A csereprogramban az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda budapesti, illetve veszprémi fiatalokkal, az erdélyi Sajószentandrási egyházközség fiataljai és angol református fiatalok vettek részt. A csoportban 13-20 év közötti fiatalok ismerkedtek különböző témákkal. A program vezetői Závodi Emese és Molnár Helén lelkésznők, illetve Colin Udall ifjúsági referens voltak a meghívó angol református egyház részéről.

A 10 napos program alatt elsősorban a megbékélésről, a népek közötti együttélésről voltak csoportos beszélgetések és foglalkozások. Minden csoport bemutatta saját országát, és sokat beszélgettünk társadalmunk nagy kihívásairól. A fiatalok közösen, játékos formában feldolgozták a jelenlegi politikai rendszerek hiányosságait és elmondták, hogy ma, a 21. században hogyan lehet egy fiatal felelős keresztyén. Beszélgettünk arról is, hogy mit jelent kisebbségben élni Romániában erdélyi magyarként, illetve a csoport cigány fiataljai megosztották tapasztalataikat arról is, hogy mit jelent ma Magyarországon cigánynak lenni.

A csereprogram alatt nemcsak foglalkozásokon, áhítatokon vettük részt, hanem a konferenciaközpont mögötti kertben fáradtságos munkával egy BÉKE KERT-et is építettünk, amit aztán a falu ünnepélyes keretek között adott át. A kertben a magyar csoport örökbe fogadott egy kis fát, ahol szép virágokat ültettünk, és a parkot minden szeméttől megtisztítottuk.

A program alatt éppen zavargások voltak Londonban. Fontos volt a többnemzetiségű csoport számára az együttes, közös munka, hogy megmutassuk, Krisztusban lehet békességre találni. Ahhoz, hogy a megbékélés megvalósuljon, elsősorban nyitottnak kell lennünk más nemzetek értékeinek, kultúrájának megismerésére. Gyakorlatilag meg kell ismernünk a másik nemzetet, és ennek következményeként ellenségek helyett számos barátot és testvért szerezhetünk, viszályok helyett a kapcsolatok erősítését érthetjük el, a gyűlölködés helyett pedig a szeretet útján járhatunk. Colin Udall, az angol csapat vezetője és házigazdánk záró áhítatában így fogalmazott: a szeretet mindig aktív és elindul a másik felé, míg a magány és az ellenségeskedés elszigetel, és passzivitást szül. A tíz napos együttlétben azon tevékenykedtünk imádsággal és szorgalmas munkával, hogy megismerjük egymást és szeretetben, aktívan együtt munkálkodva a helyi közösség számára is valami maradandót hagyjuk magunk mögött.

Závodi Emese
lelkész