Elkészült a magyar nyelv szókészletét reprezentáló, tizennyolc kötetesre tervezett nagyszótár harmadik és negyedik kötete, melyek a b betűs címszavakat tartalmazzák. Az összesen több mint kétezer lapon csaknem ötezer szócikk és hatvanezer példamondat szerepel. A 18 kötetesre tervezett Nagyszótár címszóállománya az 1772 és 2000 közötti időszakból összegyűjtött, megközelítőleg 750 000 szóra épül, melyből a szavak gyakoriságának és fontosságának alapos mérlegelése révén válogattak az alkotók.

Évszázados kéznyomok
– Miután a Magyar Tudós Társaság döntött a „Nagy magyar szókönyv" elkészítéséről, országos gyűjtőakciót hirdettek meg – ismertette portálunknak Szabó Tamás Péter nyelvész, aki részt vesz az akadémiai nagyszótár munkálataiban.
Az önkéntes gyűjtők a kezdetektől cédulákra jegyezték fel a magyar szavakat és szövegkörnyezetüket, hogy rekonstruálni lehessen egy-egy szójelentést és jelentésárnyalatot.
– Az MTA Nyelvtudományi Intézetének pincéje hatmillió cédulát őriz, köztük olyanokat is, amelyeken látható az önkéntesek kézírása még a 19. század végéről. Pályakezdők is részt vettek a gyűjtésben, találtunk olyan cédulaanyagot is, amelyet Horger Antal jegyzett.

Reprezentálja a magyar nyelvhasználatot
A cédulákat a hatvanas évek elejéig írták, majd amikor a nyolcvanas évek közepén újra fellendült a gyűjtőmunka, számítógépes szövegadatbázis kiépítésébe kezdtek. A nagyszótár kiindulási alapját képező szöveggyűjteménynek nemcsak az öt-hatmilliós archivális cédulaanyag, valamint a 27,5 millió szövegszavas, számítógépes adatbázis a része, hanem egy több százmillió szavas szöveggyűjtemény is, amely kereskedelmi forgalomba került, elektronikus adathordozók szövegeit tartalmazza. A teljes korpusz a nyelvújítástól napjainkig terjedő időszak szókincsének metszete, és tükrözi azokat a nyelvi változásokat is, amelyek a szókészletben és a szójelentésekben mentek végbe. Ezzel képet kaphatunk az elmúlt 233 év társadalmi, politikai és kulturális változásairól is.

Intuíció és önfegyelem kell hozzá
Bár a korpusz segíti a nyelvészek munkáját, Szabó Tamás Péter szerint nagymértékben szükség van a szócikkírók intuíciójára és rendszerező képességére a szójelentések és a közöttük lévő kapcsolatok feltárásában. A nyelvészek munkáját más tudományterületeken dolgozó szakemberek is segítik, akik a tudományos szakszókincs jelentésstruktúrájának leírását ellenőrzik.
– A szókészlet leírása más nemzetek nyelvészeinek is nagy falat, hiszen lassú, aprólékos munkát igényel. Sok önfegyelem szükséges hozzá, hiszen mérlegelni kell, hogy az érdekes jelenségek valóban reprezentatívak-e – árulta el a nyelvész.
A nagyszótár eddigi köteteibe a korábbi szótárakhoz képest sok új címszó és néhány új szófaji minősítés került be, bevezették a bokrosított szócikkeket, valamint új jelentéstani és nyelvtani leírást készítettek. A készítők az irodalmi, a köznyelvi és a tudományos nyelvhasználat mellett válogatnak az archaikussá vált szavakból, a csoport- és rétegnyelvek, valamint a nyelvjárások és a szleng szókészletéből is.

Nemcsak szakmabelieknek készül
Annak, hogy Magyarországon miért nem tartunk előrébb a nagyszótár munkálataiban, történelmi és gazdasági okai vannak.
– A világháborúk alatt és között megakadtak a munkálatok, a szocializmus időszakában pedig nagyobb hangsúlyt helyeztek a szélesebb körben használt munkák összeállítására – adott magyarázatot Szabó Tamás Péter.
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársai 2030-ig szeretnék elkészíteni a magyar nyelv nagyszótárát, amely százezer szócikkben mintegy 110 ezer címszót vonultat majd fel. Ahhoz azonban, hogy a terveket tartani tudják, több munkatársra lenne szükség.
Bár a nagyszótár inkább a szakmai közönségnek szól, a készítők szerint jogászok, tanárok, újságírók, bölcsészek, természettudósok, könyvtárosok és könyvolvasók egyaránt haszonnal forgathatják.

Jakus Ágnes