Budapest egyik különleges, Istentől megáldott helye a fasori református templom. A környék társasházaiból csodálkozva szemlélik az ott lakók, milyen sokan sietnek vasárnaponként háromnegyed tíz és tíz óra között a templomba, idősek, felnőttek vegyesen, sokan karon ülő kisbabával, fiatalok, tizen-huszonévesek. Arcukon öröm. A most 101 éves templom nemcsak a karácsonyi és a húsvéti istentiszteleteken telik meg. Úgy jönnek ide a hívek, hogy itt Isten beszédét hallják. Számukra nincs hétköznapi és vasárnapi élet, a kettő egy és ugyanaz, a hétköznapokat is az Úrra figyelve igyekeznek élni. Otthonaikban a Biblia nem porosodik egy elfeledett polcon, naponta olvassák. Sokuk ezzel kezdi a reggelt: mit mond az Ige? Itt, a Fasorban életünk legnagyobb kérdése, az, hogy van-e üdvösségünk vagy nincs, nem marad rejtve. Több mint száz éve világosan hangzik az evangélium és sorra nyílnak meg a szívek.

A fasori református gyülekezet életében nagy változás ment végbe, mégis azt lehet mondani: a legfontosabb nem változik. Csaknem húsz év Istentől gazdagon megáldott szolgálat után Végh Tamás lelkipásztor nyugdíjba vonult, utóda Pataki András Dávid lett, aki hatodéves teológus hallgatóként tíz éve kezdte itt szolgálatát. Most az Úr megerősítette ezen a helyen. Beiktatására október 4-én került sor, szolgálatára többek között az egyházmegyét, a kerületet, és a „bölcsőt jelentő" Pasaréti Református Egyházközséget képviselő lelkipásztorok, barátok, s a fasoriak: Végh Tamás, az előd, valamint Somogyi Péter lelkésztárs, s Devich Márton főgondnok kért áldást. Az igehirdetést Szabó István püspök tartotta, jelen volt Simonfi Sándor esperes, Cseri Kálmán nyugalmazott lelkész, valamint Balla Péter professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora is.

Az evangélium ereje
Szombat, tíz óra, borús, esős őszi délelőtt, de a templom ezen a napon is csaknem megtelt. A gyülekezet tagjai Isten szavát akarták hallani. Mit mond Pataki András Dávidnak és mit nekünk? Az Ige Lukács evangéliuma 3. részének 1-22. verse alapján hangzott. Az intés rögtön az elején elhangzott: a lelkipásztor legyen bátor és ne akarjon mást, csak az evangéliumot, az „üdvösség beszédét" hirdetni, mert feladata mindenkor Istenre, Jézusra mutatni. „És a gyülekeztet se akarjon mást hallani!"- mondta Szabó István püspök. Jézus kora pontosan olyan volt, mint ma - vont párhuzamot a múlt és a jelen között. Ahogyan akkor, ma is vannak hatalmaskodók, akiknek azt kell mondani, ne hatalmaskodjatok, a képmutatóknak, hogy ne áltassák magukat, a régmúlton merengőknek pedig azt, térjetek meg. „Mert van-e érvényesebb egyetemesebb, szívünkig hatóbb üzenet ma is, mint az, hogy térjetek meg?"- kérdezte. Akik erre legyintenek, s azt mondják, régen lehet, hogy így volt, de ma egész másképp van, azoknak azt kell mondani, nincsen másképp. Az evangélium Isteni ereje ugyanúgy érinti meg ma is a szíveket, ahogyan több ezer éve. „Amikor Isten evangéliuma eltalálja az ember szívét, akkor előkerül az a sokszor kimondott, máskor elrejtett nagy ügy, az üdvösség-ügy, amit általában el szoktunk passzolni"- figyelmeztetett az igehirdető. Mindig találunk nála fontosabbat, s azzal nyugtatjuk magunkat, ráérünk még ezzel a kérdéssel foglalkozni.

A püspök arra buzdította lelkésztársát, hogy Isten erejével hirdesse az Igét, s senki ne tudjon mást kérdezni, mint azt: „Mit akarsz, hogy cselekedjem?" Az örömhír ma is ugyanúgy szól, s itt és ma kell Isten elküldött embereinek hirdetnie. „Arra buzdítalak 2014-ben a Fasorban, ahogyan elődeid is mindig erre igyekeztek, ne vezesd a gyülekezetet sehova máshova, csak Krisztushoz!". A híveket pedig arra intette: „Ezt kérjétek Tőle, ezt várjátok, ezt kérjétek számon tőle, mindig és csak ezt." Az evangélium ereje azonban nem emberi szóból származik- figyelmeztetett a püspök. – Amíg a Lélek nem tanúskodik, hogy Ő az, tudjuk, a szavunk csak szó, a beszéd csak beszéd, a prédikálás csak bűvészmutatvány. De ha a Lélek tanúskodik, Isten Igéje – magyarázta. Arra kérte a lelkésztársakat, a presbitereket és a gyülekezet tagjait is, hogy szüntelenül ezért imádkozzanak. A világ várja a Megváltót. De hol van Krisztus a mi időnkben?– kérdezte. – Talán beslattyog a tömegben és megkeresztelkedik ő is szinte észrevétlenül, mint János idejében vagy próféta alakban látjuk meg őt?
Nem. Mint rámutatott, ott van, ahol megnyílik az ég, s ha megnyílik, arra a kérdésre, mit cselekedjünk, az a válasz, hogy mi is megnyitjuk a szívünket Isten beszéde előtt.

Kulcs és pecsét
Kiemelte, a mai alkalom nem pusztán egyházjogi aktus, jó reménységgel lehet a gyülekezet afelől, hogy a Lélek fogja beiktatni. A lelkésztársak által mondott áldó Igék mind ugyanarra mutattak: „Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." 2Tim 4.2

Simonfi Sándor esperes adta át Pataki András Dávidnak a Budapest-Fasori Református Egyházközség kulcsát és pecsétjét. – Nem azért, hogy Neked kelljen naponként kinyitni a hivatal ajtaját, hanem jelképesen, hogy még ha kézbe sem veszed, akkor is küldetésedre emlékeztessen: az Igén keresztül sok ember útját nyisd meg Isten felé Krisztus váltságáldozatán keresztül. A hivatali pecsét pedig emlékeztessen arra a küldetésedre is, hogy Te magad is pecsét légy. Élj úgy a gyülekezetben, hogy mindent, amit csak hirdetsz, az életed hitelesítse – hangzott az intelem.
A beiktatás egyik megható pillanata volt, amikor édesapja szólt Pataki András Dávidhoz. Arról beszélt, tudja, nem könnyű a szószéken állni, mert míg a hétköznapi ember, az egyszerű hívő elbújhat a tömegben, s leplezheti gondjait, a lelkipásztor örökké reflektorfényben van. Ami a szívében, az tükröződik arcán, megmutatkozik prédikációjában. „Abban bízom, hogy ha az Úr ideállított a Napra, meg fogja adni az erőt, hogy elviseld." Pataki András Dávid köszönetet mondott lelkésztársainak, s örömét fejezte ki, hogy a fasori gyülekezetben folytathatja szolgálatát. A Róma 8-at idézte, s mint mondta, „Istennek az a célja az ő népével, hogy hasonlókká legyünk az ő Fia képéhez. Aki találkozik velünk, lelkileg belül Jézus Krisztust lássa, az Ő szavát hallja, Jézus Krisztus életét, halálát, feltámadását ismerje meg. Hogy Őt dicsérjék, aki a mi életünkben jelen van, az Ő győzedelmes élete a mi életünkben is megjelenjen."

Cseke Hajnalka
 

NÉVJEGY
Pataki András Dávid lelkipásztor 2005-ben szerzett diplomát a Károli Gáspár Református Egyetem teológia karán, doktorandusz, oktat az Újszövetségi tanszéken. Az ELTE történész-francia szakát is elvégezte, történész diplomával rendelkezik. Tíz éve házasodott meg, felesége, Pataki Dorottya Margit spanyol–portugál szakos tanár; négy gyermekük van: Sára, Sámuel, Jonatán és Áron.