Újabb hét kitüntetettnek ítélték oda a Magyar Örökség Díjat. A Magyar Örökség és Európa Egyesület elismeréseit szombaton adták át Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében.

Elismerést kapott Böszörményi Gergely hitet és kultúrát megőrző tevékenysége, Györffy István néphagyomány- és tehetségmentő munkássága, Kassai Lajos magyar lovas íjászatot újjáteremtő tevékenysége, vitéz Somogyváry Gyula hazaszeretete, Zelnik József kultúraszolgálata, Czine Mihály irodalomtudósi és pedagógusi életműve, valamint a Balázs Dénes és Kubassek János által létrehozott Magyar Földrajzi Múzeum.

Bogárdi Szabó István református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke szerint Böszörményi Gergely megtanított minket arra, hogy újra szeressük zsoltárainkat, s hogy a legszebb dolog a dicsőség énekeit együtt zengeni.

Györffy Istvánról (1884-1939) a következőket írta Kósa László néprajztudós, az MTA rendes tagja: őstörténeti érdeklődésének megfelelően a magyarság keleti eredetének emlékeit nagy figyelemmel kutatta, mivel meggyőződése szerint ezek alkották népi kultúránk sajátos voltát, amely azt Európában másoktól megkülönböztette.
Kassai Lajos nem csupán egy íjat, egy érzést, hanem egy mesterséget is újjáélesztett. Íjkészítő üzeme ma már sokféle típust gyárt a szkítától a hun aszimmetrikus íjon át a magyar visszacsapó íjig, s mellette az íjászat-lovasíjászat kiegészítő felszereléseit a nyílvesszőtől a lószerszámzatig - összegezte a díjazott munkásságát Lezsák Levente lovas oktató, kaszkadőr az MTI-hez eljuttatott méltatás szerint.

Takaró Mihály író, költő, irodalomtörténész szerint Somogyváry Gyula személyében a költőt, a regényírót, a hős katonát, a közéleti személyiséget, az országgyűlési képviselőt, a német fasizmus és a magyar kommunizmus által egyaránt üldözött, a magyarság valódi érdekei mellett rendíthetetlenül kiálló, s azért mártíriumot is szenvedni hajlandó férfit ünnepeljük a díjjal.

Zelnik József életpályáját múltunk megismerése, az értékek átmentésére való törekvés, a magyar kultúra megújítása, gyarapítása, egyetemessé tételének szándéka jellemzi - fogalmaz méltatásában Bakos István művelődéskutató.

Czine Mihály az ország és az elcsatolt területek magyar íróit látogatva vagy otthonában vendégül látva, könyvtárakat, iskolákat és művelődési házakat járva a rendszer kulturális politikájával, erkölcsi, esztétikai ítéleteivel szemben építette a másik Magyarországot. Azon kevesek közül való volt, akikben akkor maga a magyarság érezhette megbecsülve magát. Önálló magyar kulturális politika terhét vette a vállára és vitte életútján végig, rendületlenül - hangsúlyozza laudációjában Bíró Zoltán irodalomtörténész.

Minden tudománynak fontos része saját történetének ismerete, megismertetése, amit sokféleképpen lehet megvalósítani. A geográfia csaknem 2500 éves, benne a magyar földrajz is több száz éves múltra tekint vissza. Még 30 éve sincs, hogy megnyílt az ennek a múltnak szentelt Magyar Földrajzi Múzeum: Balázs Dénes és Kubassek János azok, akik megálmodták és megvalósították ezt az intézményt - írta méltatásában Gábris Gyula földrajztudós. 

MTI/Fekete Zsuzsa
Fotó: MTI/Beliczay László

Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál igazgatójának méltatását Bogárdi Szabó István püspök írta:

„Mindenkor ideje van a zsoltároknak"

Néhány esztendővel ezelőtt holland egyházi küldöttséggel vacsoráztam egy Ráday utcai étteremben. Egy késő esti alkalomra készülődtünk, a Kálvin téri templomban tartandó
Református Zenei Fesztivál kiemelkedő eseményére. Már éppen szedelőzködtünk, amikor egy fáklyás menet érkezett a Bakáts tér felől, s a Kálvin térhez tartva zsoltárokat és dicséreteket énekeltek. Vendégeim ámuló szemmel kérdezték, hogy ez ugyan miféle tüntetés. Mikor elmondtam nekik, hogy ez nem tüntetés és nem demonstráció, hanem az éneklő sokadalom ugyanoda megy, ahova mi készülünk, még jobban ámuldozva megjegyezték: az ő országukban elképzelhetetlen, hogy köztéren több száz ember zsoltárokat énekelve vonuljon istentiszteletre. Pedig, feleltem, mi éppen tőletek tanultuk, hogyan kell bátran és szépen megélni hitünket. Az eseményt azért idézem fel, mert most, amikor a Magyar Örökség kitüntetettjét, Böszörményi Gergelyt laudáljuk, ez az összefüggés egyáltalán nem mellőzhető. De nem annyira az ámuldozó hittestvérek miatt.

Böszörményi Gergely büszkén tartja számon, hogy református lelkész nemzedékek sarja, ahogyan szokták mondani: ároni családból származik. De nála ez nem üres hivatkozás, hanem hivatásának erős meghatározottsága is. A tehetséges zenész fiú a pártállam szorító valóságában a közgazdász pálya felé tájékozódik, ám néhány hónapnyi szakmai forgolódás után visszatér a zenéhez és a zenén keresztül az egyházzenéhez, és még azon belül is ahhoz a forráshoz, amelyből elődei, ősei évszázadokon keresztül újra meg újra merítettek, hogy megújuljanak. Tehetsége, szervezőkészsége és – tanúsíthatom – szent rámenőssége meg is nyitotta sokak számára ezt a már-már eltemetett forrást. Hanglemez kiadóként és zenei események szervezőjeként immár másfél évtizede folyamatosan publikálja, vagyis teszi köznyilvánossá a református magyar zenekultúra legértékesebb elemeit, szervezőként pedig egyre intenzívebben és egyre tágasabb körben rendez, készít és tervez alkalmakat, amelyeken nemcsak hallgatói, hanem együtt éneklő társai is lehetünk a régieknek, akik így lesznek maiak, és akikkel mi mind így leszünk együttimádkozók.
József Attila szép verssora laudálja legszebben Böszörményi Gergely fáradozását és korszakos munkáját: „Gyémánthegyen állunk, / De zsebünkben kavicsok vannak./ Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk."
Ez a gyönyörű verssor ezerfelé indázik szívünkben, mert egyrészt megérteti, hogy ének nélkül kiszárad a szívünk, ének nélkül elsorvad a hitünk, ének nélkül nem is igazán imádkozunk, mert ahogy Augustinus egyházatya mondja: Qui cantat, bis orat (Aki énekel, kétszeresen imádkozik).  De a József Attila-i sor megtalálja szívünkben azt a rejtett érzést is, hogy az énekkel vagyunk legközelebb ahhoz, amire Isten teremtett bennünket. S ha nem éneklünk, már el is felejtettük, hogy egykor angyalok voltunk. És már nem tudjuk, hogy ha énekelünk, azt a reményünket fejezzük ki, hogy a megváltott embert Isten majd angyali dicsőségbe fogadja be.

Amit egy közgazdász-zenész papgyerek megtehet, azt Böszörményi Gergely valóban Magyar Örökségre méltó módon tette és teszi. S hogy most őt e megtisztelő címmel jutalmazzuk, többet fejezünk ki, mint nagyszerű fáradozása méltánylását. Azt mondjuk el, hogy Böszörményi Gergely megtanított minket újra szeretni zsoltárainkat, s megtanított arra is, hogy a legszebb dolog a dicsőség énekeit együtt zengeni. S nincs is méltóbb ideje e megtiszteltetésre felavatni őt, mint most, csak két nappal karácsony éjszakája előtt, amikor még az ég is megnyílt, s eljöttek az angyalok, hogy beleénekeljék fülünkbe Krisztus dicsőségét, a mi fülünkbe, akik nagyon elfelejtettük, hogy egykor angyalok voltunk.

Bogárdi Szabó István

2012.december.22.