A budai református gyülekezetben mindig nagy örömmel látjuk vendégül a nagykőrösi főiskola diákszínpadát, hiszen több szálon kötődünk az intézményhez.
Művészeti vezetőjük, tanáruk, Debreczeni Tibor, Karácsony Sándor-díjas pedagógus Radnóti-díjas rendező, drámapedagógus és felesége gyülekezetünk tagjai, emellett gyülekezetünk diakóniai szolgálata rendszeres résztvevője a nagykőrösi diakónia konferenciának is. Az idén márciustól pedig egy új munkatársunk, Tárnok Anna diakónus a következő szál, aki minket összeköt.

Évek óta szívesen adunk helyt a legújabb darabjuk bemutatásának. Így volt ez most is, hiszen a csapat hamarosan útra kel, Marosvásárhelyre utaznak, ahol négy alkalommal adják elő a most bemutatott, egészen különleges darabot. Már a címe is kicsit meghökkentő: Lányok kiáltozása a felnőttkor kapujában. Maga a rendező az alábbi szavakkal ajánlotta a darabot az érdeklődők figyelmébe: 

„A hol megrendítő, hol nevettető előadás kamasz-szemmel láttatja a világunkat. Hőseink érzelmesek és pimaszok, szókimondók és szeretetre vágyók, kiabálnak és vágyakoznak, csúfolódnak és meghatódnak, és kitárják a szívüket. Tanulságos lehet a generációs problémákat is érintő előadás szülőknek és serdülőknek, nevelőknek és nevelteknek, mindenkinek, akinek nem közömbös a jövendőnk.”
Valóban mi is volt, hogy együtt nevettünk, de volt, hogy együtt jajdultunk fel a fiatal előadókkal az Eve Ensler Érző lélek című művének felhasználásával, Kiss Judit Ágnes, Rakovszky Zsuzsa, Ágay Ágnes, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Magyar László András, Nagy László költeményeiből, klasszikus szerelmes versekből - Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és Szabó Lőrinc -, népdalokból, valamint sms-szövegekből szerkesztett előadás közben.

Én magam is úgy éreztem, mintha időutazáson vettem volna részt, mert a mély átéléssel elhangzó, őszinte mondatok szinte visszaröpítettek a saját, negyven évvel ezelőtti kamaszkoromba, amikor mi is lázadtunk a minket körülvevő világ, a szülők, az iskola, minden kötöttség ellen. Milyen jó lenne nem elfelejteni, hogy mi magunk milyenek is voltunk fiatalon! Ha mi, mai idősek erre tudatosan törekszünk, akkor a mostani fiatalabb nemzedék megértésére is nagyobb az esélyünk, és minden bizonnyal segítség is lehet ez az ő számukra a felnőtté válás folyamatának gubancaiból minél kevesebb vérveszteséggel és kudarccal kiszabadulni. Ez a folyamat konfliktusoktól soha nem lehet mentes, mert ennek az élethelyzetnek a szembeszegülés szükséges velejárója, de nem mindegy, hogy ezeket a konfliktusokat miként kezeljük, mert ha nem figyelünk eléggé egymásra, akkor ezekben a konfliktusokban maradandó vagy akár soha be nem gyógyuló sebeket szerzünk, vagy éppen ejtünk egymáson. A megrázó és elgondolkodtató előadás után a diákok és vendégeink szeretetvendégségen vettek részt, ahol fiatalok és idősebbek megosztották egymással benyomásaikat, gondolataikat. Reménységünk, hogy az előadás Erdélyben is sikert fog aratni.

Csenki Zsuzsa