Majosháza ünnepe

Hospice ház alapkövetét rakták le a Pest megyei Majosházán. 
Az egészségügyi rendszer nehezen tud megbirkózni a már nem gyógyítható, de hosszú ideig szenvedő emberek ellátásával.
A településen azt szeretnék, ha minél előbb megépülhetne a ház, amely 15 beteg fogadására lenne alkalmas és 15-20 ember foglalkoztatását is lehetővé tenné. 

Október 27-én igen borús, esős, kellemetlen időre ébredtünk. Az időjárás zordsága ellenére igen meleg szívvel, sok lelkesedéssel készült a majosházi gyülekezet erre a napra. Hisz nagy esemény színhelyévé vált ez a kis gyülekezet: a Hospice Ház alapkő letételére került sor. Kontha Benőné és segítői már régóta komoly diakóniai munkát végeznek, házi betegápolást, és ennek során vetődött fel a gondolat: Hospice Házat kellene építeni, ahol életük utolsó idejében szeretettel segíthetik a rászorulókat. Az ötletet a gyülekezet lelkipásztora, dr. Borsi Attila is messzemenően támogatta. A tervnek sikerült több komoly állami támogatót is megnyerni, akiknek szintén szívügyükké lett a Hospice Ház építése.

Az igehirdetés szolgálatát dr. Szabó István püspök végezte a Lukács evangéliumából Mária énekét olvasta fel. Mikor Mária azt mondja, hogy mostantól boldognak neveznek engem minden nemzetségek, akkor első hallásra ez a kijelentés magabiztosnak tűnik. De Mária nem maga-biztos, hanem Isten- és kegyelem-biztos. Ő tudja, hogy aki Istenben bízik, az megtalálja a kegyelemhez vezető utat. Mert minden ember életének van egy végső meghatározója, és az teremtő Isten. És tulajdonképpen minden ember Istenhez igyekszik, ahogy Ady Endre mondja: Istent kereső lármával van tele a világ. És Máriát azért fogja minden nemzetség boldognak mondani, mert ő megtalálta ezt az utat. Azért örvendezik, mert Isten „reá tekintett az ő szolgáló lányának alázatos állapotára." Nincs más út Istenhez, mint az alázat útja – hangsúlyozta a püspök igehirdetésében. A Hospice Ház is az alázatosan szolgálók otthona lesz, akik lehajolnak az elesettekhez, akikről már mindenki lemondott, és még ebben a nyomorult állapotban is ízleltetik velük Isten jóságát. Mert Isten lehajolt Jézus Krisztusban az emberhez. Mikor Isten megsegít bennünket, álmainkat teljesíti, utjainkat kiigazítja, szeretete bőségével betölt, akkor Isten aláhajol. Végül azt kívánta a püspök a gyülekezetnek, és mindazoknak, akik Isten áldását kérik erre a nagy munkára, hogy találják meg a hozzánk alázattal érkező isteni szabadítás útját. A jövőt nem tudhatjuk, de azt biztosan tudjuk, hogy Isten Krisztusban hozzánk elérkezett, az örökkévaló a halandók között van, hogy a múlandó életben megáldjon bennünket, és az örökélet erőit ízleltesse meg velünk.

Az igehirdetést a vendégek köszöntése, ünnepi hozzászólások, valamint a Majosházi Református Egyházközség Énekkarának szolgálata követte.
A köszöntő szavakat dr. Borsi Attila, a gyülekezet lelkipásztora mondta el kiemelve, hogy az emberi élet értelmét csak egyfajta közösségi hálóban nyeri el, s így e ház a feltámadás és az örök élet reménységes üzenetének megjelenítésével is több akar lenni egy olyan helynél, ahová az életek még érkeznek, s majd ahonnan elmennek. Reménysége szerint e hely majd munkájával ösztönzőleg tud hatni arra, hogy a szolgálat gondolatának teológiai újraértelmezése is megtörténjen.

Az ünnepi hozzászólások sorát dr. Bekk Mária fővédnök asszony, az Országgyűlés elnökének felesége nyitotta meg, aki nagy jelentőségű dolognak nevezte a ház tervét azzal a szándékkal együtt, amit az elesett emberek felé történő gondoskodás megmutatásával mindez közvetít világunk számára.



Ezt követően dr. Páva Hanna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára köszöntésében kiemelte, hogy bár a nemzetközi egészségügyi ajánlások a hospice tekintetében a megfogalmazások és megfontolások jellemzően a legszükségesebbeket rögzítik, legtöbbjükből azonban a legfontosabb, a lélek hiányzik. Annak a reménységnek adott hangot, hogy e ház megépülésével, az ott végzett munkával meg tudja majd mutatni, hogy az emberi élet több annál, mint ami számokban mérhető lenne.
Dr. Hegedűs Katalin egyetemi docens igyekezett több téves nézetet eloszlatni, miszerint a Hospice Otthonban nemcsak az utolsó napokat élik a rászorulók, hanem az utolsó időt, ami egyénenként változik. Ezért a szolgáltatásért fizetni nem kell. A magyarországi Hospice mozgalom igen sokat tesz azért, hogy a halál, az elmúlás félelem nélkül menjen végbe-zárta szavait.

Pánczél Károly képviselő arra mutatott rá, hogy a régi család-modell megszűnt, ezért van szükség erre az intézményre is, mert korábban több generáció élt együtt, a beteg gondozását megoldották otthon, ma már ez nincs. Azt a reményét fejezte ki, hogy ebben a házban az odaadó szeretet, figyelem légköre valósul meg.
Czibere Károly, a szeretetszolgálati iroda vezetője János evangéliumából olvasott, fel, mikor Jézus azt ígéri a tanítványainak: ahol én vagyok ti is ott legyetek. Úgy élünk és szolgálunk-e, mint akik Krisztus jelen létében vagyunk életünk minden idejében –tette fel a kérdést, mert ez határozza meg szavainkat, cselekedeteinket. Jelezte, hogy a MRE keretein belül többféle diakóniai munka folyik, de a hospice gondozás vonatkozásában Majosháza tette fel 2006 óta végzett munkájával a Református Egyházat a szeretetszolgálati munka térképére. Ezért köszönet és elismerés illeti, mind szakmai, mind pedig a gyakorlati munka tekintetében. Reménységét fejezte ki, hogy ez a nagyszerű és szükséges vállalkozás minél előbb teljességbe ér.



Az ünnepi alkalomra a hollandiai testvérgyülekezet képviselői is megérkeztek. Hans Hoogeveen, a Karmel International holland segélyszervezet vezetője felidézte, hogy ő 1983-ban volt Majosházán először, és kezdetben a templom felújításában, majd az iskola indításában vállalt feladatot, majd több kamionnyi eszközzel /kórházi ágyak, tolószékek, stb./ a diakóniai munkát segítették és segítik tovább. Ezzel együtt a gyülekezet áldozatkész munkája szükségességére is felhívta a figyelmet.

Ezt követően az ünneplő gyülekezet elvonult a Hospice Ház építésére adott telekre, ahol dr. Szabó István, dr. Borsi Attila és Kontha Benőné elhelyezték az alapkövet. Sipos Eszter színművésznő Reményik Sándor Kereszt című versének elszavalása után, a breukeleni testvérgyülekezet küldötte, Dick Wielen köszöntötte meleg szavakkal az egybegyűlteket, és átadta a bielefeldi testvérgyülekezet jókívánságait is, akik most nem tudtak eljönni.
A majosházi gyülekezet fehér asztallal is várta a vendégeket, és a jóízű falatozás szünetében a Majosházi Református Iskola tanulói adtak kedves műsort. Az együttlétet Kontha Benőné szavai zárták, aki megköszönte a vendégek megjelenését, az eddigi segítők fáradozását, kérte a továbbiakban is a segítséget. A ház felépítését „téglajegyekkel" lehet segíteni, 1000, 2000 és 5000 Ft-os téglajegyek vásárlásával.
Azzal a reménységgel búcsúztunk, hogy Isten megsegítő kegyelme a gyülekezettel lesz, sokak szívét felindítja „téglavásárlásra", és majd együtt örvendezhetünk az álom megvalósulásának.

T. Kathona Zsuzsanna