Vasárnap reggel, verőfényes napsütésben indult a kiscsapat, vidáman, várakozással teli. Mint a program egyik új tagja, kissé bátortalanul, de ismerkedve a többiekkel. A lelkésznőtől rögtön kaptam egy verset, amit az istentiszteleten olvasok majd fel– ez újabb drukk, de mégis jól eső érzés: rám is számítanak... a barátom, aki egyben sorstársam – „józanodó alkoholisták" vagyunk – ahogy az AA csoporton valljuk – bizonyságtételt tesz a kokadi művelődési házban, 40-50 ember előtt. Kihívás volt ez, együtt szorongtunk, de mégis vártuk. (Hála Istennek remekül sikerült a tanúságtétel, ezt követően nem csak felszabadult és megkönnyebbült, de boldog lett.)

Péter-Szarka György onkológus főorvos előadása a daganatos betegségekről érdekes és tanulságos volt. A testi és lelki állapot elválaszthatatlanok egymástól – nem csak gyengíthetik, hanem erősíthetik is egymást. A legfontosabb gondolat számomra az volt, hogy semmit sem szabad túlzásba vinni. A dohányzásról is elmondta, milyen komoly problémákat okoz a szervezetben.

Egy másik önkéntes társunk, Ibolya, aki daganatos betegségben szenved maga is – szintén bizonyságot tett. Megható volt megtapasztalni milyen életvidám, mekkora erőt ad neki a hit, hogyan éli át Jézus segítségét a betegségében is.
A cigány fiatalok közül Krisztián sugárzó lénye, és beszámolója arról, hogyan növekszik a hitben, mit jelenthet elfogadni egymást cigányoknak – magyaroknak – megható, megmozgató volt. Próbálok együtt érezni, együtt gondolkodni velük, és imádkozom érte, értük. Hajrá Krisztián, jó úton jársz!

Visszaidézve az eseményeket, felfedezem: mindannyian kaptunk speciális feladatokat. A szünetekben volt vérnyomás és vércukorszint mérés, valamint frissítő torna, amelyet önkéntes társaink tartottak. Szolgáltunk? Igen, azt tettük. Adtunk, de közben sokkal többet kaptunk...

A helyiek nagyon kedvesek voltak, a vendéglátás, az ebéd nagyon finom volt. Még nekem is megköszönték, hogy elmondtam a templomban Siklós József: Szemek vallomása című versét, amely kapcsolódott a lelkésznő prédikációjához. A Betsaidai vak története kapcsán Márk evangéliumából, a messzire látásról volt szó.
Napzárásként a közös imádság után a barátom odasúgta: „Látod, mindig mondom neked, hogy milyen áldás mindez!"

Búza Katalin önkéntes

A program a TÁMOP 5.5.2-11/2-2012-0002.sz. pályázat segítségével valósult meg.