Reformátusok utcája
A tikkasztó hőség sem riasztotta vissza a református közösségeket, gyülekezeteket és az érdeklődőket, hogy útra keljenek és örüljenek a találkozásnak valamint egymásnak az ötödik REND-en, amelyet a 400 éves Dunántúli Református Egyházkerület szervezett ötödik alkalommal.

A Reformátusok utcájában sok-sok árus kínálta színes portékáját és bemutatkozott az egyházhoz tartozó számos szervezet és misszió.
A Reformátusok utcájában a standok közöttük sétálgattunk.

Felkaroljuk egymást
Érdekes színfoltja a kavalkádnak a papkeszi Bocskai István Református Általános iskola standja. Kukáné Horváth Barbara arról mesél, hogy mióta átvették a reformátusok az intézményt, jó irányba változott az iskola szellemisége.
– Szeretnénk megmutatni, hogy nagyon jól lehet a gyerekeket vallásos közegben nevelni. Abban más a szellemiségünk, mint a világi iskoláknak, hogy odafigyelnünk egymásra, nem fordulhat elő, hogy a gyerekek vagy pedagógusok elmennek egymás mellett. Érzékenyek vagyunk a problémákra, nem hagyunk senkit elveszni, lemaradni, felkaroljuk egymást és szeretettel fordulunk a másik felé. Nevelünk roma gyerekeket, valamint más felekezetből valókat is. A lényeg, hogy nálunk a gyerekek értékeket és tudást kapjanak, amivel később az életben boldogulni tudnak.

Nem kell vészharangot kongatni
A református Kálvin Kiadó sátránál számos könyv sorakozik. Galsi Árpád igazgató úgy fogalmaz, hogy a könyveiken keresztül beszélgetnek a közönségükkel.
– Könyvbemutatót is tartottunk, olvasásról, hitről beszélgettünk. Az a tapasztalatom, hogy a közbeszéddel ellentétben, olvasnak a mai fiatalok is. Persze olvashatnának még többen és még tudatosabban is, a fiatalok és idősebbek egyaránt, de nem kongatnám a vészharangokat. A fesztiválra minél teljesebb kínálatot szerettünk volna hozni, mert nem csak az számít, mi fogy, hanem az is, hogy mi az, ami látható.

Csattan a bilincs
A Reformátusok utcájában továbbhaladva szinte nincs ember, aki ne bámulná meg az egyik standon rabruhában üldögélő férfit, aki előtt bilincs hever az asztalon.
A börtönmisszió vezetője a fogvatartottak tyúklábmintás szürke ruháját öltötte magára – mint mondja – azért, mert az identitása része, hogy fogvatartottakkal foglalkozik és bele kell élnie magát a helyzetükbe.
A rabok sematikus, szürke életet élnek, évekig egyenruhát viselnek, míg ki nem lépnek a börtönkapun. L. Molnár István szerint, ha valakinek csattan a bilincs a kezén, amjd később kinyílik, jobban átérzi, hogy milyen a szabadság.
– Az egyik fiatal kipróbálta a bilincset, majd azt mondtam, hogy eltűnt a kulcs. Bizony, elfehéredett az arca. Ennek a bilincsnek a kulcsa persze az én kezemben van, de az életünk kulcsa Krisztusé. Csak az valóságosan szabad, akit a Fiú megszabadít. A kulcsot ő illeszti a zárba.

Vakok készítették
Gyertyák, szőnyegek, kerámiák sorakoznak a vakmisszió asztalán. Mindet vakok és látássérültek készítették. Börzsönyi Jánosné misszióvezető azt mondja, arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a látássérült emberek is ugyanolyan értékesek, mint a látók. Az érdeklődők vásárolnak is az ajándéktárgyakból, sokan meg is lepődnek, hogy ezeket a szép tárgyakat vak emberek készítették – teszi hozzá.

Mértékadó
A Reformátusok Lapjának az a szerepe, hogy az evangéliumot adja az olvasó kezébe – mondja Németh László főszerkesztő.
– A REND-re azért jöttünk el, hogy bemutathassuk a Dunantúlon is a lapunkat. A Reformátusok Lapja Budapesten, valamint a nagyobb városokban – többek között Miskolcon és Debrecenben – a legnépszerűbb, a kisebb településeken talán kevésbé ismerik. Oldalainkon az újságírói műfajok széles palettáján próbálunk válogatni, érdekes riportokat, interjúkat készíteni. Tartalmi és formai megújulás előtt állunk, „mértékadó" műsorújsággal bővül a lapunk, amellyel az értékes médiatartalmakra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. Megerősítjük a publicisztikai rovatot, és megpróbálunk igazodni az olvasói igényekhez, de ezzel egyidejűleg mi is szeretnénk igényt teremteni.

Köntös László, a dunántúli egyházkerület főjegyzője éppen istentiszteletre igyekszik a nagy melegben, amikor szembetalálkozunk. Röviden csak annyit mond, hogy a REND lényege a találkozás és nagyon pozitívnak értékeli a fesztivált.

Virágoskert
A Reformátusok utcájának végén egy gyönyörű virágoskert tarkállik, a Közös(s)ég magazin apró birodalma. A hely olyan kreatív és barátságos, hogy eleinte nem is mertek megállni az emberek, mert azt hitték, hogy valamilyen árusító stand, csak később fedezték fel, hogy olvasgatni és megpihenni is lehet itt – meséli a magazin főszerkesztője Pete Violetta, aki ezután rögtön a virág metaforájáról beszél.

– Gondolatokat, írásokat akarunk bemutatni a hozzánk betérőknek. Ahogyan az alkotó biggyeszti egymás mellé a szavakat az írásokban és kialakul a nagy egész mű, ami több a szavak összességénél, ugyanúgy egy virágcsokor is több mint egy-egy szál virág.
A virágszirmokon íróink tollából származó idézetek olvashatók. A Közös(s)ég magazin közös metszete azoknak a hívő és nem hívő embereknek, akik ki merik magukat tenni akár idegen vagy furcsa kérdésfeltevéseknek és gondolatoknak. Mindenesetre a cikkeinket nyitottan érdemes olvasni. A Közös(s)ég magazin nemcsak a REND-en, hanem más fesztiválokon is bemutatkozik, legközelebb a Szélrózsán, majd a Művészetek Völgyében július 27-től.

Fekete Zsuzsa 
Képek: Füle Tamás 

További fotók a REND-ről

Szóvirágos
A Közös(s)Ég magazin kiállítása

Kapcsolódó cikkünk:

Szóvirágos kiállítás
Bevirágozza a REND-et a Közös(s)Ég Magazin. 
Idén nyáron virágszirmokron jelennek meg cikkeink több fesztiválon is.