Hogyan mondjam el a szomszédaimnak vagy a munkatársaimnak az evangéliumot? El kell-e mondanom egyáltalán? Felvehetem-e a versenyt annyi más világnézet érveivel? – Védekeznünk nem kell, beszélgetnünk szabad. A beszélgetés művészetét azonban el kell sajátítani Fűtő Róbert, magyar származású amerikai misszionárius, presbiteriánus lelkész szerint.

Minden ember hívő
Meg kell vizsgálnunk, milyen eszközöket használhatunk ahhoz, hogy hidakat építsünk a nem keresztyének felé, és mi az, amit meg kellene tanulnunk – vélekedik Fűtő Róbert.
– Szándékosan használom azt a kifejezést, hogy „nem keresztyének", és nem azt, hogy „nem hívők", hiszen mindenki hisz valamiben – magyarázza. – Az az igazi művészet, hogy megértsük, mit hisz a másik ember. Amikor megértettem, keressem benne a jót.
Fűtő Róbert szerint nem kell félnünk attól, hogy keresztyénként kapcsolódjunk egy nem keresztyén életéhez. Nem kell megriadnunk, hogy mit is mondjunk neki, hanem alázatosan megkérdezhetjük, miben hisz. Ha elmondja, akkor létrejött a kapcsolat, amelyben nekünk is lehet esélyünk elmondani, mi miben hiszünk. Így rávilágíthatunk arra is, ha a másik hite nem áll stabil lábakon.

Posztmodern kavalkád
Fűtő Róbert szerint vannak bizonyos gondolkodási sémák, világnézeti rendszerek, amelyekkel ma már tisztában kell lennünk.
– Nekünk viszont nem szabad megpecsételni embereket azzal, hogy rájuk sütjük, egzisztencialisták, humanisták, vagy bármi más. A mai ember utálja, ha kategorizálják őt. Mindeni elvárja – jogosan –, hogy egyénként kezeljék őt – hangsúlyozza.
– Mivel a legtöbb ember a saját világnézetét sem tudatosan éli meg, segíthetünk a beszélgetőpartnerünknek, hogy feltérképezze önmaga számára is, hogy miben hisz – teszi hozzá.

Szépet, jót és igazat
Ahelyett, hogy a hibákat és a bűnöket keresnénk, keressük inkább a szépet, a jót és az igazat az ismerőseinkben, családtagjainkban, szomszédainkban. Értékeljük, ha keresik az élet értelmét, az utat, amin járniuk kell, vagy ha erkölcsös életet akarnak élni!
– Az emberben sok minden Istentől van. Sokan nem tudják, hogy a bennük lévő szépet, jót és igazat Istentől kapták. Ha valaki például értékesnek tartja az embereket, fontosak számára a kapcsolatok vagy keresi a boldogságot, rámutathatunk, hogy mindez azért fontos neki, mert Istentől erednek ezek a dolgok, ahogy ő maga is.

Az önigazultság ellenünk a legfőbb vád
Sokat számít a hozzáállásunk, amikor beszélgetésbe elegyedünk valakivel.
– Ha az számít, hogy jó vagyok-e valakinél, akkor ne is kezdjük el a beszélgetést. Az önigazultságot, a lenézést, az ítélkezést is rögtön észreveszik az emberek, és erre az a reakciójuk, hogy nem kérnek az ilyen ember hitéből. Sokszor éppen az a legnagyobb panasz a keresztyének felé, hogy mind csupa önigazult, képmutató ember.
A vádak azonban nem tántoríthatnak el.
– Nekünk képviselni kell az evangéliumot. Föl kell vállalnom, hogy én bűnösebb vagyok, mint bárki, csak nekem van Megváltóm. Ha nem látványosak a bűneim, akkor is, hiszen az irigység, az indulat, a harag, az aggodalmaskodás vagy a türelmetlenség bűnök. A Biblia szerint minden, ami nem hitből van, bűn. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajon tényleg hiszünk-e abban, hogy bűnös emberek vagyunk, és rá vagyunk szorulva egy megváltóra? Ha nem, azt fogják érezni, hogy jó embernek tartjuk magunkat. Ha viszont beismerjük – és úgy is gondoljuk –, hogy nem tartjuk nagyobbra magunkat náluk, partnerek lesznek a kommunikációban. Ekkor már elmondhatjuk, hogy megtaláltuk az élet forrását, Jézus Krisztust; és azt is, hogy őt szeretnénk bemutatni, nem egy másik világnézetet.

Nem választás kérdése
Manapság, amikor annyiféle világnézetet elsajátítanak az emberek, és képesek is azok mellett akár vehemensen is érvelni, kockázatosnak tűnhet egy hívő embernek az érvek csatájába belefolynia.
Fűtő Róbert szerint a hitünkről beszélni küldetés.
– Az Úr küld minket, tehát nekem nem is szabad azon gondolkodni, hogy bele kellene-e folynom ilyen beszélgetésekbe. Igen, bele kell, és nem kell félnünk, mert mi ismerjük az igazságot: Jézus Krisztus – ahogy ő mondja – az egyetlen út, az igazság és az élet.
A lelkész hozzáteszi:
– Az embereknek lesznek részigazságaik, lehet, hogy erkölcsös életet is élnek. Bár tisztelettel vagyunk feléjük, mégis mennünk kell azzal a reménnyel, hogy Isten már előttünk ment, már munkálkodik az illető szívében, életében. Én nem tudom meggyőzni, de Isten használ engem. Ahogy Pál mondja, próbálom meggyőzni az embereket, tudván, hogy csak Isten tudja meggyőzni. Paradox helyzet.

Nyílt kártyákkal játsszunk!
A lelkész arra biztat, hogy egyszerűen csak érdeklődjünk, és mondjuk el, miben hiszünk. A hitünk nem alaptalan, és vannak olyan bizonyítékok, amelyekről mesélhetünk azoknak, akik nem hallottak róluk.
– Nincs még egy olyan, ránk maradt könyv az ókorból, amely olyan hiteles lenne, mint a biblia. Julius Caesar könyvének, A gall háborúnak a hitelességét senki sem vonja kétségbe. Csakhogy ez a könyv mindössze tíz példányban maradt fenn, és nem is eredetiben – azaz olyan példányokban, amelyek ezer évvel az eredeti példány után íródtak meg. A biblia könyveit viszont néhány évtizeddel a megtörtént események után már megírták. Negyven író, kétezer éven keresztül, több nyelven, több kontinensen írta, mégis csodálatos a belső egysége. Ez arra mutat, hogy Isten a szerzője, tőle van ez a könyv.
Fűtő Róbert hozzáteszi, a biblia iránti elfogultságunkat nem kell palástolnunk.
– Nem kell eljátszanom, hogy semleges vagyok. Beismerhetem, hogy elfogult vagyok, és te is az vagy. Az alapvetéseinket egyikünk sem tudja bizonyítani. Éppen ezért játsszunk nyílt kártyákkal! A világnézetünk az a szemüveg, amellyel mindketten látjuk a világot. Próbáljuk meg egymásnak elmesélni, hogy hogy látjuk például a szenvedést! A játék arra megy ki, kinek van a legjobb magyarázata...
Ha meg vagyunk is győződve az igazságról, nem lehetünk elbizakodottak.
– Az igazság ismerete nem a büszkeségre biztat minket, hanem az alázatosságra. Ráadásul nem is tudjuk racionálisan bizonyítani, amiben hiszünk. Ugyanakkor a beszélgetőpartnerünk is hisz valamiben, ami racionálisan szintén nem bizonyítható. Ha sarokba akarnak szorítani minket, nekünk nem kell védekeznünk. Kérdezzünk rá arra, amivel vehemensen támadnak!

A bizalom jó alap
Bár a kapcsolódási pontok sokat jelentenek, igazi mély beszélgetés a lelkipásztor szerint akkor alakul ki, amikor két ember bízik egymásban.
– Amikor megszületik a bizalom, talán megnyílik a másik, és igazán beszél a lelki bajairól, nehézségeiről, terheiről. Ezen a ponton szintén találkozhatunk, hiszen mi is átélünk hasonló nehézségeket. Ilyenkor elmondhatjuk, hogy nekünk Jézus Krisztus ad megoldást ezekben a küzdelmekben. Beszélhetünk róla – nem mint példaképről, hanem mint Megváltóról.
Fűtő Róbert hozzáteszi, idő és türelem kell, míg kialakul a bizalmi kapcsolat, ám mint mondja, ő maga inkább híve ennek, mint annak, hogy ismeretlenül megtérésre hívja az embereket.

Kié a felelősség?
Sokak számára nyomasztó lehet a felelősségérzet, hogy az evangéliumot tovább kell adniuk. Talán ezért fordulhat elő, hogy sürgetjük a nem keresztyén ismerőseinket, és rájuk akarjuk erőltetni az igazunkat.
– Mi az igazság? Nekünk kell megtérítenünk az embereket, vagy Istenen múlik a megtérésük? A Rómaiakhoz írt levél 9. fejezete szerint Isten azt választja ki, akit akar, a 10. fejezet szerint viszont menni kell téríteni. Az igazság paradox: Isten szuverén, és mi felelősséggel tartozunk az embertársainkért. Mennünk kell, de nem rajtunk múlik egy másik ember megtérése. Az Isten műve, csodája. Nekem fel kell készülnöm, meg kell tanulnom beszélni a hitemről, imádkozhatok a másikért, mindent megtehetek, mégsem rajtam múlik. Nem kell azt mondanom az embereknek, hogy tessék megtérni. Hirdetnem kell az evangéliumot. Beszélni Krisztusról, hívni a másikat, hogy ismerkedjen vele, hiszen Krisztus is szeretné megismerni őt.

Jakus Ágnes