Tusványos egy olyan – a maga nemében egyedülálló – fesztiválforma, amelyben minden korosztály és társadalmi réteg megtalálja a maga helyét. Megfér egymás mellett a fesztiválozni vágyó fiatal és az „ultraértelmiségi". Tusványos egy olyan hely, ahol jól érzi magát a húszas évei elejét taposó egyetemista, a többgyerekes család és a nyugdíjas korosztály egyaránt. Megfér egymás mellett a keresztyén, konzervatív, liberális és még ki tudja, hányféle értékrend.

Két fő része volt Tusványosnak, a nappali több mint tíz helyszínen zajló előadások és fórumbeszélgetések, valamint az esti koncertek, melyek éjszakai bulikká alakultak. Ennek homogenitását a kettő közötti egyéb események, a baráti találkozások és beszélgetések, szerelmek szövődése és az interaktivitás biztosította. Ez a néhány nap egyszerre volt szervezett és spontán.

Az előadások gazdagságát és sokszínűségét jelzi, hogy a négynapos programfüzet több mint ötven oldalasra sikerült. Igen széles palettán mozgó politikai előadás mellett (a Lőrincz Csaba nevét viselő fősátron kívül még 13 helyszínen zajlottak a programok) irodalom, színház és sport mindennap szerepelt a kínálatban. Üde színfolt volt látni, hogy ezekre az előadásokra nemcsak a rövidnadrágba álcázott politikusok és középgenerációs értelmiségiek ültek be, hanem szép számmal képviseltették magukat a fiatalabbak is. Nemcsak, hogy aktív résztvevői voltak a fórumvitáknak, hanem jó néhány esetben fültanúja lehettem annak is, hogy előadás után egy pohár sör mellett vitatták meg a hallottakat. A Tusványos záró napján, szombaton – ahogy azt már megszokhattuk – jelen volt és előadást tartott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Németh Zsolt államtitkár és Tőkés László püspök. Néhány előadásról a későbbiekben bővebben is beszámolunk.

Tusványos koncertekben sem szűkölködött. Kedden a Semi Holsen és a Magna Cum Laude zenélt. Szerdán a Budapest Bár és a Csík Zenekar, csütörtökön a Beatrice és A Kutya vacsorája, pénteken a Role, majd Demjén Ferenc, a szombati zárónapon pedig a Magashegyi Underground, a Ghymes, majd a Balkan Fanatik gondoskodott a jó hangulatról. Talán a legnagyobb meglepetést és élményt Nagy Feró szerezte, aki koncert közben egy tehetségkutatót rögtönzött. A nézőközönség soraiból a színpadra felhívott egy gitározni tudó fiút. A tehetséges fiatalembert egy gitárszóló után a zenekar tagjai és a közönség egyaránt tapssal jutalmazta. Azonban ekkor érkezett a legnagyobb meglepetés, ugyanis Feró a saját gitárját ajándékozta a fiatalembernek, ezzel ismerve el a tehetségét.

A keddi – nulladik napnak számító - nyitó koncerten már megközelítette a résztvevők száma a nyolcezret. Szerdán a lacikonyhák füstje és a főttkukorica-árusok labirintusa között már több mint tízezer ember kígyózott. A táborban égy hét alatt megfordult embertömeg száma pedig valahol negyvenezerre tehető!

Tusványos Facebook-oldalán a következő bejegyzéssel köszönt el a táborlakóktól és a nagyközönségtől: „Üvölt a csend, világvége-hangulat van a világ közepén. Lassan menni kell, de megmaradnak az emlékek és a remény: jövőre újra eljön a mi időnk. És addig is tart..." Nálunk azonban, ha az idő nem is, a hangulat azonban tovább tart, hiszen a közeljövőben még néhány Tusványos-cikkel jelentkezünk!

Kép és szöveg: Juhász Ábel