nyújtani a gyülekezeteknek. Ezen a területen különösen is szeretnénk hasznosítani az elmúlt két év tapasztalatit. Arra törekszünk, hogy az oktatott anyag minél kevésbé elmélet legyen, hanem hatékonyan segítse a résztvevőket gyülekezeti küldetésük betöltésében.

Mindezen keresztül az a szükséges és egészséges kölcsönhatás valósulhat meg, melyben a gyülekezetek / gyülekezeti tagok és az Akadémia kölcsönösen segíthetik egymást Istentől nyert szolgálatuk végzésében.

A mostani, két éves felkészülési szakasz, melyben évente hat kétnapos találkozásunk volt, májusban vizsgával, június 26-án pedig a tanévzáró istentisztelet keretében ünnepélyes továbbindítással zárult.

Hálával gondolunk itt azokra a testvérinkre is, akik a korábbi években a levelező képzés első évfolyamához csatlakozva vettek rész az Akadémiai munkájában, s végzik tovább a szolgálatukat ott, ahova Isten állította őket. Legyen életükön, munkájukon Isten áldása.

Reménységgel készülünk ennek a munkának a folytatására. Szeretettel hívjuk, várjuk azokat a testvéreinket: presbitereket, gyülekezeti tagokat, akik készek ilyen küldetést, követséget vállalni a Sárospataki Teológiai Akadémián, s ezen keresztül felkészültebben végezni azt a feladatot, melyet Isten otthon bízott rájuk: áldást nyerni és áldássá lenni.

Pásztor Gyula

akadémiai lelkipásztor

A Magyar Református Presbiteri Szövetség ajánló sorai

Isten iránti hálával küldjük el levelünket mind azokért a hűséges szolgákért, munkatársainkért és gyülekezeteink tagjaiért, kik áldások hordozói, közvetítői és Isten országának építőmunkásai, egyházunk és egész nemzetünk életében.

Szövetségünk önkéntes testvéri közössége is ebben a munkában szeretne folyamatosan jelen lenni a maga erőtlen, de Urunkra figyelő szándékával.

Ezzel a lelkülettel talán nem okozunk sérelmet, ha szerényen, de ismételten bekopogtatunk és szeretettel hívunk egy-egy presbitert vagy gyülekezeti tagot testvéreink gyülekezetéből is a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Presbiteri- és Gyülekezetimunkás-képző Népfőiskolájának előadásaira.

Miért bátorkodunk ezt tenni?

Azért, mert ebben a képzésben olyan nagy lehetőséget látunk, melyet nagytiszteletű Pásztor Gyula akadémiai lelkipásztor és előadó gyönyörűen fogalmazott meg mellékelt írásában.

Azért, mert gyülekezetnek, és teológiának egyaránt égetően szüksége van arra az élő kapcsolatra, melyet ez a Népfőiskola jelent, s melyről az elmúlt két esztendőben nagyon jó bizonyságot nyerhettünk.

Azért, mert Testvéreink egyre átgondoltabb felkészítése,  bár a számok ma még csak jelzésértékűek, megerősíti azt a legfelelősebb igei-teológiai látást, hogy a presbitereink és gyülekezeti tagjaink munkálkodása nélkül elvégezhetetlen a reánk bízott feladat, és elérhetetlenek a népszámlálásban magukat reformátusnak valló testvéreink.

Milyen áldozatot kell ezért hoznunk?

Ha arra gondolunk, hogy egy magyar állampolgár ma általában napi négy-öt órát, azaz évente mintegy két hónapot tölt a képernyő előtt, akkor valóban nem elképzelhetetlen – hogy alvással együtt – hét napot a Kollégium falai között töltsön egy iskolai évben egy-egy testvérünk, és ennyit fordítson otthon a felkészülésre is. A képzést pedig díjmentesen kapják hallgatóink.

Milyen légkörben folyik a képzés? Talán éppen ebben, a testvéri légkörben kapja a jelentkező hallgató a legnagyobb ajándékot. Nem „leckéztetés”, nem zavarba hozatal a cél, hanem a professzorok, előadók és hallgatók közötti testvéri kapcsolat kialakítása, melyben új ismeretekkel és látásokkal gazdagszik az idősebb élet is. Kérdései és tapasztalatai pedig tanárait is gazdagítják.

Ezek nagyon fontos szempontok és információk, mert érthető, ha egy idősebb közösségben már megbecsült testvér nem akarja kitenni magát diákos elmarasztalásnak, vagy megszégyenülésnek. Őszintén írhatjuk, hogy mindenki megbecsülést és szeretetet fog itt kapni és tapasztalni, és saját és családja élete nagy meggazdagodásával zárja majd tanulmányát.

A második világháború után a Tiszáninneni Egyházkerület presbitériumai egyen-egyenként olyan történelmi értékű döntést hoztak, hogy minden állami támogatás megvonása mellett is fenntartják a kollégiumot. Ennek ellenére elvették tőlünk kollégiumunkat. Nekünk Isten visszaadta ezt a kincset, s a mi kérdésünk most az, hogy hívő szívvel birtokba tudjuk-e venni történelmi örökségünket. Kárpátaljai testvéreink már tízen jelentkeztek, pedig nekik a határon esetleg órákat kell majd várakozniuk télen is, de élni és növekedni akarnak.

Vágyunk rá, hogy testvéreink gyülekezetéből is köszönthessenek, szerethessenek és taníthassanak valakit Sárospatakon!

Jelentkezési határidő: 2010. szeptember 30.

Elérhetőségek:

- e-mail: dekania@srta.hu

- tel. és fax-szám: 06 (47) 312-047

- postacím: 3950 Sárospatak, Rákóczi utca 1.

Sárospatak, 2010. szeptember 14.

dr. h.c. Szabó Dániel

dr. Szilágyi Sándor