„Ide tartozol" – ez volt a Református Missziói Központ fórumának idei mottója. A budapesti rendezvényre az ország minden pontjáról eljöttek a központ munkatársai, akik közül többen beszámoltak a munkájukról, motivációikról és a kihívásokról. Rigó Istvánné, az iszákosmentő misszió munkatársa korábban maga is alkoholfüggő volt.
– 2001-ben egy közúti balestben szörnyethalt a férjem, és magamra maradtam három gyerekkel egy nagy családi házban. A legnehezebb az volt, hogy megküzdjek a férjem hiányával, pótolnom kellett őt mint apát és azokat a munkákat is, amiket korábban ő végzett a családban. Felelősségteljes munkaköröm volt, egy bankban dolgoztam, de sajnos depressziós és szívbeteg lettem, alvászavarral küszködtem, majd az alkoholhoz nyúltam. Leszázalékoltak, majd végül egy meghiúsult öngyilkossági kísérlet után kerültem a dömösi református iszákosmentő misszióba, ahol megszabadultam az alkoholizmustól. Ennek csaknem hat éve, majd öt éven át jártam be a misszióba önkéntes segítőként. Tavaly óta vagyok az RMK munkatársa és olyanoknak segítek, akik hasonló gondokkal küszködnek, mint korábban én is. Tudom, hogy a társadalom megítélése az alkoholistákkal szemben sokkal szigorúbb, mint más szenvedélybetegek esetében. Pedig nem tudhatja senki, miért nyúl valaki a pohárhoz. A saját példámon keresztül el tudom mondani, hogyan szabadultam meg a kínoktól, talán így segíthetek a leginkább.

Itt meghallgathatja a Rigó Istvánnéval készült interjút.

Elérhetetlen messzeség?
A jándi Bölcs Salamon Tanoda működésének néhány szegmensét ismertette kérésünkre Szabóné Koncz Zsuzsanna projektmenedzser. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen évek óta nem működik általános iskola. A tanodában három pedagógus foglalkozik délutánonként a felső tagozatos gyerekekkel.
– A tanodában nem követjük az iskolai tanítási formát, ahol a tanár a katedra mögül adja az utasításokat, hanem közös, gyakran játékos munka folyik. A lemaradókat felzárkóztatjuk, és a többiekkel is külön foglalkozunk. Gyakran a legegyszerűbbnek tűnő dolgokat is meg kell tanítani a gyerekeknek, a múltkor például egy védőnő segítségével a fogmosást magyaráztuk. A kiscsoportos foglalkozásokon olyan dolgokról is érdeklődhetnek a fiatalok, amikről otthon nem mernek kérdezni, vagy nem is kapnának megfelelő választ. Gyakran járunk kirándulni, a közelmúltban az állatkertbe látogattunk. A hozzánk járó – vásárosnaményi kistérségben élő – gyerekek szülei főleg közmunkából élnek, egy állatkerti belépő megvásárlását nem engedhetik meg maguknak. Jártunk már a parlamentben és korcsolyázni is. A közeljövőben étterembe megyünk, a legtöbb gyerek oda sem jutott el soha, számukra még egy gyorsétterem is elérhetetlen messzeség.

Megbecsülést érzek
Szakáll Zsombor, a református vakmisszió nem látó munkatársa a misszió debreceni központját vezeti.
– Az evangéliumi hangtárunkban 12 ezer kazettát gyűjtöttünk össze, könyvek, régi rádiós anyagok, riportok, előadások, hangoskönyvek felvételei találhatók rajtuk. A kazettákat kölcsönözzük, akár postai úton is. Egy vakvezető kutyával járok az irodába, többnyire itt rendezzük, cseréljük a digitalizálandó hanganyagokat, de zömében otthon végzem a munkámat, számítógépen vágok, digitalizálok. Az RMK nagyon jó munkahely, szeretet vesz körül és békességben végezhetjük a szolgálatunkat. Ugyan kapok fizetést a munkámért, de a Jóistennek köszönöm, hogy értékeli ezt a szolgálatot, és az egyház részéről is megbecsülést érzek.
Itt meghallgathatja a Szakáll Zsomborral készült interjút.

Munkát adunk
Keveset tudnak egymás munkájáról az RMK munkatársai, ezért is fontos, hogy évente egyszer megtartjuk munkatársi fórumunkat – mondja Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK lelkész-igazgatója.
– A munkatársak itt találkozhatnak és megismerhetik a másik tevékenységét. Tavaly óta negyven százalékkal nőtt a munkatársaink száma, huszonhárom megváltozott munkaképességű dolgozó is csatlakozott hozzánk. Nagyon fontosnak tartom, hogy esetükben nem gondozást végzünk egyházi intézményként, hanem munkát, feladatot adtunk nekik, és értékes munkatársakat találtunk közöttük. 2012-ben „vettük észre", hogy munkatársként dolgozhatunk vakokkal, siketekkel, enyhe értelmi sérültekkel. Örülök, hogy kipróbálhattuk magunkat ezen a területen. A Református Missziói Központnak tizenkét önálló, differenciált működési területe van, mégis mindannyian egy munkatársi közösséghez tartozunk. Hálás vagyok a munkatársaimért, mert nem nézik az órájukat, rendelkezésre állnak, és vannak olyanok, akikkel szívügyként hordozhatjuk az egyes missziói területeket, együtt imádkozhatunk a munkatársakért, kliensekért. Bízom benne, hogy a missziói központ tényleg kirajzolja azt a keresztet, amit az új logónk is ábrázol. Jézus felé nyújtott kezeinket úgy adhatjuk a társadalomnak, hogy Krisztust közvetíthessük feléjük.

Itt meghallgathatja a Magyarné Balogh Erzsébettel készült beszélgetést.

A legfontosabb célkitűzés
Az RMK szervezeti felépítése nem kötődik a hagyományos gyülekezeti struktúrához – fogalmaz Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke.
– Meg kellett találni azokat az embereket, akik alkalmasak a feladatok elvégzésére, hiszen hiába költünk milliókat valamire, kárba vész, ha nincsenek megfelelő munkatársak. Speciális lelki ajándék, elhívás, szent megszállottság kell ahhoz, hogy valaki a különböző szolgálati ágakban dolgozzon. Ez nem is teszi egyszerűvé a munkatársak közösségben tartását. Az elmúlt évek azonban bizonyítják, hogy a különbözőségek ellenére a legfontosabb célkitűzés megmaradt: az evangéliumot különböző formában, de hitelesen megmutatni az embereknek, úgy, hogy elérjen hozzájuk Krisztus gyógyító szeretete. A szolgálatot nehezíti, hogy a munkatársak maguk is gondokkal küszködő emberek. Ki képes arra, hogy mindig csak átvegye, befogadja mások bajait? Azért fontosak ezek a közösségi alkalmak, hogy a munkatársak megismerjék egymás munkáját, tudjanak egymásnak erőt adni, és lássák, hogy a szomszéd rétje sem zöldebb. A misszió munkatársai sem mentesülnek a bajok alól, de nagy feladatot bízott rájuk Isten: mások segítését. A bibliai alakok közt is láthatjuk, hogy Jákob belesántult az Istennel való küzdelembe. Pál apostol könyörgött, hogy Isten vegye ki a tövist a testéből és gyógyuljon meg. Isten ezeket a törékeny embereket tudja használni, és nekünk is így kell őket megbecsülni.

Itt meghallgathatja a Bölcskei Gusztáv püspökkel készült interjút.

Szerkesztő-riporter: Fekete Zsuzsa