Sikerként értékelték az elmúlt húsz évben megvalósult egyházi ingatlanrendezést a Parlamentben tartott konferencia résztvevői a hét elején. A tanácskozást az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága szervezte.

Hús-vér valóság

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta a tanácskozáson, hogy az egyházi ingatlanrendezést politikai konszenzus övezte az elmúlt húsz évben, és minden ingatlan ügye valamilyen egyetértéssel rendeződött. A KDNP-s politikus érdeklődésünkre úgy fogalmazott: a legnagyobb siker az, hogy jelentős társadalmi konfliktus nélkül történt meg egy hatalmas ingatlantömeg átadása.
– Ez hús-vér valóság és nem absztrakt közgazdasági aktus. Iskolák százai, kórházak és szociális intézmények vannak, ahol az egyházak teljesíthetik küldetésüket. A húszéves folyamat véget ért, az egyházak visszakapták ingatlanjaikat, amelyekkel az egész társadalom javára szolgálnak.

Sikertörténet

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szintén sikertörténetnek nevezte a folyamatot, ami szerinte elsősorban az egyházak türelmének és a kormányzati szerveknél fellelhető folyamatos és stabil szakmai tudásnak volt köszönhető. A miniszter szerint húsz év után újra olyan átalakulás előtt állnak azok az intézményrendszerek, amelyekben az egyházak szolgálatot vállaltak, hogy ma ismét nagy szükség van a türelemre és arra az együttműködésre, amit az egyházak korábban tanúsítottak. A cél az átláthatóbb, finanszírozhatóbb, fenntarthatóbb és színvonalasabb szolgáltatás. 

Nem csak téglák és falak

Az egyházi ingatlanrendezési folyamatban alulnézetből és felülnézetből is benne voltam, lelkészként, majd államtitkárként – mondta Szászfalvi László. Az egyházügyi államtitkár szerint a folyamat nem csak falakról, téglákról szólt az elmúlt húsz évben, hanem egyházak intézményszervezési, közösségszervezési, nemzetmegtartó szerepe kerülhetett újra a középpontba.

Tudunk javítani

Csomós József tiszánnineni református püspök úgy vélte, ha sikertörténetről beszélünk, az is fontos, honnan nézzük. Az egyházvezető szerint ugyanis a helyi közösségek nem feltétlenül sikerként élték meg a folyamatot.
– Itt most összességében látunk csaknem 200 milliárdos pénzmozgást és több ezer ingatlant. A helyi közösségek azonban az ingatlankártalanításba beleérzik azt a romlást, ami az elmúlt 40 évnek köszönhető. Előfordulhatott ugyanis, hogy a szeretett falusi iskolát már nem volt érdemes visszakérni, az érte kapott járadék pedig a töredéke a valós értékének. A nagy siker viszont, hogy egyetlen kormány sem negligálta az ügyet, nem igazán érződött a máshol tapasztalt pártpolitikai hullámzás. A tanulság az, hogy még azon is tudunk javítani, amit a történelem elrontott, hát még a saját hibáinkon – tette hozzá.

Kárpátalján nem adták vissza

Kárpátalján egészen más a helyzet, mint az anyaországban, hiszen ott nem beszélhetünk visszaszolgáltatásról. Sem a földeket, sem a parókiákat nem adták vissza, egyedül a templomokat – mondta Zán Fábián Sándor. A kárpátaljai református püspök abban reménykedik, hogy egyszer születik majd kárpótlási törvény Ukrajnában, és abban ők is kedvező elbírálás alá esnek.
– Nem tudunk olyan listáról sem, amelyben az ukrán állam jegyezte volna azt, hogy bizonyos épületek nem adhatók el, nem privatizálhatók. Az eladások ma is zajlanak, ezért elképzelhető, hogy amit ma még nem veszítettünk el, az holnap megtörténik.
Zán Fábián Sándor úgy vélte, hogy a környező országokhoz képest Kárpátalja van a legnehezebb helyzetben, bár a kultikus helyeket visszakapták, ezeknek az épületeknek sem feltétlenül rendezett a jogi helyzete.

A konferencián elhangzott: az egyházi ingatlanrendezés céljához ért. A folyamat kiváló lehetőség volt a szolgálat kiterjesztésére társadalmi és spirituális szempontból egyaránt. A résztvevők egybehangzóan példaértékűnek nevezték az önkormányzatok együttműködési készségét az állami és egyházi szervezetekkel.

Fekete Zsuzsa