Lukács 23,44-46

 Jézus haláláról

Eljött Jézus végórája
Elhangzott az imádsága.
Véres fejét lehajtotta
A halálos mély álomra.
Csúf keresztfán halt meg értünk
Mi egyetlen békességünk.

Levelében írja szent Pál:
Bűnünk zsoldja a zord halál
Tövisei azt megsebzik,
Ki az Őr ellen vétkezik.
Kárhozat vár mindörökre
A könnyelmű bűnösökre.

Emberek közt egyetlenül
Jézus maradt büntelenül.
Szentlelkétől fogantatva
Ártatlan szűz volt az anyja.
Jézus: Isten tiszta képe
Szent volt egész életébe.'

Istennek e drága Szentje
Ki a törvényt úgy tisztelte,
Miért halt kereszten s ottan
Olyan árván, elhagyottan?
Bűnhődés miért is érte
Azt, akinek nem volt vétke?

Ezekre a kérdésekre
Választ ad Isten Szentlelke:
Azért, mert mi bűnben éltünk
Ő szenvedett meg miértünk.
Őt terhelte tartozásunk
Így lett Ő a mi váltságunk.

Lelkem! Ebből megértheted
Isten Fia tehelyetted
Viselte el a bűn átkát
Te okoztad a halálát.
Halála megváltott téged,
Ez egyetlen reménységed.

Mert nagy teher ült felettem,
Hogy Istenhez hűtlen lettem
Élő lelkiismeretem
Békém összezúzta nekem
Így várt rám a rabság zára
S juték halál pórázára.-

Most így látom életemet:
A Törvény üldöz engemet
Átadott halál kezébe,
És elvitt Bírám elébe.
Ítéletét Ő meghozta
Kárhozatomat kimondta.

Törvény s halál, mint a végzet
Krisztus ellen is föllépett
Kiüldözte Golgotára
Fölvitte a keresztfára
Drága vérét kiontotta,
Életétől megfosztotta.

Ámde Jézus ártatlanul
Adta magát áldozatul
A törvénynek határt szabott
S megmentett engem, a rabot.
Így a halál börtönéből
Kijöhettem kegyelméből.

Véres küzdelmei között
A halálon Jézus győzött
Most már bátran kérdezheted:
Halál! Hol van a tövised?
Örök-élet kapujánál
Csöndes szolga lett a halál.

Nem rettegek többé tőle 

Passió-énekek
Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett
Írta: Hallgrímur Pétrusson
Fordította: Ordass Lajos 
Kép: Füle Tamás