Ebben az esztendőben ünnepeli a református egyház a Heidelbergi Káté 450 éves évfordulóját. 1563. január 19-én írta alá III. Frigyes pfalzi választófejedelem a Heidelbergi Káté előszavát. Eredeti címe így hangzott: „Katekizmus vagy keresztyén oktatás, amint azt a pfalzi választófejedelemség egyházaiban és iskoláiban gyakorolják". Ez a 129 kérdésből álló hitvallás a történelem során igazi bestseller lett, több mint ötven nyelven olvasható és a református öntudat alapja évszázadokon keresztül.

Hogy kinek mi jut eszébe vagy milyen érzéseket vált ki belőle, ha a Heidelbergi Kátéra gondol, azt gondolom, nagyon sokféle lehet. Van, akinek a felnőtté válás egyik meghatározó élménye, van, akinek a konfirmáció ünnepi istentiszteleti hangulata, és akad olyan is aki, ha visszagondol rá, már csak az ajándékok tömege, esetleg az emléklap díszítése maradt meg emlékezetében.

A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye idei konfirmálóinak azonban egy élménnyel több jutott a jubileum alkalmából, ugyanis egy rendhagyó megemlékezéssel kapcsolódott az ifjúság az egész éves ünnepségek sorozatába. Hangos kátéfelmondásra sereglettek össze az egyházmegye minden szegletéből a népviseletbe, ünneplőbe öltözött ifjak.

Már a meghívó is sejtette, hogy itt valami rendkívüli, a hagyományostól eltérő megemlékezés várható. A székelyudvarhelyi belvárosi református templomban Iszlai Béla parajdi gyakornok lelkipásztor igehirdetésével vette kezdetét az ünnepi délelőtt, majd ezt követően Kántor Csaba esperes, Tőkés Zsolt főgondnok és Bekő István Márton kathekétikai előadó köszöntötték a templomot zsúfolásig megtöltő ifjúságot. A köszöntések után Pitó Zsolt bágyi lelkipásztor a Kátéról és annak kulcsfontosságú üzeneteiről tartott előadást.

450 év, 450 méter
Ami ezután következett az tette igazán egyedivé a megemlékezést. A meghívóban a következő programpont így szerepelt: Lépjünk 450 métert a 450 év alkalmából! Előzőleg a szervezők gondosan lemérték azt a 450 métert a város főterén, amit a résztvevők hangos énekléssel tettek meg a hitvallásra emlékezve. A kollégium udvarára beérkezve az éneklő tömeget a Somos zenekar tagjai várták. (A 2005-ben alakult Somos zenekar 2008 nyarán újszerű megoldásba fogott: az erdélyi protestáns - református, unitárius és evangélikus - énekeskönyvekből kiválasztva a magyar és népi énekeket áthangszerelte népzenei kíséretre.) A Heidelbergi Káté négy kérdését (1, 21, 32, 54) Bekő István Márton olvasta fel az ünnepi emelvényről, melyre az egybegyűltek hangosan, közösen és egy akarattal mondták a választ.

A kérdések között a Somos zenekar egy-egy templomi ének átdolgozással tette színesebbé, „hangosabbá" az ünnepséget. A hangos vallástétel megerősítése volt annak a jelmondatnak, amit a szerzők 450 évvel ezelőtt papírra vetettek és amelyet a mai szekularizált világba a keresztyén embernek bele kell harsogni: „Jézus Krisztus tulajdona vagyok"!

Szöveg: Juhász Ábel református lelkipásztor
Fotó: Farkas Bálint