Az Isten kertjében jártunk a Márványos Tamburazenekarral és Nemes Leventével, aki hitről, újrakezdésekről és arról mesélt nekünk, hogyan talált közös pontot Petőfi Sándorral. A Petőfi Irodalmi Múzeumban gyűlt össze a közönség, hogy meghallgassa A világ az Isten kertje című koncertet kedd este.

Az ötlet a múzeum egyik irodalomtörténészének, Ratzky Ritának a fejéből pattant ki, aki szerette volna Petőfi munkásságának sokszínűségét bemutatni – közel a költészet napjához. Küldött is egy negyven versből álló jegyzéket Barvich Ivánnak, hogy zenésítse meg belőlük, amit gondol. Iván, aki a Márványos Tamburazenekaron túl a Sebő-együttesnek is tagja, hozzá is látott a munkához, így kerekedett ki az est programját adó tizenegy vers. Már csak énekes hiányzott a produkcióhoz – így került a képbe Nemes Levente.

Sosem tanították rá

Levente autodidakta módon tanult meg zenélni, játszik 6 és 12 húros gitáron, török dobokon, dorombon, de ha arról van szó, fürdőszobai műanyag csőből eszkábál fúvós hangszert. A lakása mini stúdió, ahol maga veheti fel, amit játszik. Elsősorban versmegzenésítésekkel foglalkozik – kedvence Szabó Lőrinc –, de van számos saját szerzemény is a repertoárjában. Nem egyszeri eset, hogy csatlakozik egy bandához, hiszen sokszor zenél együtt például a Tolcsvay Trióval. Énekelt már a pápai teológusoknak, koncertezett SDG-alkalmakon, de havonta bejár a váci fegyházba is. 

Magát újkori históriás énekek elbeszélőjének tartja, nem egy dalában Istenhez fohászkodik. A figyelmes szemlélő kiszúrhatja a Krisztus-matricát is a sötét színű tizenkét húros gitáron. Ez egy könyvesboltban pottyant Levente ölébe, ahol akkoriban dolgozott – az egyik könyvből.   Amíg a hangszereket a Vörös teremben elpakolják, mi beszélgetünk.

Újrakezdések

Néhány évvel ezelőtt kórházba került, mert megcsípte egy fertőzött kullancs a Visegrádi-hegységben. Fél oldala lebénult, napokig lélegeztetni kellett, majd újra kellett tanulnia járni. A kórházban újra elővette régi kedvenc olvasmányát, az Újszövetséget – főleg Pál apostolt olvasta, amit már egy ideje hanyagolt. Amikor pedig lelki válságban volt, Assisibe zarándokolt, hogy onnan merítsen erőt a megoldáshoz.

Petőfi és a talicska

Első hallásra idegenkedett attól, hogy Petőfivel foglalkozzon, és a tambura hangzása sem állt közel hozzá, de elment egy próbára és ott ragadt. Pedig küzdeni kellett, alkalmazkodni a zenekarhoz.  Az igazi szerelem továbbra is Szabó Lőrinc marad, de azért Petőfivel is talál közös pontot:
– Épp ma hallottam a rádióban egy anekdotát, hogy amikor Petőfi Sándor Budapestre költözött, elkezdett kávéházakba járni. De nem ismerte senki, így rájött, hogy meg kell csinálnia önmagát. Nyilván tudta, hogy milyenek a képességei, tudta, hogy jó, amit csinál, és szeretett volna ebből többet kihozni. Ezért állítólag talicskával végigtolatta magát a Váci utcán.

Levente maga is keresi a maga talicskáját, mert ahogy mondja, tíz éve birkózik Budapesttel, mégis úgy érzi, nem fogadta be őt a város egészen. De nem szeret panaszkodni, hiszen ahogy mondja, csodák történnek vele nap mint nap. Szereti azt, amit csinál. Ha választhatna aközött, hogy minőségi muzsikát játszik, de nem nagyon figyelnek fel rá, vagy válogat a felkérések között, de középszerűen játszik, az elsőt választaná – és választja is.

Tervek és álmok

Ha nem jut dűlőre Budapesttel, talán megvalósítja régi álmát: visszamegy Hódmezővásárhelyre, ahonnan származik, és megveszi a szülőházát, amely évek óta üresen áll.
– Sűrűn álmodom róla, hogy az összes meghalt családtagom ott él, ott van. És ez cseppet sem félelmetes, hanem nagyon is klassz.

Következő fellépésére készülve újra Itáliába utazik lelki frissítésért. Legközelebb május 23-án lehet Leventét meghallgatni az ócsai református templomban.

Pete Violetta
Fotók: Tálas Róbert, Bradák Soma