A hit megvallása és a hit
A Dunamelléki Egyházkerület püspöke szerint a hit az a mozzanat, amikor az ember beleegyezik az Isten igazságába, és ezt az igazságot továbbadja. A hit egyik legfontosabb eleme az ismeret: Isten igazságának és szeretetének ismerete. Isten Igéjére figyelve újból és újból kénytelenek vagyunk megfogalmazni először magunk, aztán testvéreink, aztán korunk számára, hogy mit is hiszünk valójában. E megfogalmazás során tisztázódik bennünk igazán hitünk lényege. Ezért hit és hitvallás összetartozik. Miközben az Ige parancsának engedve számot akarunk adni másoknak a bennünk lévő reménységről (Péter első levele 3. fejezet, 15. vers), azonközben kényszerülünk arra, hogy magunk számára tisztázzuk keresztyén hitünk legfontosabb elemeit, igazságait. Ez a tisztázódás azonban soha nem egyénileg megy végbe, hanem mindig a gyülekezet közösségében, az Isten szavára együtt figyelő szentek közösségében, ahol Isten igazságát egyre jobban megértjük, annak engedünk, és ebben az engedésben egymással is egyetértésre jutunk, valamint ehhez a konszenzushoz mindaddig tartjuk magunkat, amíg a szentek közössége ebben a folyamatban még kristályozottabb felismerésre nem jut.

„Ennek nagyon erős aktualitása van ma is. A 21. század kezdetén mi, keresztyének önmagunknak is adósai vagyunk – azzal is, hogy az Apostoli Hitvallásban foglaltakat végiggondoljuk. Sőt, merem ezt kiterjeszteni: adósok vagyunk azzal is, hogy általában a hitünk tartalmát végiggondoljuk. Adósok vagyunk, mert alig beszélünk a hitünkről" (10. oldal). Bensőségesítettük a hitet. Pedig bibliai parancs, hogy egyik hívő mondja el a hitét a másiknak (Rómaiakhoz írt levél 1. fejezet 12. és 17. verse), és eközben egyre érik bennünk az Igén tájékozódó hitünk tartalma, hogy a világ felé is „kivallhassuk", amit hiszünk; de a bibliai parancson túl a hit természetéből következik az, hogy meg akar nyilatkozni, sőt, bármit mondunk, az csak a hitünkből következhet.

A hit megvallása és nem a hit „élvezete"
A szerző felemeli hangját az individualista keresztyénség, kegyesség, lelkiség, írásértelmezés minden fajtája ellen; amikor a hívő ember csak azért akar hinni, hogy neki jobb legyen, hogy az ő problémái megoldódjanak, és ha egy adott gyülekezetben nem kap neki megfelelő „szolgáltatást", akkor odébb áll. Ez a jelenség „spirituális wellnessközösséggé" alázza a Krisztus testét; fűzögeti a „lelki cipőfűzőt", de a cipőről lényegileg nincs szó.

Korunkban sajnos átkerült a hangsúly a keresztyén közösségről az egyes keresztyén hívőre, és így gyülekezeteink is egyre inkább az egyes ember kérdéseivel, vigasztalásával, lelkével foglalkoznak az igazán nagy teológiai, egyházi, társadalmat is átható kérdések helyett. A komoly, Igére figyelő szándék, Igét tanulmányozó, szentlelkesen elmélyült munka és az ebből fakadó hitigazságok ismerete helyett az érzelmekre és a különböző „lelki technikákra, hatásos lelki bűvészmutatványokra" tolódott át a hangsúly. Korunk tendenciáinak engedve hitünkből is magánügyet csináltunk, nem tudunk, nem is merünk a hitünkről bátran, határozottan bizonyságot tenni, és ennek mentén a körülöttünk lévő erkölcsi és társadalmi kérdésekben állást foglalni.
Ez a kötet arra figyelmeztet bennünket, hogy az Igére figyelve meg kell fogalmaznunk és vállalnunk kell Isten igazságát egy mindent megkérdőjelező és gyanú alá rekesztő korban, de mindezt azzal az alázattal, hogy előttünk már ezeket az igazságokat megfogalmazták, és mi „Isten elválasztó kegyelme folytán hitvallásunkban is egy nagy folyamat részesei vagyunk".

A hit megvallása és egy tudós teológus hitvallása
E kötetből is azonnal szembetűnő a Dunamellék püspökének közismerten magas szintű teológiai tudása, szakmaisága, óriási műveltsége, éles elméje. Ezt a hatalmas tudást azonban mindannyiunk számára érthető módon tolmácsolja. Úgy, hogy az Apostoli Hitvallás magyarázata személyes vallástétele is egyben. Így a kötet méltó lesz az elején olvasható mottóra: „A Hitvallást nem így mondjuk: credimus – hiszünk, hanem így: credo – hiszek!"

Ebből a kötetből minden gyakorló keresztyén sokat tanulhat. Ez a kötet az Ige világosságában, hitvalló eleinkre figyelő alázattal, ugyanakkor korunk kontextusában állva rendet tesz a fejekben és a szívekben. Ne felejtsük el, hogy ezeket az igehirdetéseket a rendszeres teológia professzora mondta el Isten eszközeként az Apostoli Hitvallásról. Ez a tény végigkövethető a kötetben: rendszerezés, tisztázás, elhatárolás, világos megfogalmazás a jellemzője minden prédikációnak, a teológiai összefüggések láttatása és mindenekelőtt Isten Igéjének, a Teljes Írásnak tisztelete.
Erre a megállapításra csak egy példát említek a szentek közösségéről szóló cikkely alapján mondott prédikációból idézve: „Isten szentekül hívott el, vagyis elkülönített és magának fenntart, megkülönböztet és nem kever össze a világgal... Jézus Krisztus leült a bűnösök asztalához, és velük együtt evett, de nem nyitott velük közös éttermet, a bűnösök barátja volt, de nem az üzlettársa..." (210. oldal)

A hit megvallása és a hitvallásról szóló igehirdetések
Ezek az igehirdetések számomra homiletikailag is minták, hiszen az Apostoli Hitvallás egyes cikkelye tematizálja az igehirdetést, de a cikkely gyökerében lévő Ige, mint textus határozza meg a mondanivalót, az igehirdetés gondolatmenetét, a hitvallási cikkely eleven, élő, mai módon szentlelkes kifejtését, miközben az igehirdetés címe tömören utal az Igéből és a cikkelyből következő igazságra.

Ezek az igehirdetések olyanok, mint amikor Jézus beszélgetett az emmausi tanítványokkal, és közben a tanítványok kérdéseire válaszolt, és felfedte nekik az Írások értelmét. Nem véletlen, hogy az igehirdetés tudományának, a „homiletikának" szakkifejezése erre a beszélgetésre utalva született meg, miszerint az Istennek kedves igehirdetés is ilyen beszélgetés, miközben maga az Úr szól, felfedve nekünk az Ige üzenetét (Lukács evangéliuma, 24. fejezet, 14. és 27. vers). A könyv megjelenésében is gyönyörű.
Nekem ez a kötet minden tekintetben igazi karácsonyi ajándék.

Steinbach József 

 Bogárdi Szabó István: Hittem, azért szóltam. 
Keresztút Kiadó, Budapest, 2011. 
A cikk a Dunántúli Református Lap 2011. karácsonyi számának hasábjain jelent meg.

A könyv megvásárolható a Harmat Kiadónál és a Kálvin Kiadónál.