Márk 15,16-19

Krisztus megverettetése

A helytartó parancsára
Szolgahad az Úrra ronta
S Isten ártatlan Báránya
A világért vérét ontja.

Jeromos a híres remete
Úgy tudta, hogy Isten Fiát
Négy durva katona verte,
Szüntelen fokozva kínját.

A Megváltó szent testéből
Alácsurgott drága vére,
Tűrte nagy szeretetéből.
Szálljon áldás szent nevére!

Lásd, Lelkem, a tükörképed!
Lásd a megkínzott Megváltót!
Lásd, mit viselt el teérted!
Lásd, kiben van gyógyulásod!

Négyen kínoznak tégedet.
A rossz lelkiismereted
Elveszi békességedet
És fölzaklatja szívedet.

Lesújt rád az Úr törvénye
Rettenetes ostorával
Örökké fönnáll érvénye
Változatlan szigorával

Harmadik meg a halál
Sebez éle tövisével
Minden utadon megtalál
Kiszáradt, csontos kezével.

Határtalan kínod láttán
Fojtogató erejével
Rád veti magát a sátán
Életed minden bűnével.

Négy hóhérod támadását
Te – Lelkem! – megérdemelted,
De látva szíved sok baját
Jézusod abból kimentett.

Testét ím, csupaszon hagyja
És így vereti meg magát
Csak azért, hogy neked adja
Üdvözítő igazságát.

Bűn-mardosástól, törvénytől
Téged Megváltód megmentett:
Ördögtől, halál-örvénytől.
Mondj hát neki dícséretet!

Engem bűnöm sok sebéből
Kigyógyítottál, orvosom.
És bűnbánatom könnyéből
öröm fakadt, Jézusom! 

Passió-énekek
Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett
Írta: Hallgrímur Pétrusson
Fordította: Ordass Lajos 
Kép: Füle Tamás