Felix Nwachukwu, Nigéria
A Biblia azt mondja, hogy senki sem hívhatja Jézust Úrnak, csak a Szentlélek által. Ő ragadott meg engem is. Az Istennel való első találkozásom után volt egy második megtapasztalásom: a Szentlélek úgy betöltött, ahogy az az Apostolok cselekedeteiben olvasható a tanítványokról. Erőt kaptam a szolgálatra, a szabadságra. A megtérésem előtt cigarettáztam, alkoholizáltam, nem voltak irányok az életemben. A házamban állandóan marihuánás cigaretta szaga terjengett, fiatal fiúk jöttek hozzám, és ott szívták a füvet. Én is beszívtam, aludtam valamennyit, azután elmentem egy éjszakai bárba. Heroint árultam, szívtam is, ez volt az életem. Egy nap az egyik barátom eljött hozzám, és elhívott egy kis gyülekezetbe. Ott hirtelen megláttam, milyen kaotikus az életem. Katolikusként neveltek fel, de ekkor úgy hallottam meg az igét, ahogy azelőtt soha, és befogadtam Krisztust. Aznap este nem mentem bárba, mint azelőtt. Korábban huszonkét évig minden reggel kontrollálatlanul tüsszögtem, amíg el nem szívtam egy cigarettát. Másnap reggel a tüsszentések elmaradtak. Ahogy elkezdtem olvasni az igét, a Szentlélek elkezdte megváltoztatni és átformálni az életem. Sok fiatalt láthattam én is megtérni, akiket Isten az utamba vezetett, és bizonyságot tehettem nekik. Láthatom, ahogy közel kerülnek Istenhez olyanok, akik életében nem volt remény, cél, útirány, és teljessé lesz az életük. Nagyon hálás vagyok a Szentlélekért. Sokan szenvednek a keresztyénségben, miközben Istennel próbálnak járni. Ez azért van, mert nincs bensőséges kapcsolatuk a Szentlélekkel. Az Istennel való folyamatos kapcsolat és kommunikáció teszi az életet egyre izgalmasabbá, beteljesedővé, fejlődővé, ez ad célt, és a Szentlélek tesz képessé arra is, hogy tudj szolgálni. A Szentlélek nem csak egy tapasztalat, hanem Isten egyik személye, aki az új teremtés mögött van. 

Patkós Adél, Magyarország

A Szentlélek leginkább személy, vigasztaló, pártfogoló. Nem szoktam különválasztani a Szentlelket Isten többi személyétől. Istennek nevezem a Szentháromságot, és ebben nemcsak az Atyára gondolok, hanem az egészre. Mikor Isten meghallgatta az imáimat, a Szentlélek munkáját tapasztaltam meg mindig. Eszembe jut egy tavaly nyári élményem, amikor az otthoni gyerekeinkkel táborozni voltunk. Akkor elég messzire, Jósvafőre mentünk. Az ilyen helyekre szokták mondani, hogy az isten háta mögött van, mégis úgy éreztem, hogy ott Isten közelébe kerültünk. Ez meghatározó élmény Isten jelenlétéről számomra. A Szentléleknek abban is nagy munkája van, hogy a teológiára kerültem. Már elkezdtem az ELTE-t, amikor azt kérdezték tőlem, ha már úgyis gyerekmunkát végzel, miért nem jelentkezel a teológiára. Istennek köszönhetem, hogy eljutottam odáig, hogy most már végzős vagyok. Egyedül biztosan nem ment volna.

Beatrice Preiser, Németország

A Szentlélek mindig velem van, amikor rosszul érzem magam. Már többször is veszítettem el hozzám közelebb álló embereket. Akkoriban még egyáltalán nem voltam keresztyén. Ezek után kezdtem el imádkozni, és éreztem, hogy az imádság jót tesz nekem. Aztán megismertem a férjem, aki evangélikus lelkész. Rajta keresztül még közelebb kerültem az egyházhoz. Mikor a közösségben imádkozunk, énekelünk, akkor azt érzem, hogy egy nagy családhoz tartozom. Sok testvérem van, és vannak, akik talán éppen olyan állapotban vannak, mint én. Közöttük érezhetem, hogy nem vagyok egyedül, és gondoskodás vesz körül.

Mervyn McCouagh, Írország

Korábban azt hittem, hogy a Szentlélek csupán Istennek az ereje, most kezdem megtanulni, hogy Ő, az Atya és Krisztus ugyanazok. A Szentlélek és az Atya is meghalt Krisztussal… Ez összezavar engem. Az, hogy a Szentlélek jelen van az életedben, több annál, hogy Isten ereje van az életedben. Azt jelenti, hogy hordozod a keresztet Krisztussal, és követed az Atya akaratát. Az Ő országát építed, akárki vagy. Nagy felelősség, de egyúttal könnyű is, mert a Szentlélek ad erőt ahhoz, hogy megtehesd. A Szentlélek elkülöníthetetlen Istentől. Személyes, szerető, meghallgat, ad és befogad. A Szentlélek Isten teremtett újjá. Kapcsolódunk hozzá, kommunikálunk vele. Ugyanakkor, Ő nem egy személy. Mi látjuk a személyt benne, de mi vagyunk a kisebbek. A Szentlélek sokkal nagyobb, mint ahogy valaha is el tudnánk képzelni. Hiszek abban, hogy a lelki ajándékok valóságosak. A legfontosabbaknak mégis a Lélek gyümölcseit – a szeretetet, az örömöt, a türelmet és a többit – tartom. Ezek annak a jelei, hogy Isten növekszik bennünk. Korábban úgy gondoltam, hogy vannak bizonyos időszakok, amikor a Szentlélek különlegesen van jelen, például a dicsőítésben vagy az ilyen konferenciákon. Mintha a fény világosabb lenne, minden színesebb lenne, a közösség melegséggel, meghittséggel tölt el. Ez most is így van, mégis megváltozott a véleményem. Évekig misszionáriusként dolgoztam, és ez alatt az idő alatt tapasztaltam meg, hogy a Szentlélek mindig ott van. Rájöttem, hogy ahogy levegőt veszünk, olyan természetesen van jelen Isten. Ha gyakrabban vagy nyitott Istenre, akkor gyakrabban érezheted a Szentlélek különös jelenlétét. A dicsőítés közben nyitottabbá válunk Isten megtapasztalására. Isten azonban sosem távozik el, egy töredékmásodpercre sem. Minden pillanatban ott van, még egy csúnya, februári, csapadékos reggelen is, mikor semmi kedved dolgozni menni.

Jakus Ágnes